Kedves Olvasók!

Legutóbb nem számoltam be arról, hogy miként alakult kedves exosztálytársnőm, Kata élete. Erre azért nem került sor, mivel vele külön is találkoztam, hogy részletesen elbeszélhessük egymásnak, miként alakul sorsunk, és persze hogy megoszthassam vele a legfrisebb fizikaórán történt vicces eseteimet. A találkozó színhelye egy hangulatos kis kávéház volt, mégpedig az Alibi, az Egyetem téren. (Nem a reklám helye, de a történeti hitel megkívánja a helyszín pontos jegyzőkönyvezését. És a linzerük csodás!) Kata éppen Attilát volt meglátogatni, bár munkahelye Szederkényhez köti, hiszen ott dolgozik mint a művelődési ház alkalmazottja. Megérte hát elvégezni a nehéz egyetemet, hiszen pikpakk talált munkát. A magyar--művelődésszervezői diploma nagyon piacképes manapság. Katáról tudni kell továbbá, hogy írónak készül, és már sok szép verse jelent meg a Kéméndi Hírmondóban, amelyet nagybátyja szerkeszt, aki nagyon szigorú.

Kata azért volt Budapesten, hogy jogszigorló kedvesének töltött paprikát hozzon. Nincs jobb, mint a hazai koszt!

Én hamarébb érkeztem -- mint utólag kiderült, Katának elromlott a hajszárítógépe, így csak késve tudott elindulni találkánkra --, beültem hát a vendéglátóipari egységbe. Rendeltem egy forró kapucínert, és elővettem táskámból a Fizikus Közlöny legutóbbi számát. Mivel azonban semmi újat nem tudott mondani nekem, elkalandozott a figyelmem, és álmodozva kitekintettem az ablakon. Az Egyetem téren nagy volt a sürgés-forgás, hiszen az aktatáskás, öltönyös joghallgatók és a kiskosztümös joghallgatónők serényen igyekeztek a Justitia Templomába. A szürke-fekete tömegből azonban kivált egy neonzöld, válltöméses pulóver és egy csíkos olasz farmer.

-- A nemjóját! -- kaptam fejemhez. -- Megint csak a képzeletem játszik velem? Ez nem lehet más, mint Piri.

Utána akartam rohanni, de a pincér jelezte, hogy fizetnem kell. Mire előkapartam az aprót, a légies tüneménynek már csak hűlt helyét találtam. Szomorúan roskadtam vissza a bögrém mellé. Azt éreztem, közel járok a megbolonduláshoz. Ebbéli aggályaimat az időközben megérkező Katának is elmondtam.

-- Hát, Gyuszikám -- mondta Kata, aki a magyar szakon tanult pszichológiát is --, ez azt mutatja, hogy nem zártad még le teljesen a Pirivel való kapcsolatod. Ez azonban, bárhogy is nézzük, Klotilddal szemben nem fair, hiszen tudjuk, hogy egy kapcsolatot csak a kölcsönös őszinteségre lehet építeni. Nem szabad hazudni, mindig ki kell mondani, mit érzünk. Tudjuk, hogy a hazug embert előbb utolérik, mint a sánta kutyát. A Joyban is megírták, hogy az embernek egy szíve van, nem lehet kétfelé szakítani. Választanod kell -- ezt tanácsolja a Cosmo is --, Piri vagy Klotild!

Volt valami abban, amit kedves barátnőm mondott. Nem hiába, ő nem büfészakon lógatta a lábát, mint mi, itt a BME-n! Már bánom, hogy nem a PTE-re jelentkeztem művelődésszervezőnek vagy kommunikáció szakosnak, akkor most nem lennék ekkora kalamajkában.

A tanácsot megfogadva még aznap felkerestem Klotildot. Természetesen vettem neki gyöngyvirágot meg bonbont, hogy mégse legyen olyan fájó az esemény.

-- Kedves Klotild -- néztem a szemeibe --, úgy érzem, ellaposodott a kapcsolatunk. Mi nagyon különbözőek vagyunk, mint tűz és víz (H2O). A szerelmes nő szavát futó patakba kell írni meg a szélbe -- ez már számomra is nyilvánvaló, hiszen te nem segítettél meg engem, amikor bajba kerültem. Így hát azt javaslom, te jobbra, én balra.

-- Gyula, engem ez most derült égből villámcsapásként ér -- rebegte Klotild --, hát nem jelent neked semmit az együtt töltött három csodálatos hónap?! Azok a piknikek! Az Angolpark! Nemhiába, vándormadár a férfihűség!

-- Én már döntöttem és döntésem megmásíthatatlan...

-- Ezt érdemlem? Délelőtt stemplizek, délután kontírozok, és akkor jössz, hogy mindennek vége. Még a lemezt se adtad ide... -- pityergett. -- A születésnapodra horgoltam neked falvédőt. Hát az sem jelent semmit? Rajta a szöveg: előbb rendet rakok, vasalok, csak utána szórakozok...

-- Adieu! -- köszöntem el. Még hallottam, amint a mögöttem becsukott ajtón ripityára törik a miskakancsó. Szegény Klotildnak kissé ziláltak az idegei. Remélem, a bonbon megvigasztalja. A boltos kisasszony azt mondta, hogy a bonbon alkoholtartalma lazítóan hat. Úgy legyen!

Én pedig elhatároztam, ha törik, ha szakad, megkeresem Piroskát és rendezem a függőben lévő ügyeket!

Üdvözlettel:
ifj. Farkas Gyula

a BME mérnök-fizikus szakának hatodéves hallgatója kondenzált anyagok fizikája szakirányon, ANÁ, osztatlan kredites képzés

(A csúszás oka magánéleti természetű.)

A bejegyzés trackback címe:

https://kosbor.blog.hu/api/trackback/id/tr962298324

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása