Kissé késve érkeztem a kosbortúracsapat konferenciájára, mivel a nagy meleg miatt megolvadt a sín, és vonatunk sokáig vesztegelt a pályán. Legalább három órát késtünk. Klotildot elnyomta az álom, de még mielőtt ez bekövetkezett volna, kölcsönadta a könyvét, hogy szórakoztasson engem. Tatár Pétertől volt ez a Patkó Bandi híres rablóvezér élete és halála. Mikor végeztem az olvasással, visszatettem a könyvet kedvesem táskájába. Igen ám, de kezem véletlenül megakadt valamiben. Mi lehet ez? -- vakartam a dióm, és ahogy jobban szemügyre vettem, látom ám, hogy egy körtemuzsika. Klotildomnak minek ez a népi hangszer?

Választ azonban nem kaphattam, mivel megérkeztünk, és mind Klotildnak, mind nekem rohannunk kellett. Bár másfél órát késtem, volt, aki ennél is később jelentkezett. Ez pedig nem volt más, mint Bandi.

-- Hogyhogy nincs itt? -- méltatlankodtam --. Tudtommal nincs semmi programja, és ilyenkor a számtechboltban is délelőtti műszakja van.

-- Nem tudjuk, guru -- rázta fejét Poszáta. Josh csendben nyammogta a lekváros zsemléjét. Nusika a kezét tördelte.

-- Márpedig az ügy nem tűr halasztást. Hamarosan fizetni kellene a következő részletet az ausztrál botanikus szaklapra. A pénzügyi dolgokért ő felel...

-- Talán várjunk még egy kicsit -- hebegett Nusi.

-- Jobbat tudok -- indítványozta Poszáta --, menjünk el a boltba, hátha délutánra osztották be. Ott majd mindenről beszámolhat!

Ezt jó ötletne tartottam, annál is inkább, mert este szerettem volna otthon lenni. Az egyik adón ugyanis a matéták kompetíciója volt, és én teljes szívemből szurkoltam az üzbég csapatnak. Videóról nézve már nem lett volna igazi.

Elbattyogtunk hát Soroksárra, ahol Bandi munkahelye volt. (Ezt még a pályázati anyagából tudtam.) Épp időben érkeztünk, mivel főnöke, egy joviális úr már éppen húzta le a rolót:

-- Sajnálom, záróra! -- mondta a bácsi.

-- Mi csak Fekete Andrást keressük...

-- Hát, azt a pernahajdert én is keresem! -- szólt bosszankodva, és kivette füle mellől a ceruzát, amit azon nyomban ketté is tört. Elég dühös lett a papa.

-- Hogyhogy? Mi történt?

-- Ne is mondják! Az egy utolsó gazember... körülbelül egy hete láttam... akkor lépett le az egész heti bevétellel!

Csak döbbenten álltunk.

A további fejleményekről amint tudok, beszámolok. Balsejtelmek gyötörnek.

Üdv:

ifj. Farkas Gyula