Kedves ifj. Farkas Gyula blogját olvasó közönség!

Itt Bene Róbert, a BME fizika (BSc) szakának I. éves hallgatója posztol. Botanikusként nem vagyok rajongója a karácsonynak, gondolom, kitalálhatjátok, miért. Úgy döntöttem tehát, rábeszélem a családom, hogy ezúttal mellőzzük a karácsonyfaállítást. A fenyőfákat óvni kell! Gondoljatok csak bele, mennyi luc- és erdeifenyő esik áldozatul az ünnepeknek! De mivel nem karácsony a karácsony valamiféle növény nélkül a nappali közepén, úgy döntöttem, h gyönyörű kaktuszomat fogjuk feldiszíteni. Anya hallani sem akart erről, és emiatt pattanásig feszült a helyzet, amit édesapám zárt le. Oly módon, hogy egy ezüstfenyővel állított be. Alig tudtam szóhoz jutni! El is határoztam, hogy nem leszek hajlandó növénygyilkosokkal karácsonyozni, de apa nem tűrte a hisztit: úgy legorombított, hogy duzzogva bár, de részt vettem a karácsonyi ajándékátadáson.

Ámde ne higgyétek, hogy én gyűlölöm a karácsonyt! Az ajándékozást mindennél jobban szeretem. Anyát azzal ajándékoztam meg, hogy jól tanultam az egyetemen. Apának vettem egy metszőollót. Timinek -- lévén nyolc éves még csak -- egy Kis növényhatározót (Simon--Csapody-féle). Olga lóherét kapott albumba préselve. Pisti pedig büdöskemagvat. Nem feledkeztem ám meg Gyula mesteremről sem! Vettem neki sósborszeszt egy egész flakonnal, továbbá egy üveg Thierry Mugler A'men márkájú kölnit, valamint egy új növénygyűjtő albumot. Az ajándékcsomagot -- a törékeny tárgyakat buborékos borítékba helyezve -- még jóval az ünnepek előtt feladtam, mivel hosszú az út odáig. Remélem, sikerül ezzel örömet szereznem mentoromnak!
 
Üdv.:
ifj. Bene Róbert

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.