Kedves ifj. Farkas Gyula blogját olvasó törzsközönség! Természetesen az új olvasókat is üdvözlöm!

Itt Bene Róbert, a Budapesti József Nádor Műszaki Egyetem másodéves fizika (BSc) hallgatója posztol Gyula mester engedelmével. Az engedelmet a következőképp sikerült megszereznem: jelentettem mesteremnek, hogy eszembe jutott egy kiváló tréfli, és rögtön át is nyújtottam neki a piszkozatot. Gyula át is vette, de eredményt csak a jövő hónapban ígért. Eddig azonban nem volt türelmem várni, hiszen nagyon érdekelt a kedves olvasók reakciója, így az ügymenetet gördülékenyebbé téve felajánlottam mesteremnek egy rúd téliszalámit, ha másnapra lektorálja.

-- Íme, a javított változat -- nyújtotta át másnap Gyula mester az összefirkált papírlapot, miközben zakója zsebébe gyömöszölte a téliszalámit. A történetet pedig alant olvashatjátok.

Tehát a minap épp sorban álltam a K épület büféjében melegszendvicsemre várván, amikor eszembe jutott egy olyan mókás történet, melynek felidézésekor csak úgy rázkódtam a visszafojtott kacagástól. Milyen kár, hogy nem villamoson utaztam ekkor, mert ott a rázkódás elnyomta volna viaskodásomat a kitörni készülő nevetésballon -orkánnal. Történt ugyanis -- még megvidámodott megboldogult gimnáziumi éveim alatt --, hogy fizikatanárom, akit magunk közt csak Mara-búnak Szabadesés tanár úrnak hívtunk, kihívta felelni Jobbogh Mik... Balogh Mikeást.

-- Ismertesd, fiam, az egyesített gáztörvényt!

Mikeás csak bambult, segítségkérően nézett padtársára, Nyékre, akit azonban túlságosan lekötöttek Kandida mellei kósza tincsei. Legjobb barátja, Ompoly pedig sajnos ötödölőbe kezdett Szofronnal. Így ő sem segíthette pajtását, ezért Mikeás kénytelen volt saját kútfőjére hagyatkozni.

-- Hát, például mikor megszigorították a gázártámogatást, az elég gáz törvény volt!

Mondanivalóját azonban még be sem fejezte, mikor kitört a nevetésjupiter -vulkán. Honorátusz például hátravetette a fejét, és úgy táncolt béla ádámcsutkája, hogy azt még a tánc- és illemtanárunk, Szovátai néni Menüett kisasszony is megirigyelhette volna. Még az egyébként csöndes Pintyőke is a térde kenyerét kalácsát csapkodta, Peregrina pedig állítólag még haza is telefonált, hogy kényszerszabadságon lévő édesanyját jobb kedvre derítse eme remek históriával.

Adós vagyok még a tanár úr sorsának leírásával. Tudniillik ő kacagott a leghangosabban, olyannyira, hogy még másnap is a humor hatása alatt volt. Ahogy kipattant az álom a szeméből, felidéződött benne a tegnapi incidens, minek következtében egész reggel rötyögött, és véletlenségből nyakkendő helyett a zokniját kötötte nyakára. Mikor reggel késve megérkezett a körte alma materbe, a folyosón összesúgott a takarítószemélyzet újszerű nyakatekerészeti mellfekvencét látván. Hetekig ez lett az élcek táptalaja!

Üdv:
Bene Róbert

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.