Nyájas Blogolvasó Publikum!
A múltkori eset nem múlt el nyomtalanul. Zaklatottan cikáznak fejemben a gondolatok, és abroncsként szorítják össze halántékom. Ez nem mehet így tovább! -- keltem fel ma reggel ezzel a gondolattal, és ezt ellensúlyozandó elővettem régi középiskolás jegyzeteim, hiszen a régi fizika- (és egyéb) órán történt vicces esetek mindég jobb kedvre derítenek.
Ezúttal nem találtam a fizikás füzetben semmi érdemlegeset (az én bányáim is kimerülnek egyszer!), a matekfüzet sem tudta feledtetni gondolataim. Már-már azon voltam, hogy előkapom a Fizikai Közlönyt, amikor is megakadt a szemem narancssárga spirálfüzetemen: nocsak, hiszen ez a 11-es biológiafüzet! Érdeklődve lapozgattam, s a biokémiai jegyzeteimnél ritka csemegére is akadtam. Egyszer ugyanis felelt Salga Tibi. A tanerő azt a pofonegyszerű kérdést tette fel Tibor barátunknak, hogy ugyan, definiálja már, miféle szerzet is az az ATP. (Megjegyzem, a tanárbá akkor elég vicces kedvében volt, az előző mondatban az emlék zamatát óhajtottam szerény stilisztikai eszközök révén átadni a kedves olvasóknak.) Tibor barátunk tanácstalanul rugdalta a katedrát edzőcipőbe bújtatott lábaival, aztán kivágta:
-- Az egy bankautomata, nem?
Mint vulkánból a láva, úgy tört ki osztálytársaimból a kacagás. Csak úgy remegtek a falak! Úgy éreztem, rátehetek egy lapáttal a jókedvre, így hát az alábbi szellemes megjegyzést tettem:
-- Tibikém, te aztán megéred a pénzed!
Mint olaj a tűzre, úgy hatott a megjegyzésem. A hömpölygő kacaj nemsokára kiáramlott a folyosóra, ahol még a takarítónő is kiloccsantotta a vizet a vödörből széles jókedvében.
Remélem, nektek is mosolyt csalt arcotokra ez a történet.
Üdvözlettel:
ifj. Farkas Gyula
a BME mérnök-fizikus hallgatója kondenzált anyagok fizikája szakirányon
