Szervusztok, drága Blogolvasóim!

Sajnos a pénztelenség továbbra is fennálló probléma, de folyamatosan dolgozom az ügyön. Leglogikusabbnak az a megoldás tűnik, hogy új tagokat toborozok a kosborcsapatba, lehetőleg nagy hozománnyal, így tudnék segíteni ezen a rossz anyagi helyzeten. Hirdetéssel viszont nincs kedvem próbálkozni, az eddigi tapasztalatok alapján így nem lehet szűrni az embereket. Hiszen megjártam már én ezzel! Emlékezzetek csak a hüpe Szabó Máriára, a lázító Veres Andrásra, nem beszélve pernahajder druszájáról, akinek az egész pénztelenség köszönhető!!! Úgy döntöttem hát, inkább az ismerősöknél próbálkozom. Így penig egyenesen adja magát a szituáció, hogy elsőként szép kedvesemnél, Klotildnál próbálkozom majd.

Egyik este meg is látogattam hát, kezemben nagy csokor Phlox paniculatával. Klotild éppen rántott levest főzött a sparhelten, közben csirkecombot majszolt.

-- Jó estét, kedves -- köszöntem neki vígan, és átnyújtottam a bokrétát. -- Tedd gyorsan vázába, nehogy elhervadjon!

-- Mingyá' keresek -- tüsténkedett Klotild.

-- Ez jó lesz -- tettem a virágokat a kredencen álló miskakancsóba. Klotild arcán enyhe pír jelent meg, de nem szólt semmit.

-- Te Klotild, van ám nekünk egy klafa kis egyesületünk, akikkel időnként frankó tereptúrákat teszünk -- kezdtem.

-- Igen? -- zárta el a gázpalackot szerelmem.

-- Bizony. Nem lenne kedved neked is alkalmanként velünk tartani? Meglátod, nagyon élveznéd, mellesleg kedves barátaimat is megismerhetnéd.

-- Hm...

Úgy éreztem, kedvesem nem mutat elég érdeklődést, ezért kézen fogtam, és leültettem magam mellé a sezlonyra, a hímzett falvédő alá, melyen az alábbi keresztöltéses felirat díszelgett: "Az ebéd készen vár / Kis uram, jöhetsz már." Kezembe vettem alabástrom kacsóját, és meséltem neki izgalmas túráinkról, nemes küldetésünkről.

-- Hát nem t'om -- szopogatott egy villáscsontot Klotild --, nekem bőven elég volt, mikor odahaza nagyanyám gazolni küldött.

Úgy éreztem, még fűznöm kell egy kicsit kedvesem, hogy beadja a derekát. Kezembe fogtam hát szép fejecskéjét, letöröltem szájáról a pörköltszaftot, és gyengéd basiumot nyomtam rá. Hiába, ennek a lánynak a bája mindég megbabonáz...!

Üdvözlettel:
ifj. Farkas Gyula

P. S.: Klotild végül gondolkodási időt kért a kosborcsapattal kapcsolatban. Hát, végül is, ez is valami.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.