Kedves Blogolvasók!

Otthon örömmel fogadták a hírt, hogy megkértem Skolasztika kezét. Gitti megkönnyebbülten csak annyit mondott: ha végre saját gyerekem lesz, akkor legalább leszállok Edéről. Nem tudom, mi alapján tette meg ezt az elhamarkodott megállapítást, de magam sem feszegettem a témát. Anya arról tudakozódott, hogy mikor akarjuk megtartani az eljegyzési ebédet. Ennek kimondását azonban én gálánsan az örömszülőkre bíztam. Anya fel is telefonozta Ferenczynét, hogy megbeszéljék a részleteket.

Én pedig hozzáláttam, hogy otthonos környezetet teremtsek a Galois-sarjaknak. Igen ám, de ekkor furcsa dolgok történtek. Gauss örömmel foglalta ugyan el a ketrecben kialakított olvasósarkot, ifj. Galois viszont látható nyugtalansággal fogadta a fejleményeket. Az este aztán újabb érdekes dolog történt: hirtelen hatalmas ricsajra ébredtem. Kiderült, hogy ifj. Galois kiszökött a ketrecből, és miután megdézsmálta a hűtőszekrényünk folyékonykenyér-tartalmát, a magnóhoz ment, ahol elindította apa Led Zeppelin-kazettáját. Mondanom sem kell, hogy nem tűrtem az éjszakai hupákolást: lekapcsoltam a berendezést, a kapatos Galois-t pedig visszatettem a helyére. Attól tartok, mindez nagyon rossz ómen jövendőbeli kapcsolatunkra nézvést.Másnap Róbert is felkeresett, hogy gratuláljon az eljegyzés alkalmából.

-- Még nem hivatalos! Az ünnepségre természetesen téged is szeretettel várlak -- mondtam, majd aggodalmasan hozzátettem --, persze csak ha nem zavar meg a felkészülésben.

-- Dehogyis, guru! Ha álmomból felkeltenek, már akkor is tudom a A Bhagavad-gítá öt témája című tételt, a A három kötőerő alapvető hatása az élőlényekre nevezetűt pedig már a kisujjamból is kirázom!

-- Ez derék dolog!

-- Viszont a Pashcsimóttánászanát még gyakorolnom kell! Arra szeretnélek megkérni, guru, hogy hadd gyakoroljak holnap itt nálad!

-- Nem bánom. Úgyis beszédem van veled! Történt ugyanis, hogy meglehetősen elhanyagoltam a kosborcsapat ügyeit, márpedig a Csapody-album visszaszerzése nem tűr halasztást.

-- Nem gondolod, hogy a nászajándékötletem könnyen megoldaná ezt a régóta húzódó ügyet?

-- Igen, de nászajándékot az esküvőn szokás adni, az meg még odébb van.

Azzal tovább tanakodtunk. Végül arra a döntésre jutottam, hogy egy hatalmas, mindent eldöntő tudáspárbaj fog hozzásegíteni ahhoz, hogy visszakapjam jogos tulajdonomat, a dedikált albumot. Kissé lehangolt ugyan, mikor számba vettem, hogy az ellenséges csapat egészen jó koponyákból áll (úgymint -- el kell ismernem, hogy van sütnivalója -- B. Miklós, az árulóvá lett B. Júlia, továbbá T. Károly és B. László sem teljesen ostobák). S ha végignézek saját csapatomon, meg kell állapítanom, hogy gyakorlatilag csak jómagam képviselem benne a Tudást. Ez azonban nem oly nagy baj, mert a magam tudása még mindég több, mint a másik csapaté együttvéve. Nem is beszélve Poszátámról, aki kitartóan informál engem az ellenség ügyes-bajos dolgairól.

Csusza ötlet, nemde?

Jó munkát! (Ezt a köszönést Hintalan Hajnalkától tanultam a minap.)
ifj. Farkas Gyula

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.