Igen kedves Blogolvasóim!

Bár némileg lelombozott a múltkori eset Klotilddal (aki azóta sem telefonozott, biztos kielégítő számára a angyalbőrös pók társasága), úgy döntöttem, nem hagyom magam a legmélyebb kétségbeesésbe taszítani, helyette inkább kartotékjaimat rendezgetem, hátha találok köztük új vicces esetet. Így is lett! Következő alkalommal, ígérem, posztolom is Nektek, de van most egy másik dolog, amit meg szeretnék osztani Veletek.

Miután ezzel végeztem, meglocsoltam növényeimet, majd leheveredtem a sezlonyra, és ausztrál botanikai szaklapokat olvasgattam. Odakint a konyhában anya és Bogyó néni éppen eperlekvárt főzött. Bogyó néni olyan hangosan oktatta anyámat, hogy nem tudtam koncentrálni a cikkekre, ezért úgy döntöttem, szedem a sátorfámat, és odébállok. Mondjuk, például nénémékhez, úgyis rég voltam már náluk.

Mikor megérkeztem, Gitti szintén a konyhában tevékenykedett, szerencsétlen sorsú unokaöcsém pedig a nappali padlószőnyegén zsírkréta felhasználásával alkotott. Meg is néztem, hogy mit. Csalódottan vettem tudomásul, hogy nem valami egyszerű bizonyítással ténykedik (pl. a Pithagorasz-tételével), hanem zsiráfokat, kutyákat és lovakat rajzol.

-- C-c – ráztam meg a fejem. – Az már belátom, hogy Nobel-díjas fizikus nem lesz ebből a kölyökből… de abban még reménykedem, hátha idővel katedrát kap a József Nádor Műszaki Egyetemen.

Hogy ne legyen alaptalan a reménykedésem, úgy döntöttem, neki is kezdek az oktatásnak. Először is megtanítottam Edének, hogyan kell normálisan fogni a zsírkrétát, aztán – rövid gondolkodás után – úgy döntöttem, legjobb, ha megtanítom neki az arab számjegyeket. Kezdjük a legegyszerűbbel: a 8-assal!

Azzal kivettem a kezéből a zöld zsírkrétát, és így szóltam:

-- Ede! Úgy tudod a legegyszerűbben megjegyezni, hogy a végtelent (∞) elforgatod π/2 radiánnal!

Ebben a pillanatban nyílt az ajtó, és belépett Zsolti sógorom.

-- Készen vagytok? Indulás az Állatkertbe! – Azzal kézen fogta Edét, és elrángatta a teleírt papirosoktól. Bosszankodva vettem ezt tudomásul, valamint azt is, hogy sógorom pontatlanságot követett el.

-- Hohó! Van itt egy kis buci: hibuci! – jeleztem a tévedést. – Az nem csupán állatkert. Hanem Pécsi Állatkert és Akvárium – Terrárium Kht.!

-- Jó, jó, menjünk már – mondta Zsolti. Jellemző!

Most mondjátok meg, mi lesz ezzel a szerencsétlen Edével ilyen apa mellett?!

Üdvözlettel:

ifj. Farkas Gyula

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.