Ide a rozsdás (FeOOH) bökőt, hogy nem találjátok ki, milyen kellemes fordulattal gazdagodott életem! Nem is játszom az idegeitekkel, elmondom: Klotilddal való románcom egy mágnesvasút sebességével halad a boldog beteljesülés felé. Történt ugyanis, hogy nőm szakszervezeti beutalót szerzett a Balatonra, mégpedig két fő részére. Nem volt vitás, én fogom elkísérni őt. Ebben a rekkenő hőségben jót fog tenni nekünk egy kellemes kis fürdőzés, és a Balaton flórájának tanulmányozása sem utolsó dolog.

Reggel hatkor indultunk, hogy megelőzzük a csúcsforgalmat. A vonatúton én fizikaórán történt vicces esetekkel mulattattam a köribém gyűlt személyeket, Klotild pedig a Mosoly című újság keresztrejtvényét fejtette. Mire megérkeztünk, már majdnem be is fejezte, egyedül egy spanyol folyó meg egy XVIII. századi angol költő neve hiányzott. De az egyiket megmondta a kalauz, a másikat pedig a strandon a kabinos mámi.

Szikrázik a Balaton. Vitorlásokon karcsú lányok csodáltatják magukat a fürdőzőkkel. A sötétkék ruhás fiú bőrét már megfogta a nap. Fecskét visel, gumimatracot tol, lubickol, cseh és lengyel fiúkkal kiabál. Nekem a Balaton a Riviéra!

A Hableány szálloda pompás hely, ennek Petőfi nevű melléképületében töltöttük el felhőtlen nyaralásunk. Klotild régi motoros volt, így amint lepakoltunk bőröndjeinket, előkapta retiküljét, és kivett belőle egy doboz port.

-- Csak nem akarod máris púderozni magad? -- kérdeztem.

-- Á, dehogy, te kis csacsi! Ez itt poloskairtó. Az ember sose tudhassa.

Csodáltam Klotild gyakorlatiasságát. Felnéztem rá, hogy milyen príma kis szobát szerzett. Volt benne egy világoszöldre festett ágy, egy asztal, fehér terítővel letakarva, egy palack víz, két leborított, tiszta pohár, egy szekrény, egy mosdó meg egy vascsacsi.

-- Ez így jó lesz -- mondta Klotild, miután befejezte a műveletet, és a szoba olybá tűnt, mintha hóvihar söpört volna rajta végig. -- Menjünk, kajáljunk valamit. Van tikketem!

Azzal lementünk a kantinba, ahol fenségesen megvacsoráltunk. Igaz ugyan, hogy mire az étlapot kisürgettük, már csak füstölt oldalas maradt rajta savanyú káposztával... de én nem vágtam savanyú képet, hiszen Klotild társaságában csak úgy repült az idő (t).

-- Tartozom egy vallomással -- lötyögtettem meg egy kicsit a kávémat, így mentve meg egy aprócska legyet a biztos vízbefulladástól.

-- Mondjad csak! -- válaszolt Klotild, aki akkora már kipirult a nevetéstől. Azt ugyanis elfelejtettem mondani, hogy az ebéd alatt számtalan poent elsütöttem a fizika és a botanika témakörében, de nem akarván kockafejnek látszani, természetesen mondtam csillagászati témájú történeteket is.

-- Azt hiszem, kezdenek komolyra fordulni az érzelmeim irányodba. De nem akarlak áltatni... volt már nő az életemeben.

Némi hatásszünetet tartottam. Ezalatt természetjáró diákok csoportja érkezett az étterembe, kezükben tranisztoros táskarádió, amiből Szécsi Pál énekelte a Szereted-e még slágert. Ez némely háziasszonynak könnyet csalt a szemébe, Klotild is ütemesen ingatta a fejét.

Folytattam a gyónást:

-- Két szerelmem volt. Az egyik elment Leningrádba. A másik a vicces ház lakója már. Csak te maradtál. Tudsz így is szeretni?

-- Tudlak hát! Jó estét nyár, jó estét szerelem!

Erre a szóra megnyugodtam. Mókázva játszani kezdtem az alumínium kiskanállal, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve megkérdeztem:

-- Most te mesélj magadról!

-- Mit meséljek? -- horkant fel Klotild. -- Nincs velem semmi érdekes. Reggelente stemplizek a postán, délután pedig kontírozok.

-- És a családod? Ha együtt futunk, be kellene majd mutatnunk egymást a kedves mamának, valamint papának.

-- Ne beszéljünk most erről! Itt zaj van -- azzal a tranzisztoros rádió felé mutatott, amiből felharsant Poór Péter dala, a Fekete vonat, de ezúttal Bencze Márta előadásában. -- Menjünk innen! Van büdös cigarettafüst, ember részeg meg ordít, meg ordít, meg ordít fekete vonat! Klotild itt nem tud beszél! Különben is, most jó az idő! Menjünk fürödni! Versenyre hívlak, pupák!

Azzal már rohant is, hogy bikinre vetkőzzön. Én is fecskét húztam. Mentünk a hínárba dagonyázni. Csuda romantikus volt! Klotild keveset evett, így áramvonalai tökéletesnek voltak mondhatók.

Este pedig -- mintegy megkoronázva a napot -- együtt néztük a csillagokat. Megmutattam neki (132824), 2002 QE79 kisbolygót is, amit Galamb Józsefről neveztek el. Róla azt kell tudni, hogy régen a Ford gyárban volt konstruktőr. Tehát a nap végére elmondhattam, hogy Forddal nyaralok!

Szép egy nap, ugye, kedves olvasók?

Üdvözlettel:

ifj. Farkas Gyula

a BME mérnök-fizikus szakának ötödéves hallgatója kondenzált anyagok fizikája szakirányon