Kedves olvasóim!

Bizonyára emlékeztek még, mily ígéretet tettem egykori kedvesemnek, Pircsinek (aki maneken és nagymenő). Mivel Piroskám volt olyan bohó, és elfeledte közölni velem annak a bizonyos Tökinek még a nevét is, a címéről nem is beszélve, így Poszátát bíztam meg ezen adatok kiderítésével, még ha ez azzal is járt, hogy némiképp hanyagolnia kellett a B. Miklós-ügyet. Nem vagyok elégedett a munkájával, de be kell látnom: momentán nincs jobb emberem. (Az átokfajzat Roger Moore esete bennetek is élénken élhet.) Becsületére legyen mondva: ezúttal derekas munkát végzett, és egyetlen éjszaka alatt kikutatta Töki elérhetőségét, amit megtelegramozott nekem.

Így hát a tanítás végeztével fogtam aktakáskám, és fütyörészve felszálltam a körúti villamosra (szerencse, hogy megfogadtam N. Katalin tanácsát, és megtanultam a menetrendet

-- Bizonyára emlékszel rám -- mondtam tükörképemnek, mert így a gesztusaimat is tökéletesíthettem. -- Én ifj. Farkas Gyula, a BME mérnök-fizikus szakának negyedéves hallgatója vagyok kondenzált anyagok fizikája szakirányon.

Alig hogy ezt elmondottam, már nyílt is az ajtó. A csöngetés előtt még elmormoltam:

-- Ifj. Farkas Gyula, a BME mérnök-fizikus szakának negyedéves hallgatója vagyok kondenzált anyagok fizikája szakirányon.

A berregésre Töki nyitott ajtót, és az ujjait nézte.

-- Szia, én ifj. Farkas Gyula, a BME mérnök-fizikus szakának negyedéves hallgatója vagyok kondenzált anyagok fizikája szakirányon! Babos Piroska megbízott azzal, hogy kérjem el tőled a Baccara kazettáját.

Tökimama kirohant az előszobába:

-- Fiam, ezerszer megmondtam már, hogy ne csinálj huzatot!

-- Kisztihand, asszonyom! Én ifj. Farkas Gyula...

-- Jó, jó -- türelmetlenkedett a mámi, -- hallottam, kazetta kell! Menj be a fiam szobájába, és vidd, amit akarsz!

Így is tettem. Töki már az ágyon heverészett, miközben ujjait nézte.

-- Ide tudnád adni a kazettát, öregem? -- néztem rá kérdőn. Az ifjonc lezseren a szoba sarkába mutatott, ahol nagy halomban állltak a hanghordozók. Nekiálltam keresgélni. A nagy kupac lemez között mindenféle együttes képviseltette magát, kezdve a countryval (Interfolk, Westergom), a diszkó csillagain át (Kati és a Kerek Perec -- minő véletlen, hogy pont ő jutott eszembe a villamoson!), a rhytm and blues sem maradt ki, élükön a Tűzkerékkel. Volt még ott tánczene is, mint például a Záray--Vámosy házaspár, illetve Fónay József; azonkívül progresszív rock (Panta Rhei), a Start "istálló" favoritjai: GM49, Solaris, és végül -- de nem utolsósorban -- a punk stílus is képviseltette magát olyan népszerű együttesekkel, mint a Punkráció és a Csiga-biga.

Kitartóan keresgéltem, és már-már úgy tűnt, sikertelenül, amikor hirtelen kezembe akadt egy ismerősnek tűnő hanghordozó.

-- Hoppá! Egy eredeti Ketchup-Letchup lemez! Majdnem olyan népszerűek voltak, mint a Citrom!

Töki nem sok érdeklődést tanúsított a dolog iránt: amíg én keresgéltem, kétszer megjárta azt a helyiséget, ahová a koronás fő is gyalog jár!

Csalódottan vettem tudomásul, hogy potyára jöttem. Tartoztam az ördögnek egy úttal. A következő célpontom az a bizonyos Ica, akinek elérhetőségét szintén nem ismerem, de még Tecát sem kérdezhetem meg, mivel tudomásomra jutott, hogy fejére esett egy olasz--magyar szótár, és agyrázkódással kórházba szállították.

Lö pá, kedves olvasóim!

Üdvözlettel:
ifj. Farkas Gyula

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.