Kedves Blogolvasó Publikum!

Bizony-bizony, nehéz az én szívem. A gyász jeléül egész héten fekete szalagot viseltem csuklómon. A hét második felében egyszer csak telefont kaptam. No, nem egy kondoleáló volt, hanem Gunda. Javallotta, hogy menjünk el egy jó kis murira, amit egyik kedves ismerőse, a biológustanonc Norbi rendezett. A blogomon kapott kommentek, miszerint köztem és Gunda közt romantikus kapcsolat van kibontakozóban, elbizonytalanított abban a kérdésben, vajon igent mondjak-e a kedves invitálásra. Mégis csak Skolasztika pártnere vagyok!

De aztán fülembe jutott olyan információ is kémem révén, hogy Juli is ott lesz, így az elmenés mellett döntöttem. Végtére is a hacacáré közönségének is jól eshet egy-két fizikaórán esett vicces eset meghallgatása. Furcsáltam, hogy Júlia nem jelentette nekem, hogy ott lesz, de szuverén személy: nincs kötelezettsége mindenről beszámolnia.

Nekivágtunk hát Bene Róbert barátommal az éjszakának. (Robi alig várta már, hogy megismerkedjen a házigazdával, hiszen ha jól megy, az őszi szemesztertől immáron egy egyetemre fognak járni!) A Gloriett-lakótelepi bérházban már víg mulatozás folyt, mikor megérkeztünk. (Ezt többek között az is jelezte, hogy a Norbiék alsó szomszédjának csillárja intenzíven lengett, a lakók enyhe bosszúságára.) Népes tömeg fogadott, közöttük egy puttónak öltözött srác: a PPKE esztétika--szabad bölcsészet szakos bohém diákja, Sanci.

-- Ahá! -- csaptam a homlokomra --, Bálint-napi buliba tévedtem!

Mindegy, úgy döntöttem, maradok. A szerelmeseket is jobb kedvre derítheti, ha mondjuk vicces történetet hallanak a neutronokról. Már a magnó "Volume" gombján matattam az ujjammal, és szólásra nyitottam szám a történetet elkezdendő, amikor ismerős alakra lettem figyelmes a nappaliban kialakított bárpultnál.  Nem más, mint Juli állt ott csíkos olasz farmerben, tupírozott hajjal. Gondoltam, mielőtt a nagyérdemű elég bocsátok egy vicces esetet, előbb Julin tesztelem a hatást. Tudjátok, kedves olvasók, hogy igyekszem minden bakizási lehetőséget kiküszöbölni.

-- Szervusz, Júlia. Olyan történetet mondok mindjárt neked, melynek hallatán tupírolt fejed hátravetve, harsányan fogsz kacagni!

-- Öö, Gyula... ha nem baj, most nekem nem alkalmas...

-- Igazán nem hosszú. Képzeld, az egyik osztálytársam (a nevét azért nem mondom meg) feleléskor...

Történetemet azonban félbeszakította egy pók, bizonyos T. Gedeon:

-- Jaj, ugye nem maradtam le a poenról? Kezdd csak újból, hadd halljam én is!

-- Rendben. Tehát, képzeljétek, egyszer az egyik osztályátrsam (nem mondom meg a nevét) feleléskor azt mondta, hogy a pamparóka nem más, mint egy szépészeti eszköz!

Juli, úgy tűnik, nem volt aznap humoránál, mert csak idegesen forgatta a fejét jobbra-balra. Ellenben Gedeon elemében volt: annyira nevetett, hogy sajnos handabandázásával véletlenül sikerült Júliát oldalba könyökölnie.

-- Ezer bocs és egy anyamedve. Bibis lett? Hadd pusziljam meg, attól elmúlik! -- kedélyeskedett Gedeon, és ekként is cselekedett.

-- Ne izélj már! -- lökdöste Juli a borgőzös ifjút.

Ekkor mint vad bika, jelent meg egy srác, aki így rivallt Gedeonra:

-- Ön a mennyasszonyommal koketál!

-- Bocsánat, a menyasszonyát nem is ismerem!

-- Nem tesz semmit -- szól az úr, és egy pofont leken.

Gedeon, a szerencsétlen flótás elterült a földön. Már éppen közbe akartam avatkozni, amikor is megpillantottam a támadót. Blogolvasók, nem fogtok hinni a fületeknek, ha megtudjátok, ki volt az!!! Az agresszív férfiú nem volt más, mint a galád Bóta Miklós!

-- Ezt meg miképp interpretáljam? -- kérdeztem meghökkenve.

Szavaim hallatán Júlia arcába szökött a vér. Miklós -- megdöbbenésemre -- Júlia vállára tette a karját.

-- Igen, komám, mi egy pár vagyunk.

Úgy éreztem, az elmúlt napokban történt események már túllépnek tűréshatáromon. Dermedten zuttyantam le a bárszékre. Gunda közben csípőjét mozgatva érkezett.

-- Gyula, ez a Harangozó Teri nagyon érti a dolgát. A Nehéz dolog a szerelem című száma az egyik kedvencem. Nem lejted el velem?

Úgy döntöttem, jobb, ha nem árulok tovább petroseliumot. Ez már olyan sok volt, hogy jobbnak láttam teljesen elterelni csapongó gondolataimat. Derékon ragadtam hát Gundát, és beálltunk a táncoló párok közé. Nemcsak a Nehéz a dolog a szerelem című számot táncoltuk együtt, de az Én még iskolába járok, illetve a Kíváncsi lennék rá nevezetűt, amire csak fetltette a koronát a Sose fájjon a fejed, amelyet most mellékelek nektek:



A kellemes, andalító zene segített némileg elterelni gondolataimat, így végül is egészen derűsen, kedélyes hangulatban távoztunk Gundával a vigasságból. (Hozzátenném azonban, hogy fejemben már megfogalmazódott a terv, hogy miként fordíthatnám a magam javára ezt a románcot, ha már így alakult. Erről azonban csak akkor számolok be, ha már lesz kézzelfogható eredmény.)

Üdvözöl titeket, aranyoskáim:

ifj. Farkas Gyula