Kedves Gyula guru blogját olvasó közönség!

Folytatom az események ismertetését. Remélem, ezután mindenki számára világossá válik, hogy miért vettem át a diárium írását. Tehát úgy volt, hogy Gunda hajója déli 12.00 órakor indul a Vigadó térről, le a Dunán, hogy aztán elérjen majd egy számomra ismeretlen nevű bolgár kolostort. Állítólag az épület nem a parton van, hanem Bulgáriában majd egy cincár vezeti az apácajelölteket a kolostorba, ahol várja már őket a főnöknő. Úgy hallottam, elég szigi az öreglány!

Elég az hozzá, hogy Gyula gurunak reggel még órája volt, ami az Ergonómia nevet viselte. Úgy számolt, hogy az óra után még ráérősen elérheti az induló hajót, és megszerezheti a diárium kódját. Sajnos nem így történt! Brahma felesége, Szaraszvatí, a tudás istennője nem segítette Gyulát a jövőbe látásban...

Történt ugyanis, hogy a Guru karórája csütörtököt mondott, és egyszerűen leállt! Ezt azonban  ő nem realizálta, és abban a hitben volt, hogy még tömérdek az ideje. Kedélyesen eldiskurált hát a tanárral, fizikaórán történt vicces esettel szórakoztatta a vécét hipózó takarító nénit, és még arra is jutott ideje, hogy a Goldmann-menzán elfogyassza ebédjét (kelkáposztafőzelék sertésvagdalttal, mindössze 295 HUF-ért). Lefogadom, eközben már arról ábrándozott a Guru, hogyan fogja törölni a hitelét rontó bejegyzéseket.

Csak akkor döbbent meg, amikor meglátta a toronyórát: alig negyed órája volt kiérni a hajóhoz! Nosza, felkapta a nyúlcipőt, és illa berek, nádak, erek ki is rohant nagy lóhalálában a Vigadó térre! Az utolsó pillanatban érkezett...

Én ezalatt már tűkön ültem, mert (lyukasórám lévén) kibattyogtam a kikötőbe, hogy ott legyek a kód átadásánál mint tanú. Kedélyesen elcsevegtünk Gundával. A leendő szerzetesnő elmesélte, hogy bizonyos szerelmi praktikákban szokás ortodox apácák tanácsát kérni, mert ők nagyon értik ám a csíziót! Erősen javallott például szenteltvizet tenni az öblítővízbe, amikor a fehérneműjét mossa az ember.

Telt-múlt az idő, és Gyula sehol. Addigra már felszállásra szólították az utazókat, így Kunigunda is kénytelen volt engedelmeskedni. Nagy kő esett le a szívemről, amikor végre-valahára feltűnt Gyula mester.

-- Hála a kibertérnek -- lélegzett fel. Gunda hevesen integetett a fedélzetről, ám ekkor hirtelen... felberregtek a hajócsavarok, forogni kezdtek a lapátkerekek, és lassan, nagyon lassan megindult a hajó.

-- Elkéstem... -- suttogta a Mester kétségbeesett tekintettel, de nemsokára új erőre kapott.

-- Gunda!!! A kódot!!! -- üvöltötte teli tüdővel.

-- Máris! -- süvített vissza az apácajelölt. -- A kód pedig nem más, mint...

Nem az én szavam akadt el, kedves Olvasók. Hanem -- minő szerencsétlen véletlen! -- a hajókürt szólalt meg ebben a végzetes minutában. Oly öblösen, diadalmasan szólt, hogy sajnos egy hangott sem lehetett érteni abból, amit Kunigunda mondott.

Hogy mi volt eztán, inkább nem részletezném, Olvasók. Úgy kellett a Gurut eltámogatnom a kollégiumig, és Sz. Péter gondjaira bíznom (mivel nekem mennem kellett "Ájurvédikus dietetika" szemináriumra), annyira összetört szegény. Nem is csodálom! Hogy fog eztán posztolni a diáriumba? De úgy tűnt, hogy már ez sem érdekli. Péter elmondása szerint naphosszat csak ült az ágyánál, és a semmibe bámult. Még a kosborjait is elfelejtette este meglocsolni!!! Péter javára legyen mondva, ő pótolta ezt.

Ajajajaj, Olvasók, mi lesz így?

Üdv,
Bene Róbert

Ui.: Gunda küldött a kolostorból egy fényképet, amely a beöltözése napján készült. Alaposan megnéztem, hátha ráírta a kódot, de ez persze eszébe se jutott. Jellemző!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.