Kedves Blogolvasók!

Nemrég eszembe jutott egy régi történet, melyet elalvás előtt felidézvén a kispárnám alá kellett bújnom, hogy Sz. Peti szobatársam hangos kacagásomtól aludni tudjon. Történt egyszer -- még boldogult gimnáziumi éveim alatt --, hogy kedves osztálytársam, G. Martin egyest kapott fizikaórán, mert nem tudta a Boyle--Mariotte-törvényt. Ennek következtében olyan dühös lett, hogy még a következő órán (ének-zene) is mérgelődött: haragjának felmutatott középső ujjával adott kifejezést. Ezt látván nem álltam meg, hogy ne tegyek egy szellemes megjegyzést:

-- Hé, öregem! Ez a kézjel nincs benne az egyezményes szolmizációs rendszerben!

Slusszpoénja volt a dolognak, hogy pont a kézjeleket tanultuk. Megjegyzésemet hallván a tanárnő is felfigyelt Martin ténykedésére, minek következtében barátunk másodjára is bedacizott aznap.

Tanulságos, nem?

Üdvözlettel:

ifj. Farkas Gyula

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.