2009.12.05. 19:55
Príma hecc!
Sziasztok, kedves Olvasók! Nagyon örülök a kommentelői biztatásnak, illetve annak, hogy úgy látszik, a napokban mélyrepülésem elérte a legalsó pontját, és innen már csak felfelé vezethet az út. El is mesélem hát, mi történt velem az utóbbi időben. Figyeljetek jól, és ha bármi kérdésetek van, nyugodtan kérdezzetek. Szóval, a hét egyik nagy eseménye volt, hogy összefutottam a régen nem látott ismerősnőmmel, Hintalan Hajnalkával. A Tiborral való szakítására minden bizonnyal emlékeztek még: Samu bácsi tanácsait követve békében váltak el. Igen ám! Csakhogy volt idő, amikor Hajnalkánk még nem vette kacsói közé a becses művet -- Spielhózni --, ennek következtében pedig nem tudta, hogyan kell békésen szakítani. Előző kapcsolatának a geodéta T. Zsolttal ugyanis viharos véget ért. Bár már mindaketten túltették magukat a szakításon, Hajnalkánk most reaizálta, hogy bizony exénél felejtette "Bányászati karsztvízszint-süllyesztés a Dunántúli-középhegységben" című szakkönyvét, ami pedig kötelező irodalom a januári szigorlatán. Hát most mitévő legyen? Kérje vissza? De azt talán közeledésnek venné Zsolti. Vegyen egy újat? De az meg súlyos pénzekbe kerül! Sajnos dilemmáján én sem tudtam segíteni, de örültem, hogy vicces pofáját viszontláthattam. A második öröm, hogy képzeljétek, pályamunkám megnyerte a Jövő emlékei blog versenyét! Jutalmam nem más, mint egy Blu-ray lejátszó, amit a címre postáznak majd. Végre lesz megfelelő lejátszó az Öveges-DVD-imnek, illetve most már a DVD-nél tízszerte jobb felbontásban nézhetem csomornikáim növekedését. És végezetül, el kell mondanom egy hatalmas heccet is, ami akkora nevetésre ingerelt, hogy megremegtek a BME falai. Azt hiszem, ez a zrí tette fel a koronát a hetemre. Nos, történt a hetekben, hogy kissé elrontottam a "Waveletek, koherens állapotok és változó felbontású analízis" zh-mat, ugyanis a rendetlen Sz. Péter szobatársam elkeverte a tűzőgépem. Hogyan függ ez össze a zh-eredményemmel? Mindjárt meglátjátok. Vittem magammal 10 db A/4-es lapot, de -- fájdalom -- összetűzetlenül. Ilyen esetekben, ugyebár, intézményünk biztosít tűzőgépet a megszorultaknak, de kissé szertelen voltam, mivel éppen eszembe jutott egy 9.-ben megesett vicces történet, emiatt elfelejtettem élni eme lehetőséggel. Így hát összetűzetlen lapokra kezdtem el írni a zh-t, és mikor végeztem, be is adtam összetűzetlenül, amit a tanerő utólag össze is tűzött enyhe megrovó pillantás kíséretében, hiszen a BME-n erre nagyon érzékenyek! Itt jegyezném meg, hogy ez a tanerő csak egy kis nímand: tudnivaló, hogy a profok az ilyen vizsgákra csak a csicskásaikat küldik be. De nem nagyon érdekelt mindez, mivel tudtam, hogy kifogástalanul oldottam meg a feladatokat. Az ám, csak hogy este vettem észre, hogy az utolsó, hibátlanul levezetett feladatot bizony a többi iratom közé kevertem. Emiatt eshetett meg az a szerencsétlenség, hogy bizony 4-es eredménnyel abszolváltam a "Waveletek, koherens állapotok és változó felbontású analízis"-zéhámat. Gondolom, ti is osztjátok elhatározásom, azt, hogy nem hagyhattam, hogy az ötösök dzsungelét egy négyes törje meg. Még képesek lettek volna kifüggeszteni dolgozatom, mint tették azt a Fazekas Mihály Fővárosi Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium egy tanulójának esetében! Éppen ezért úgy döntöttem, elmegyek a következő héten esedékes pót- (esetemben nyilván inkább javító) zárthelyire. Egyszer úgyis ki kell próbálni az ilyet is, elvégre egyszer BME-s az ember! Meg is jelentem hát a pótzéhán mindenki nagy megrökönyödésére. A hüledezésekre csak annyit mondtam: -- Hohó, cimbik! Én csak javítani jöttem. Leültem, kikészítettem magam elé a parizeres-majonézes zsömlémet, valamint itókámat, az ionizált vizet. Alighogy ezekkel a műveletekkel végeztem, azon kaptam csoporttársaimat, hogy mind körém gyülekeztek, holott a tanteremben még számosan akadt volna üres hely. Tudtam is, mire megy ki a játék, ezért úgy döntöttem, kissé megviccelem őket. Neki is álltam hát bőszen a feladatmegoldásnak, és úgy ültem, hogy mind a mögöttem, mint a mellettem ülők jól ráláthassanak dolgozatomra, sőt még az előttem ülő, de egyfolytában hátrafelé forgó Bécának is megfordítottam a papíromat, hogy jól láthassa a megoldást. Természetesen nem a helyes megoldásokat írtam le, hanem a fejemben lévő -- szinte kimeríthetetlen -- adomagyűjtemény legszebb gyöngyszemeit tártam elibük. Micsoda hecc! Jó sokáig ültem a helyemen, közben a felügyelő csicskás hatalmas betűkkel felírta a táblára, hogy már csak tíz perc van hátra a beadásig. Mihelyt realizáltam, hogy az összes göde leírta a megoldást, és elégedetten beadták feladatlapjukat, rácsavartam töltőtollamra a kupakját, és elégedetten hátradőltem. Vártam öt percet, míg mindenki ki nem ment, azzal lekaptam a kupakot, és mint egy őrült, ki tépte láncát, leírtam a megoldásokat. Szégyen, nem szégyen, utólag jöttem rá, hogy ejtettem egy helyesírási hibát! Mindegy, így is megérte, hiszen kacarászva adtam be a megoldásokat. Két nap múlva, mikor megjelentem az eredményhirdetésen, kuncogva figyeltem a hüpe szekundánsok fancsali, de főleg hitetlenkedő arcát, sőt még egy beszélgetésfoszlányt is sikerült elcsípnem: -- Érthetetlen, öregem, érhetetlen! Hiszen teljes egészében a Gyuláról írtam le! No, persze ott és akkor nem osztottam meg velük ezt a zrít, mivel félő lett volna, hogy a nevetéstől nem tudom jól elmondani. Este azért a biztonság kedvéért megírtam nekik az egész történetet egy kör-emailben, nehogy kimaradjanak egy ekkora poenből! Gondolom, a térdüket csapkodták nevettükben csalafintaságomat olvasván. Ugye, ti is ezt teszitek ezt a történetet olvasván, Blogolvasók? Üdvözlettel:
Mindezt a történeti hitel kedvéért mondtam el.
ifj. Farkas Gyula
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
végh hanta · http://labdabiztos.blog.hu 2009.12.06. 20:01:52
