Kedves Bloglvasó Publikum!

A mai napon szerét ejtettük hát a várva várt próbakosbortúrának.

Mikor reggel kipattant az álom a szememből, még nem is tudtam, milyen meglepetést hoz a mai nap. Indulás előtt még gyorsan bekapcsoltam a gépem, hogy ellenőrizzem elektronikus levesládám. Itt egy levél várt, feladója Bene Róbert. Érdeklődve nyitottam meg a dokumentumot: ez bizony egy megkésett pályamunka volt. Fejemet csóválva már egeremet épp a törlés gomb felé irányítottam volna, amikor véletlenül beleolvastam. Egy csodálatos, minden egyesn kitételnek megfelelő referancianyagot tárt elém a jelentkező. Nem csak egy, hanem két botanikus lapot is járat, emellett tevékeny szerepet vállalt különböző botanikus rendezvények megszervezésében is.

-- Ez már igen! -- csettintettem, és mivel Bihari kisasszonyt nélkülözni vagyunk kénytelenek, úgy érzem, nem vétek a szabályok ellen, ha elfogadom Róbert barátunk jelentkezését . Gyorsan fel is tárcsáztam a számát, és a buszpályaudvarra rendeltem.

Tudni illik, hogy ez csak egy próbakosbortúra, így jobbnak láttam, ha nem rögtön a Mátrának vágunk neki. A botanikus műveltség ellenőrzésére elegendőnek tartottam a közeli a Mecseket is.

Az autóbuszunk már bent állt, mikor megérkezett Robi. Terepszín ruhája, alkalomhoz illő bakancsa elismerő pillantásokat váltott ki nem csak belőlem, de Lacából is. (Karesz sajnos az utolsó pillanatban lemondta a túrát.) Hozott térképet és termoszban kávét. Minő precizitás!

Tollmayer úrral már nem voltam ilyen elégedett. Kis híján lekéste járművünket. De ez már csak hab a tortán! Mosdatlanul, ápolatlan külsővel, sörösüveget lóbálva érkezett, és "Ameddig a föld kerek / mindig lesznek rockerek" felkiáltással csatlakozott társaságunkhoz.

A buszon utazva sem szűnt meg kellemetlenkedni. Mikor felszállt az ellenőr (történetesen egy hölgy), és miután kezelte a jegyeink, Ferenc nem átallott az asszonyság fenekébe csípni.

-- Nem bírsz magaddal -- fenyegettem meg mutatóujjammal Ferit. Amire ezzel válaszolt:

-- "Rockernek születtem! Minden akarok, semmit sem kapok / Rockernek születtem! Inkább csavargok, de nem alkuszom: / soha, soha, soha!"

-- Nesze itt egy kis olvasnivaló ! -- mondtam, s azzal átnyújtottam neki egy botanikus szaklapot, amit Robi volt szíves a rendelkezésemre bocsátani. Ferenc azonban egyszerűen kitépte a középső lapokat, és nem átallott repülőt hajtogatni belőle!!! Az egész társaság elsápadt erre az orcátlanságra!

-- A kis spiné miért nem jött? -- kérdezte hőbörögve Ferenc, és kibújt bakancsából, hogy megszellőztesse a lábát. Én felvilágosítottam Bihariné telefonhívásáról és az aktuál helyzetről. Ez azonban nem nyugtatta meg.

A túra alatt egyfolytában csak a baj volt vele. Én megpróbáltam értelmes diskurzust folytatni Robival, de Ferenc állandóan közbeszólt. Amikor a nyílt tisztáson dobta el az üres sörösüvegét, betelt nálam a pohár:

-- Tollmayer úr, vegye tudomásul, Önnek itt semmi keresnivalója! Ez nem csak egy botanikushoz, de emberhez méltatlan cselekedet volt!

Azzal faképnél hagytuk. Bár mint azt a visszaúton megtudtam, Laca szeretett volna Ossian sugárlemezeket cserélni vele, én azonban óvtam a Tollmayer úrral való további találkozástól. Már azt is valószínűnek tartom, hogy csak becsapott, amikor azt állította, középszinten beszél latinul és ausztrál szaklapot járat. Ez az alak nem más, mint egy közönséges buffo! De a silány fajtából!

De minden csalódás és bosszúság ellenére nem állítom, hogy eredmény nélkül zárult volna a nap. Hiszen a kosbortúracsoport ismét elérte az optimális létszámot: az előállt helyzet pedig Bene Robinak köszönhető!

Üdvözlettel:

ifj. Farkas Gyula

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.