Kedves Nagyérdemű!

A minap nagy családi összejövetel volt szerény hajlékunkban. Anyai nagyanyám, Balás Jánosné (sz. Jakab Irén) most ünnepelte 78. születése napját. A nagymami a legkitűnőbb orvos: tart ricinust meg aszpirint. A technika is érdekli a nagymamát, már Ferihegyen várta Gagarint! Sajnálom, hogy ilyen riktán láthatom csak eme kiváló asszonyságot. Nagymamámról tudni kell, hogy óvónőképző intézetet végzett, mivel kisgyermekek iránti szeretete már fiatalkorában megnyilvánult. Most is el volt ragadtatva Ede unokaöcsémtől, bár nem tudom, miért, hiszen elég átlagos kisgyerek: semmi érdeklődést nem mutat a Tudomány iránt, hiába minden erőfeszítésem. Ede ugyanis elveszett a Tudomány számára. De még szerencse, hogy ott voltam én, így a hetvennyolc szál gyertya mellett szellemem is adhatott némi világot a meghitt hajlékban.

Nagymamám és Bogyó néni (aki nagyon örült a viszontlátásnak, lévén legközelebbi rokona) el-elmerengtek a múlton, Ede valami csörgővel szórakozott, Gitti kiment mosogatni, anya pedig lopva ásított egyet. Gondoltam, feldobom valamivel a halódó társalgást. Megütögettem a pezsgőspoharat a kiskanállal, majd krákogva szót kértem. Össze kellett szednem minden bátorságom, hiszen Balás nagyanyó szigorú asszonyság, így nem volt tanácsos belesülnöm az adoma előadásába. Nagy levegőt vettem hát, és elmondtam a következő viccet:

-- Kedves családtagok! Meg tudná-e mondani valaki közületek, mily módon panaszkodik a szegény hatvány?

Gitti ekkorra már bejött a konyhából, és csak annyit vett észre, hogy a két idős matróna hirtelen abbahagyja a kellemes csevejt, édesanyám is magához tér kábaságából, sőt még Ede is feszülten figyelni kezd.

-- Tessék, Gyuszikám? -- hajolt közelebb Bogyó néni.

Ismét feltettem a találós kérdést, és miután félpercnyi várakozás után sem kaptam választ, huncutul csillogó szemmel kérdeztem:

-- Akkor szabad a gazda?

A család kórusban "Igen"-t sóhajtott.

-- Készüljetek fel! Vicces lesz: nincs meg a kitevő falatja!

Mondanom sem kell, a társaság pár secundumig értetlenül bámult, de a tantusz leesvén nékik irtózatos kacajra fakadtak. Különösen Bogyó néni érezte magát elemében, aki alig győzte lapogatni az oldalát, úgy megfájdult a hahotázástól.

A Tiétek is?

Üdvözlettel:
ifj. Farkas Gyula

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.