Kedves Diáriumolvasó Publikum!

Ígéretemhez híven folytatom a tegnapi történetet: következzék hát a muri leírása!

A fiatalok fürtökben lógtak a Kun Béla utcai lakás erkélyén, és a látvány mellett a dübörgő zene is arra utalt: jó helyen járunk.

-- Szia, skacok! Szia, anyafejek! -- kiáltott Piri, és magasba tartotta a sarki közértben vásárolt jó édes olasz bort.

-- Szia, Piri -- szalutált Joli --, ugorjatok föl!

Felrohantunk a lépcsőkön, és már tárult is előttünk az ajtó. Joli csíkos olasz farmert, valamint egy eléggé kinyúlt pólót viselt.

Joli gyorsan bemutatta a társaságot: Laci, Tóni, Szunya, Kriszti (akin terilén szoknya volt, valamint egy klassz blúz, igen friss modell), Evelin, Béca és végül, de nem utolsósorban a lemezlovas: Cintula. A bútorokat már széttolták, felcsavarták a szőnyeget, így készen állt a táncparkett! Piri hangos "Tviszt!" felkiáltással a szoba közepére szökkent, és ropni kezdte. Sajnos én -- nem ismervén a mai modern táncokat -- egy röpke pillanatig zavarban éreztem magam. De szerencsére később feltaláltam magam.

Az asztalhoz telepedvén mertem magamnak a bóléból, és a hűs italt kortyolgatván fizikaórán esett vicces történetekkel szórakoztattam Szunyát. Piroska időközben egészen kihevült a tánctól, úgyhogy igyekezett megszabadulni fölösleges ruhadarabjaitól a melegséget csökkentendő. Bécának ez igen-igen kedvére való volt, úgyhogy megkérte Cintulát, rakja be Samantha Foxtól az I wanna have some fun-t, hogy a pörgő ritmusra együtt rázzanak.

Időközben Töki -- ő később érkezett -- akkorát  nevetett az egyik történetemen, hogy úgy döntöttem, nem korlátozom csak néhány emberre ezeket a vicces történeteket, úgyhogy megkértem Cintulát, állítsa le pár percre a zenét. A hirtelen támadt csönd csak ideiglenes volt, hiszen a mikrofonból hamarosan felhangzott az első mulatságos eset, amit kacagásorkán követett.

Amikor pontban tízet ütött az óra, a házigazda, Joli egyet tapsolt, és elrikkantotta magát: záróra! A társaság csak harmadszori felszólításra engedelmeskedett: Joli és Evelin még javában tvisztelt, Cintula mondta a magáét, Tóni seritalt fogyasztott a konyhában, Töki az ujjait nézte.

Piri javallotta, hogy a muri folytatódjék a közeli Pálma bisztróban, de ezzel a lehetősségel sajnos nem élhettem. Tudtam ugyanis, hogy Kareszéknál a vici igen szigorú asszonyság, ezért jobb, ha nem kockáztatom meg a kimaradást. Búcsút vettem hát a társaságtól, és az este kellemes emlékeivel az albérlet felé vettem az utam.

Üdvözlettel:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.