Kedves Blogolvasók!

Képzeljétek, szilveszterem egyáltalában nem úgy alakult, mint azt terveztem. Úgy gondoltam ugyanis még tegnap ilyenkor, hogy elmegyek leszidni Poszátát, amiért ilyen csúnya panamába került, aztán pedig hazamegyek, és dolgozom kicsit a Carmichael-féle máig bizonyítatlan sejtésen. Úgy éreztem, ennyivel tartozom Skolasztikámnak, akinek tartózkodási helyéről mindeddig semmi információval nem rendelkezem.

A csepeli HÉV monoton kattogása jótékony hatással volt gondolataimra, és úgy tűnt, sikerül is a sejtés radikálisan új bizonyítása, de nem lévén nálam ceruza, illetve papiros, az idea sajnos veszendőbe ment. Ez olyannyira feldühített, hogy már-már kétszeres dühvel támadtam volna Poszátára, amikor látom ám, hogy lakóhelye fényárban úszik. Mint arra bizonyára emlékeztek, Róbertet alkoholizmusából és lumpen életviteléből úgy rángatták ki szülei, hogy meglehetősen spártai körülmények közé, Jurida Sándorné Amálka nénihez küldték albérletbe. A szigorú asszonyság valóban radikális kúrát vett az ifioncon, de tegnap szilveszter lévén jókora murit csapott, amire áthívta a vicit (Asbóth Ferencné, akit még a gyárból ismer), illetve régi osztálytársát, az azóta szerzetesi rendbe lépett Nunci nővért.

Csengetésemre Annunciáta nővér nyitott ajtót, egy nyájas, idős hölgy, akit még ifjabb koromból ismertem is.

-- Dicsértessék! -- köszöntem. -- Én ifj. Farkas Gyula, a BME mérnök-fizikus szakának IV. éves hallgatója vagyok kondenzált anyagok fizikája szakirányon, ha még tetszik rám emlékezni...

-- Hogyne, gyermekem, fáradj csak bejjebb -- invitált a nővér, és kezembe nyomott egy pohár Chartreuse-t welcome-drink gyanánt.

Odabent már víg mulatozás folyt. A vici és Amál néni kiguvadt szemekkel nézték a Sas-kabarét, Róbert kölyökpezsgőjét kortyolgatta, Annunciáta nővér pedig éppen pasziánszot rakott, mikor megérkeztem. Amál és a vici hangosan kacagtak, amikor Sas József pikírt megjegyzéseket tett a politikusokra, de mikor obszcénabb poénok következtek, átküldték Nunci nővért a másik szobába, hogy ugyan hozzon már egy kevés teasüteményt! Szerencse, hogy a derék soror átfáradt, mivel egyszer a színen egy majdnem teljesen pucér nőci is megjelent klasszikus tappancsokkal! A három kedves öreg hölgy nagyon szívesen fogadott, és kértek, töltsem velük a szilvesztert. Mivel a bizonyítás már kiment a fejemből, gondoltam, üsse kő, velük búcsúztatom az óévet! Nagy nap volt ez a mai, hiszen Amália a televízióval is spórol, és jobbára arra tartogatja, hogy rajta bontson ezer virágot muskátlija. Meg kell hagyni, még nekem, amatőr botanikusnak is feltűnt szépsége, de midőn a növénynevelés rejtelmeiről kérdeztem volna, a vici rám kiáltott, hogy a "pofázásom" miatt lemaradnak a legviccesebb jelenetekről. Így hát csendben gubbasztva vártam végig a kiváló S. József előadását, csak a nővért bökdöstem néha, mikor balga módon kihagyott egy remek párosítást.

Éjfél körül kiküldték a konyhába Róbertet, hogy a műbeles virslit megfőzze a sparhelten. Bár a gázpalack már kifogyófélben volt, szerencsére még volt benne annyi szufla, hogy ne kelljen lemondanunk a hagyományos újévi táplálékról.

A vici megemlítette, hogy ő az egyik bevásárlóközpontban 179 forintért vásárolt magának virslit. Amál néni ezen annyira megdöbbent, hogy majd leesett a hokkedliről.

-- Csak nem vagy rosszul, Amálkám? -- kérdezte aggódón a nővér.

-- Te vici, ha legközelebb nem szólsz az ilyen olcsóságról, bizony isten barátság ide, barátság oda, én felképellek tégedet!

A vici csak legyintett, és szippantott egy kis tubákot. Szerencsére a háborúság nem tört ki, bár Amálka néni az est hátralévő részében azon panaszkodott, hogy ha tudott volna erről az akcióról, akkor meg lett volna oldva az albérlő jövő évi étkeztetése.

Annál is inkább elcsendesültek a kedélyek, mivel Nunci nővér -- akinek polgári neve: Jósa Erzsébet, de ezt eddig nem mondtam -- feljebb tekerte a rádiót. Abból már mindhármuk kedves slágere szólt.

Nosza, a hangulat a tetőfokára hágott! A muzsikaszót hallván Amálka néni táncra perdült, kézen fogta Nunci nővért, és megpörgette a tengelye körül (csak úgy lebegett az apácafátyla!). A vici néni penig engem kapott el egy fordulóra. Az eztán következő produkció különösen megnyerte tetszésem a botanikai témaválasztás miatt:

A következő számot -- azt hiszem Majláth Jenőtől volt a Szeme fekete című örökzöld -- lehalkítottam, mert keresve se tudtam volna jobb alkalmat elképzelni, hogy elmondjak pár fizikaórán történt vicces esetet. Bár némileg a fejembe szállt a vici által hozott, lejárt szavatosságú Sárkány sör, azért megfelelő minőségben tudtam előadni a kvaterniós történet, illetve azt a klassz adomát, amikor Salga Tibi klór helyett krómot mondott. Annunciáta nővér döcögve nevetett, Amálka néni úgy hahotázott, hogy még a harmincéves otthonkáját is leöntötte vizezett borral. A vici is krákogva kacagott.

Kitűnő hangulatban köszöntött ránk a 2009-es év! Remélem, 2009 lesz oly sikeres, mint a 2008-as, amely több tízezer olvasót, több száz kommentelést, rengeteg kacajt és két díjjelölést is hozott számomra. B. ú. é. k.!

Üdvözlettel:
ifj. Farkas Gyula

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.