Kedves új és régi blogolvasóim!

Amint az előző posztok egyikében olvashattátok, elsöprő győzelmet arattunk a rivális csapaton. Személy szerint megelégedtem volna azzal is, ha kéjesen lapozgathatom a más költségén kapott botanikai szaklapot, de Josh tagtársunk murit indítványozott a triumfust celebrálandó. Belementem hát, és a hétvégén vendégül láttam az egyetlen legitim kosbortúracsapat tagjait, név szerint N. Józsefet, B. Júliát, és persze hűséges ügynökömet.

Nagy szerencsénk volt, ugyanis előző este Gitti nővérem átszaladt egy tálca szendviccsel, mely Zsolti céges bulijáról maradt. A nappaliban tálaltam fel az elemózsiát az édesanyám sütötte ínycsiklandó non plus ultrával egyetemben. Édesanyám éppen házon kívül tartózkodott -- az igazgatóhelyettes-nő, Bujákiné Andor Marika meginvitálta őt a névnapi zsúrjába --, így mienk volt a kecó! Josh két pofára falt, kémem is tisztességesen pusztított. De természetesen nemcsak a testnek adtuk meg járandóságát, hanem a szellemnek is. Botanikai témájú bar-kochbát játszottunk, valamint "Ki tud többet a Szovjetunió flórájáról?" c. játékot. A hangulat a tetőfokára hágott, különösen akkor, amikor Juli a lemezjátszóba feltette a legújabb twist lemezeket! A bizarr hangú táncdalénekesnő, Ambrus Kyri hangjára Josh és Juli máris a táncparkettre pattantak.

Kémem és jómagam azonban tartózkodóbbak voltunk, ezért Josh azt javasolta, hogy feszültségünket etil-alkohol segítségével oldjuk. Poszáta természetesen kapva kapott az alkalmon, és mivel jókedvemben voltam, magam sem elleneztem. Valamelyik nap olvastam egy ifjúsági lapban egy remek koktélreceptet, gondoltam, itt az ünnepi lehetőség annak kipróbálására. "Csinálj te is turmikszot! Tejből, cukorból, borból, citromból és vidám találékonyságból!" -- állt a lap hasábjain. Tej volt, cukor volt, citrom és vidám találékonyság is... a bor azonban hibádzott! Sebaj! Hiszen szüleim házasságukkor számtalan ajándékot kaptak a jóbarátoktól. Az igazgató kartárs egy üveg Stolicnaja vodkával örvendeztette meg az ifjú párt. Úgy gondoltam, kellően ünnepi az alkalom ahhoz, hogy felbobtsuk ezt az italt.

Klafa házibuliötleteket ajánl Laki Pál!

Ünnepélyesen az almáriomhoz vonultam hát, hogy kivegyem a jóféle itókát. Kezembe véve azonban azt tapasztaltam, hogy tömege jóval könnyebb, mint emlékeztem: mintha nem lenne teljesen tele. Mivel tudtam Gittiről és anyámról, hogy antialkoholista (felelős pedagógákként nem is lehetnek mások), nagyon meglepődtem ezen a fejleményen. Mikor jól megvizsgáltam az üveget, láttam, hogy a dugón egy apró lyuk volt fúrva. Talán a moly szállt belé? Ugyan, kedves olvasók, ez teljességgel lehetetlen.

Sebtiben vizsgálni kezdtem a többi üveget is. Mindegyik tetején lyukat találtam... nem volt kétség! Alkohol-tolvaj járt a házban!

Jókedvem, mint a kámfor, elillant! Borús arccal álltam a társaság elé:

-- Áruló van köztünk!

-- He? -- fordult felém Josh, miközben egy libamájas-aszpikos sandwichet próbált betömni pofazacskójába.

-- Ahogy mondom! Valaki rútul visszaélt bizalmammal, és addig nem hagyjuk el a négy falat, míg ki nem derül, ki volt az!

-- Nem kell mindjárt a legrosszabbra gondolni -- próbált csitítani Juli, de én nem hagytam eltántorítani magam.

-- Vegyük csak számba, kinek volt szabad bejárása a házamba az elmúlt hónapokban! -- morfondíroztam. -- Bogyó néni... rajta kívül? Hm... mintha Poszátának is másoltattam volna egy kulcsot, miközben titkos külföldi küldetésen vettem részt...

E szavakat hallván Poszátám arcába szökött a vér, majd hirtelen elsápadt.

-- Azt hiszem, lassan mennem kell -- nyögte ki néhány secundum múlva --, koszt- és kovártélyadóm, Amál néni csak 10-ig engedélyezett kimaradást. El kell érnem az utolsó vonatot!

Ez már gyanús, több, mint gyanús! -- állapítottam meg magamban kémem furcsa viselkedését látván. Ezt még jobban tetézte, hogy Poszáta gyorsan felhúzta cipőit,  apta táskáját, és már indult is. Én azonban a kertben utolértem, és megragadtam a grabancát:

-- Te voltál! Vallj színt!

Ő persze csak hebegett-habogott, összehordott hetet-havat, de végül kibökte az igazságot.

-- Bocsánatodért esedezem, Gyula mester! -- borult térdre Poszáta. -- Hiába, akkor még az alkohol rabja voltam! De hála kosztadónőmnek, most már könnyen nélkülözni tudom.

-- Hiszi a piszi!- mondtam megvetően.

De ki lehetne más kandidát? Volt pár jelölt -- Tyutyi vagy a vici --, de az ellenérvek súlya alatt megroppant jelöltségük. Mitévő legyek? Teljes levertséggel érkeztem vissza a házba, ahol búskomoran rogytam a televíziókészülék elé. Unottan kapcsolgatni kezdtem, miközben egyre erősebbé vált bennem az elhatározás: erényei ellenére Poszáta ön- és közveszélyes tényező, akitől jobb megszabadulni.

De ki válthatná? Abban a pillanatban megakadt a szemem egy sorozaton... benne egy fekete hajú alak... ő lesz az én emberem!


Üdvözlettel:
ifj. Farkas Gyula

A bejegyzés trackback címe:

https://kosbor.blog.hu/api/trackback/id/tr48892995

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tiba 2008.09.16. 21:55:14

Kedves Gyula! Engedd, meg, hogy az idősebb jogán tegezellek (mert azt azért nem feltételezem, hogy a BME előtt kihagytál volna éveket, vagy azt, hogy - még rágondolni is rém mulatságos, egyszersmind hihetetlen - évfolyamot kellet volna ismételned bármely általad látogatott oktatási intézményben) Igazán remek és derűs volt történeted, kár, hogy ilyen drámai véget ért a pompásan induló mulatság. Egyetlen apró megjegyzésem lenne: Laki Pál tanár úr kedves és hasznos tanácsai igencsak felkeltették ezirányú érdeklődésem, ezért az idézett cikket a maga teljességében kívántam megismerni. Igen ám! De sajnos az általad mellékelt kép ezt roppant mód megnehezítette, lévén, a betűk igen aprók, nagyítás után pedig elmosódottak. Kérlek, ha legközelebb ilyen hasznos és hiányt pótló kincseket teszel közzé méltán népszerű digitális diáriumodban, gondolj erre is és jobb felbontású képeket szíveskedj mellékelni. Még valami: a jövő hónap elején vendégül látom a Botanika a Numizmatikában Baráti Kutató Társaságot. /Az est az újonnan beszerzett 1941-es panamai 20 balboa-som bemutatása köré szerveződik, ugyanis ennek hátoldalán (a szarvasmarha lábánál) egyes vélekedések szerint szájvirág (Columnea gloriosa), míg mások szerint pikkelyvirág (Vriesea splendens) fedezhető fel egy botanikai érdeklődésű bankjegyrajzoló tevékenységének eredményeként. Nagy vita lesz!/ Tapasztalataid alapján tudnál-e ajánlani a tudományos viták közötti szünetekre valamilyen könnyed, ugyanakkor szellemes és szórakoztató játékötletet? Üdvözlettel: Tiba

Tiba 2008.09.16. 22:12:16

De ki lehet az a titokzatos fekete hajú alak? Ha a bolgod nem az ellenkezőjéről tenne tanúbizonyságot, bizisten azt hinném, hogy az ócska sorozatok ócska forgatókönyvíróinak ócska trükkjéhez (lebegtetés) folyamodtál az érdeklődés fenntartása végett! Várom a folytatást!!!

Ismeretlen_66927 2008.09.17. 21:39:28

Kedves Blogkommentelő Tiba! Nincs szó lebegtetésről, hiszen a levitációban nem hiszek. Örülök, hogy kommentáltad blogom, javaslom, hogy a továbbiakban is járulj hozzá építő kritikával blogom fejlesztésével. Poszáta helyett a Mórt akarom beszervezni, azért titokzatoskodtam, mert szmélyazonosságának kiadása veszélybe sodorhatná az akciót. Remélem, be fogsz számolni az érdekes konferenciáról. Ha időm engedi, talán én is ellátogatok majd. Üdvözlettel: ifj. Farkas Gyula a BME mérnök-fizikus szakának negyedéves hallgatója
süti beállítások módosítása