Nyájas Blogolvasók!

Egy nagyon vicces történetet kell most megosztanom Veletek. Igaz, a kosbortúrán is történt egy-két érdekes eset, aminek olvastán bizonyára a térdeteket csapkodnátok nagy nevettetekben, ám ezek mind eltörpülnek a ma délelőtti élményem mellett. Történt ugyanis, hogy Edét meglependő megvásároltam egy laikus matematikai lapot (nem írom le itt a nevét, mert nem érdemli meg a reklámot). Ám még mielőtt elvittem volna Gittiéknek, előbb átlapoztam, mivel tudom, hogy nem mindegy, mit adunk az ifjúság kezébe. Figyeljetek, mert hamarosan olyat olvashattok, hogy nem fogtok hinni a szemeteknek!

Egy angol cikk fordítását is publikálta eme sajtótermék, és a balga fordító a limest nem átallotta lime-oknak fordítani. Nem tudom, hogy kísérleteznek-e a botanika és a matematika tudományának összevonásával; amennyiben igen, akkor ez egy korszakalkotó írás.

Nagyon nagyot kacagtam a banális tévedésen. Több mint negyedórán keresztül át tartott a jókedvem, s mivel épp a zebránál álltam, egy morcos öregúr megszólított:

- Fiacskám, haladjál már!

Erre megmutattam neki jókedvem okát, miáltal az ő szája is mosolyra húzódott, sőt, egy minutum múlva már együtt bruhaháztunk.

Ti is élvezetesnek találjátok?

Üdvözlettel:

ifj. Farkas Gyula

BME mérnök-fizikus szakának nemsokára harmadéves hallgatója

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.