Bene Robi 2010.03.01. 19:24

Hírek Ferenczy kisasszonyról

Vanakkam, Kedves Blogolvasók!

Képzeljétek, mi történt! Szombat reggel jelenésem volt a Lehel téri piacon, mivel házinénim, Jurida Sándorné Amália elküldött bevásárolni, ugyanis ott a legolcsóbb a kelkáposzta. A plusz szívesség azért járt a néninek, mert a minap kénytelen voltam használni Saratov porszívóját (gyakorolnom kellett ugyanis egynéhány ászanát, és a szőnyeg tisztasága hagyott némi kívánnivalót maga után).

Vígan battyogtam hát a piacon egyik standtól a másikig, amikor ismerős alakra lettem figyelmes: sötétkék kartonruha, csinos fehér bóbita a fejen... nahát, ez nem más, mint Marie, a szobalány a Ferenczy-rezidenciáról!

-- Bonjour, mademoiselle! -- köszönöntem neki illendőn. Marie bólintott, majd ment volna tovább, de én elkaptam a karját.

-- Hogy van Ferenczy kisasszony?

-- Engessen, fiatalúr, sietnem kell -- igyekezett lerázni Marie, de látván elszántságomat, végül kötélnek állt.

-- Rosszul, nagyon rosszul -- sóhajtott. -- A minap jártam bent nála a szanatóriumban. Most újfajta kezelést kap: sokkterápiával akarják kigyógyítani a prímszámfóbiájából!

-- Hogyan?

-- Beküldik egy szobába, ahol a falra prímszámokat festettek. Ez már önmagában ijesztő lehet szegénynek, de ez még mind semmi! Ápolója, Helmut leülteti egy székre, és mondani kezdi neki: három! öt! hét! tizenegy! tizenhárom! tizenhét! tizenkilenc! huszonhárom! Szegény Skolasztika kisasszony pedig remegni kezd, de igyekszik visszatartani magát.

-- És aztán?

-- Az a kegyetlen Helmut tovább folytatja: 83! 109! 271! Skolasztikát ilyenkor már az ájulás kerülgeti.

-- Uramisten!

-- Aztán múltkor az embertelen Helmut -- arcán galád mosollyal -- imígyen szólott: "Kissasszony, figyeljen csak! 2^43112609-1!" Skolasztika ráemelte ijedt tekintetét, várt néhány másodpercet, míg lefuttatta agyában a Miller--Rabin-féle valószínűségi prímtesztet, majd felkiáltott: "ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!" Menekülni próbált, de Helmut kulcsra zárta az ajtót, és sátáni kacajjal figyelte a vergődő Skolasztikát.

-- Ez igazán rémes -- állapítottam meg, és gyorsan elköszöntem Marie-tól, mert tudtam, lesz az albérletben nemulass, ha nem érek haza időben a szajréval. Szomorú vagyok, amiért így alakult Skolasztika sorsa, hiszen ő volt ama galambszín kosztümös lány, aki megdobogtatta a szívem annó, mikor még divatban volt a tangó. Mivel később megtudtam, hogy ő Gyula mester arája, érthetően visszavonultam, most viszont, hogy szalmák lettek mindketten, talán megérné próbálkoznom. Tudok egy-két gyakorlatot, amik kihozhatnák Skolasztikát az őrületből!

Marie-nak azonban mennie kellett. Még sok dolga volt. Képzeljétek, kedves olvasók, a Story4 TV nézhetetlen időpontba pakolta a Dallast, és Ferenczyné elhatározta, hogy addig nem nyugszik, amíg vissza nem juttatja a főműsoridőbe kedvenc műsorát. Ezért úgy döntött, hogy az alkalmazottaival felháborodó leveleket írat a tévének, amiket különböző postákon kell feladni a tömegesség látszatát keltve. Csalafinta egy asszonyság, nem hiába ünnepelt díszdoktor!

Üdv,
Bene Róbert

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

3 komment

Címkék: skolasztika

A bejegyzés trackback címe:

https://kosbor.blog.hu/api/trackback/id/tr181800684

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.