Kedves Blogolvasók!

Hogy ne támadjon hiányérzetetek, befejezem az előző, szomorú véget ért kapcsolatom történetét.

Eljött az idő, hogy Skolasztikát elhívjam Szederkénybe, így hát alaposan kitakarítottam a szobám, és kimentem a távolságibusz-megállóba kedvesem elé. Mint egy gerlicepár ballagtunk szerény hajlékom felé. Miután bemutattam családomnak, elérkezett az idő, hogy megmutassam Sulinak nagyrabecsült kosborgyűjteményem. Aztán egyszercsak beütött a ménkű: valami borzadályos rémség történt velem. Skolasztikám egyik percben felkapta a vizet, és otthagyván csapot papot és engem, olajra lépett, és meg sem állt Budapestig. Mikor megkérdeztem, hogy mikor találkozunk legközelebb, azt válaszolta: sohanapján, ha fagy.

Szomorú egy történet, nem? Főleg az, hogy Skolasztika visszakövetelte a karácsonyi ajándékát. És ez még mind semmi. Néhány hónappal szakításunk után képes volt eljegyezni magát egy tehetségtelen, magát kutatónak képzelő, negyvenes posztgraduális ösztöndíjas alakkal! Nem átallott meghívni Korponay könyvbemutatójára, persze én nem mentem el, csak utólag jeleztem Skolának a vőlegénye könyvében fellelhető tévedéseket.

Hogy valami szakmai jellegű dologról is írjak: olvastam egy igen érdekes kérdésről. Vegyünk egy tökéletesen hőszigetelt szobát, ahol van egy hűtőszekrény. Ha kinyitjuk ezt a hűtőszekrényt, mi fog történni a hőmérséklettel? Jó ideje ezen töröm a dióm, és egyre érdekesebb dolgok jönnek ki. Ti mit gondoltok erről, kedves Blogolvasók?

Üdvözlettel:

ifj. Farkas Gyula

Ui.: Holnap lesz a nagy nap, rendez-vous életem nagy szerelmével! Szorítsatok ám, mint a satu!

ifj. F. Gy.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.