Kedves Blogolvasók!

Ne haragudjatok, hogy mostanság csak kutyaszaladtában posztolok, de a zsaroló miatti aggodalmam visz rá erre. Attól tartok, hogy az, hogy előkereste azt a balatonberényi kazettát, még csak a kezdet volt, és sokkal rosszabb idők is jöhetnek ezután. Most is sietősen írok, mivel arról fogok beszámolni, hogyan búcsúztatom majd az óesztendőt. Ne számítsatok komoly partikra, mivel nagyon sok a tanulnivalóm! Ugyanis január elején a Hangszerek fizikája c. tárgyamból készülök kolloqualni (Fiala tanársegéd úr szigi tanci!).

Így hát otthon, a könyveim társaságában fogom tölteni Szilveszter napját. Vélhetően azonban nem fogok unatkozni, hiszen tegnap érkezett expressz vonatán Bogyó néni és máris összerúgta a port szegény édesanyámmal, akinek a matematika témazáró dolgozatok javításával telt el a karácsonya. Édesanyám ugyanis előző nap nagy mennyiségű virslit vett a Tescóban akciós áron (jut eszembe, ez ügyben még szólnom kell Amál néninek, bizonyára értékelné az információt).

Igen ám, csakhogy kiszimatolta ezt Bogyó néni, aki ma reggel mamuszában kicsoszogott a konyhában és a hűtőben az aludtteje után matatott. Így akadt meg a keze a csörtögő nylonban, ami az olcsón vett virslit tartalmazta. Azzal a lendülettel, ahogy kivette, már dobta is a szemetesbe! Ez vörös posztónak bizonyult édesanyám szemében, aki a tegnapi dolgozatjavítás (fizika témazáró) nyomait szeme alatt viselve 10 körül kitámolygott egy kávét elfogyasztandó.

Rögtön felelősségre is vonta a tisztaszobában békésen pakolászó Bogyó nénit, aki -- meggyőződvén saját igazáról -- ezt pampogta:

-- Jaj, lányom, te nem is tudod, micsoda szemétből készül az a virsli! Nyesedékből, bőrből, szalonnából, de nem sajnálják bele a  szőlőcukrot és a szentjánoskenyeret sem! Nem beszélve a gusztustalan difo szfátokról, folsavról, mustármaglisztről meg L-kamitinről!

Amikor ezeket a kémiai fogalmakat hallottam, bevallom, kedves olvasók, elégedetten csettintettem a nyelvemmel:

-- A vén csont érti a csíziót!

Anyámban egyből megszólalt a családi összetartás:

-- Kicsit több tiszteletet, fiam.

-- Te pedig, lyányom, hajtsd meg fejed a kor előtt -- mondta Bogyó néni, és már szedte is elő a kosarába rejtett kolbászokat. Nocsak, ezzel el is lett simítva minden!

Így hát valószínűleg kolbászos karaj várható holnap szilveszterre. Egész jó fogás, kellemes lesz majszolgatni, midőn az exponenciális tölcsér sugárzási impedanciájáról tanulok.

Minden kedves olvasómnak -- még a zsarolónak is -- kívánok minden jót a következő évre! A kibertér legyen veletek!

Üdvözlettel:
ifj. Farkas Gyula

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.