Kedves ifj. Farkas Gyula blogját olvasók!

Itt Bene Róbert, a BME (BSc) fizika szakos hallgatója posztol. A dátum egyszerűen magánéleti posztért üvölt, lévén Bálint-nap. Én azonban ellenállok a kísértésnek, és nem magánéleti jellegű bejegyzést vetek a képernyőre.

Pontosabban: nem az én magánéletemről fogok beszámolni, hanem ismét F. Dániel barátunkéról, hiszen az ő élete folyásának jegyzőkönyvezésétől nem tiltott el Gyula mester. De ne aggódjatok! Lesz mókás fizika-eset is, de azt hiszem, a történeti hűség megköveteli, hogy beszámoljak arról, milyen szép kis kompánia (lat. 'társaság') gyűlt össze kollégiumi szobámban. Először is ott voltunk mi, a szoba lakói, vagyis Sz. Péter, valamint jómagam. Eljött Lothar, Döme és Főnök.Továbbá -- mivel olyan jó cimboraságba keveredtünk -- megjelent F. Dániel V. éves medikus is a párjával.

Megbeszéltük, hogy közösen felkeressük a közeli vendéglátó-ipari egységet -- sajnos Angyél nem maradhatott soká, mert mára be volt ígérve egy kiadós lelkifröccs, amit haverinájának -- Klárinak -- fog szolgáltatni. Ám, még mielőtt az indulásra sor kerülhetett volna, Dani egy nagy dobozt húzott elő a kabátjából.

-- Ez meg mi? -- hüledezett Angi.

-- Valentin-napi meglepetés. Mégis jobb, ha itt kapod meg, mint a csehóban (1113 Bp., Villányi út 54.).

Csókot váltottak, és Angyelka nagy örömmel látott a kicsomagoláshoz. Lehámozta a papírt, és megpillantotta Sobotta Az ember anatómiájának atlasza c. művének két kötetét (Semmelweis Kiadó, Budapest, 1994.). Becses ajándék ez! Annál is inkább, mivel Dani szövegkiemelővel már kiemelte a fontosabb részeket belőle. Kedves figyelmesség tőle!

-- Na, ezt lapozgasd, ha meg akarod tudni, hogy mi az anatómia. Egyet mondhatok: amit a PPK-n* oktatnak, annak köze sincs ehhez.

Angéla kedvesen mosolygott, majd táskájába tette a vaskos köteteket. Sikerült meggyőzni, hogy legalább egy kis időt töltsön társaságunkban. Ám még mielőtt felkerekedhettünk volna, Lothar megjegyezte, hogy árat emeltek a csehóban, és ő le van égve, mint a Reichstag. Azt javasolta, hogy alapozzunk előtte. Így hát féltett készletemhez nyúltam, és a társaság rendelkezésére bocsátottam némi boritalt. Rövid idő elteltével már körbe járt a jóféle muskotály. A hatás meg is látszott a társaság emelkedett hangulatán.

Azonban Angyél olyan ügyetlenül adta tovább a piát, hogy annak tartalmát tankcsapdás pólómra lötykölte. Így csak nem mehetek társaságba! A borfoltos pólót az ágyra helyeztem, és nekiálltam a szekrényemben kotorászni új öltözék után. Elővettem a 2002-es balatonberényi matektáboros pólómat, és magamra öltöttem. A szennyes pólóval a kezemben pedig a mosókonyha felé vettem az irányt.

A pólóm mosódobba való behelyezése után kímélő programra állítottam a gépet, és visszaindultam a társasághoz, akik már nagyon hiányoltak. Angéla így rikkantott:

-- Nincs más hátra, mint előre!

Azzal elindultunk.

Szokott kiskricsminkben folytattuk az elmélkedést a Világ Nagy Dolgairól. Lothar szerint sokat szemetelnek az emberek, Angél szerint viszont a rockerek zűrös lelkivilágúak.

-- Ezt hogy érted? -- húzta össze dús szemöldökét a Főnök. És elkezdte szidni a divatrockereket meg az emósokat, meg azokat a kiscsajokat, akik azért szeretik a Nirvanát, mert jaj de helyes hapsi ez a Kurt Cobain. Angyél közölte, hogy mér, szerinte is jó hapsi Kurt. Már-már veszekedés látszott kibontakozni, amikor jónak lettem a hangulatot matekórán esett vicces történettel feldobni.

Megosztottam velük azt a mókás esetet, amikor egyszer gimnáziumban az egyik osztálytársam azt állította, ha egy reláció kifejezi, hogy két szám adott számmal vett osztási maradéka egyenlő-e, akkor az konkurencia. Az egész osztály könnyesre nevette magát ezen a blődségen. Természetesen az összegyűlt társaság szeme sem maradt szárazon történetem hallván. Lothar és Főnök az asztalt csapkodta nevettében, Angéla mentolos pzs-vel törölgette a szemét. Még Dániel ajka is mosolyra húzódott, bár ő szerintem jobban szereti a mókás orvosis eseteket.

Kellemesen telt az este, de sajnos a nap mégsem örömmel fejeződött be. Mikor beléptem a szobába, Galois-nak hűlt helyét találtam. Vajon hol lehet?

Aggódva várja a tippjeiteket:

ifj. Bene Róbert

Ui.: Mint tudhatjátok, Galois nem az én, hanem a Gyula mester tulajdonát képezi. Éppen azért létfontosságú lenne, hogy megtaláljuk.

*Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Kar

Ui: A képen Angyélt láthatjátok, miután már elfogyasztott néhány kontyalávalót (a kontya is lebomlott már.).

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.