Kedves Olvasók!

Egy fantasztikus történetet kell megosztonom veletek! Szerintem hasatokat fogjátok majd nevettetekben szellemességemet hallván. Én is alig tudom ütögetni a klaviatúrát, úgy rázkódok kacagtamban.

Egyik kollégiumi szobatársamról, Szokoli Petiről tudni kell, hogy él-hal a vaníliás joghurtért. Ebből a mondatból a vaníliást emelném ki, mert erre épül a csattanó. Tehát figyeljetek!

Peti barátunk szeleburdi figura, így siettében banános Danone joghurtot vett a Plusban 59 HUF-ért. Nem vette ugyanis észre a két azonos színű csomagolás között a parányi differenciát. Már felkészült, hogy milyen jót fog lakmározni, amikor szomorú arccal kellett konstatálni a szörnyűséget! Be fatális tévedés!

Elszontyolodottságát látván annyit mondtam: "Sebaj, majd teszünk bele egy kis bíboros kosbort! Mind a vanília, mind a kosbor a kosborfélék családjába tartozik, tehát akár helyettesíthetnők is!"

Sajnos Peti barátunk nem értékelte a szellemességemet, így az angol vécébe öntötte joghurtosdoboza tartalmát.

Vicces, nem?

Üdvözlettel:
ifj. Farkas Gyula

Kedves Olvasók!

Szerencsére a tegnapi nap nem múlt el vicces történet nélkül, bár a megtörténés ideje nem a tegnapi nap, csak ekkor idéződött fel bennem. A buszon történt mindez, és annyira jóleső emlék volt, hogy felkacagtam, de szerencsére a busz zaja elnyomta jókedvem kitörésének hangjait. Szerintem egyébként ti is hasonlóan fogtok reagálni.

Egy (most már volt) osztálytársam, Salga Tibi egyszer neutron helyett neuront mondott felelésnél. Az egész kompánia hangos nevetésben tört ki, a tanárnő a térdét csapkodta, mi pedig jobbra-balra dőltünk a padban. Ritának még a könnyei is potyogtak, Tibinek is, de neki az érdemjegyét látva. Bizony, bizony: ki korán kel, geocentrikusan szemléli a napfelkeltét.

Mókás, ugye?

Legjobbakat kívánja:
ifj. Farkas Gyula

Kedves Olvasók! 

Gyűjteményem újabb mókás történettel bővült, ha nem bánjátok, megosztanám veletek. Éppen a Goldbach-sejtésen törtem a dióm, mikor fültanúja voltam a következő beszélgetésnek.

Kedves Olvasók!

Egyszer osztálykiránduláson beszéldbe elegyedtem a matektanárommal. Az egyváltozós függvények differenciálhatóságáról folyt a diskurzus, azon belül ő felemlegette a lokális szélsőérték három szükséges feltételét. Az egyik feltételként a tanár úr ezt adta meg: "f-nek x0 lokális limese legyen". Hát, meg kell vallanom, nagy nehezen sikerült csak komolyságot erőltetni magamra, és úgy javítani ki. Kellemetlenül érezte magát, és innentől került engem. Gondolom, eléggé zavarba jött.

Üdvözlettel és a mosolycsalás reményében:
ifj. Farkas Gyula

Kedves Olvasók!

Ma reggel vicces kedvemben lévén, gondoltam, megtréfálom csoporttársam. Szerencsére a móka igen jól sikerült.

Azt a kérdést tettem fel ismerősömnek, hogy a koefficiensek faktoranalízisét vezesse le nekem Riemann-sejtés tükrében. Elkezdte ráncolni a homlokát, én meg jót kacagtam, hiszen a feladványnak semmi értelme nem volt, csak azért tettem fel, hogy megtréfáljam kedves ismerősöm. Még mielőtt előhalászta volna kézi komputerét, felvilágosítottam, hogy nem gondoltam komolyan a kérdést.

Üdvözlettel:
ifj. Farkas Gyula

Kedves Olvasók!

A minap eszembe jutott egy igen mókás történet, amin hatalmasat kuncogtam. Egyszer kémiaórán felelt a Vili a sav-bázis reakcióból. A felelet sajnos nem sikerült túl fényesre, olyannyira, hogy kénytelen volt egy elégtelennel helyére fáradni. Látván elszonyolodását, megkocogtattam a vállát, és bizalmasan azt súgtam neki: "Hát, öregem, neked aztán gyarapítanod kell még a tudásbázisodat!" Vili sajnos a középső ujja bemutatásával reagált vigasztaló mondásomra, amit pont észrevett a tanárnő. Minek köszönhetően Vili barátunk másodjára is bedacizott. Szegény megjárta, mint Henrik király a Canossát!

Tréfás, nem?

Üdvözlettel:
ifj. Farkas Gyula

Kedves Olvasók! 

Szeptember végén kosborgyűjtő túrán vettünk részt a barátaimmal, és Miki megint ott volt. Most már nem hallatszottak bíráló megjegyzések a biológiai tudásomra, szép csendben lézengtünk. Igen ám, de hazafelé menet Mikinek csúnyán meghúzódott a lába, így félő volt, hogy már a buszmegállóba se tudott volna elmenni. Azt fundáltuk ki, hogy stoppolni fogunk. Karesz azt mondta, hogy ne is álmodjunk arról, hogy bárki errefelé jön, arról meg pláne nem, hogy megállnak nekünk. Én azt mondtam, hogy 30 percet kell várni, és felvesznek. Mondanom sem kell, eddig elfojtott hitetlenkedésük most kitört. Azt mondták, hogy csalódtak bennem, mert nem hitték volna, hogy okkultizmussal is foglalkozom. Ám nem ez volt a helyzet: a Poisson-féle eloszlást alkalmazva kiszámoltam, mikor jön a legközelebbi autó, és valóban úgy lett: 27,8 perc múlva Miki barátom már egy Audi A3-asban ült, és robogott a buszmegálló felé. Gondolom, még azóta is azt találgatják, hogyan jöttem rá. Persze én csak somolyogtam a bajszom alatt.

Kedves Olvasók!

Nálunk anno fizikaórán az volt a szokása a tanárnőnek, hogy ha valaki szépen szerepelt az órán vagy szorgalmi feladatot oldott meg, kapott érte kisötöst vagy pluszt (+) (a teljesítménnyel egyenes arányban), öt pluszért lehetett kapni kisötöst. Egyszer az egyik osztálytársam, aki olyan közepes szinten volt fizikából, de javítani akart, megoldott otthon néhány nehezebb példát, és remélte, hogy a tanárnő megajándékozza egy kisötössel. Ki is ment óra végén a tanárnőhöz, hogy megmutassa a füzetét, a tanárnő átnézte a példákat, de úgy gondolta, ezek nem érnek meg egy kisötöst, így egy plusszal jutalmazta osztálytársam tevékenységét. Mikor Laci dühösen a helyére ment, odasúgtam neki egy vigasztaló mondást: "Ne búsulj, öregem: ki a kvarkot nem becsüli, a metagalaktikát nem érdemli, tudod!" Sajnos Laci nem értékelte kellőképpen vigasztaló szándékomat, és a középső ujja felmutatásával jutalmazta mondásomat, a tanárnő meg egy intővel őt.
Remélem, tetszett a történetem. Szerintem tanulságos.

Üdvözlettel:

ifj. Farkas Gyula

Kedves Blogolvasók! 

A nagy sikerre való tekintettel, gondoltam, leírok még egy nagyon mókás történetet. Ez mondjuk nem velünk esett meg, csak egyik jó barátom mesélte. Van ugyebár az Euler--Fermat-tétel, ami a kis Fermat-tétel általánosítása. Ha n>1 természetes szám, a hozzá relatív prím természetes szám, akkor a^φ(n)≡1 mod n, ahol φ(n) az Euler-féle φ függvény. Na mármost az egyik osztálytársam a természetes szám helyett az egyik felelésnél kvaterniót mondott, persze csak hogy fitogtassa jólértesültségét. Ám a kvaternió négy valós számmal meghatározott, négyegységes mennyiség, tehát nagyon specifikus, jelen szituációnkra nem is áll.

Így jár az, aki feltűnési viszketegségben szenved. Slusszpoénja a dolognak, hogy a tanárnő még meg is dicsérte, hogy ilyeneket tud, persze én, mikor értesültem a dologról, azonnal jeleztem a tévedést.

Kedves Olvasók!
 

Ez a történet már vagy három éve derít egyre jobb kedvre. Történt egyszer, hogy egyik osztálytársam azt mondta, hogy szerinte az első koordináta a mantissza! Hát, mondanom sem kell, csak úgy fetrengtünk a nevetéstől, a tanárnőnek pedig még a könnye is kicsordult. Aztán persze az érdemjegyet látva, diáktársamnak is...

Üdvözlettel:

Kedves Olvasók!

Úgy gondoltam, nem várhatok, a tereptúrás egyik esetemet el kell mesélnem. Gondolom, majd ti is a hasatokat fogjátok fogni, bár az is meglehet, hogy nem fogtok hinni a fületeknek. Először én is nagyon ledöbbentem, és ha nem a saját szememmel láttam volna, azt mondtam volna, hogy ez csak valami rémes agyszülemény. De nem! A valóság produkálta.

Miki barátom lelkendezve kiabált utánam, hogy egy nagyon ritka fajt, Rosa muscosát talált. Őt csak úgy utólag vettük be a csapatba, a Laci kérésére. Ő például botanikus lapokat sem járat, csak érdeklődik. Gondoltam, ha velünk jön, legalább tanul valamit. De most a szemembe vágta, hogy én nevezem magam botanikusnak (pedig távol álljon tőlem ez a szerénytelenség), amikor egy ilyen ritka fajt nem fedezek fel. A többiek már felsülésem várták, de akkor, mikor jobban megvizsgáltam a szárat, rájöttem, hogy egy teljesen átlagos, feltűnésmentes Thoditees rosaeról van szó. Bár Miki megérdemelte volna, mégsem oktattam ki, csendesen jeleztem tévedését. Persze így is majdnem elsüllyedt szégyenében, és egész túrán szavát se vettük!

Üdvözlettel:

ifj. Farkas Gyula

Kedves Olvasók!

Ezt hallgassátok: egyszer kémiaórán felelt az egyik osztálytársam a rézből (Cu). És nem átallotta azt állítani, hogy a réz felületén képződő zöldes réteg a PLATINA. Mondanom sem kell, a tanárnő alig tudta visszafojtani a nevetését, ezt látván pedig az osztály is hatalmas hahotában tört ki. Fő zsebkendőraktárosunknak, Ritának rendesen megfogyatkozott a papírzsebkendő-készlete, ugyanis még a könnyek is kicsordultak. Persze Misinek is, de neki az érdemjegyét látva.

Tréfás, nem?

Üdvözlettel:
ifj. Farkas Gyula 

Kedves Olvasók! 

Szeretnék Veletek megosztani egy igen vicces történetet. Még általános iskolában történt, hogy az egyik osztálytársamat felszólította a tanár, hogy magyarázza el, mi az a közlekedőedény. Az osztálytársam gondolkozott egy ideig, aztán így szólt: "Hát... közlekedőedény például az ételhordó." A tanár néninek be kellett gyömöszölnie a száját zsebkendővel, hogy ne nevessen olyan hangosan. Ti is így vagytok ezzel?

Üdvözlettel:

ifj. Farkas Gyula

Kedves Olvasók! 

Jól kapaszkodjatok meg, mert olyat hallotok, amit eddig még nem. Egyszer, de ez még kb. 9.-ben volt, hogy fizikán felelt a Salga Tibi. Egy nagyon egyszerű, sebességgel kapcsolatos feladatot kellett megoldania. Elkezdte oldani a feladatot. Nemsokára a következő képlet díszelgett a táblán:

V=delta s/delta t

És nem átallotta azt a sületlenséget állítani, hogy a térfogat a megtett út és az eltelt idő hányadosaként írható fel! Habár ő lehet, hogy otthon van a legújabb fizikai kutatásokban. :)

A tanárnő azonban nem, minek köszönhetően Tibi barátunk gazdagabb lett egy újabb elégtelennel. C' est la vie!

Mókás, nem?

Üdvözlettel:

ifj. Farkas Gyula

Üdvözöllek benneteket, kedves olvasóim!

Eddig különböző fórumokon derítettem jókedvre emberek tömkelegét fizikaórás anekdotáimmal. A nagy sikerre való tekintettel úgy döntöttem, ezentúl naplóformában osztom meg Veletek humoros történeteimet. Hogy a régiek se vesszenek el, bemásolom ide őket. Előtte azonban illenék bemutatkoznom.

Én egy 20 éves fiú vagyok, akinek hobbija a kinetika, pontosabban ennek vizsgálata. De más is érdekel ezen kívül (nem lévén kockafejű), pl. a botanika és a csillagászat. Nagyon szeretek túrázni is a közeli erdőkbe. Komoly gyűjteményem van a Mátrában fellelhető kosborokból. A BME mérnök-fizikus szakának vagyok II. éves hallgatója.

Külsőmről annyit érdemes megjegyezni, hogy hajszínem és irisem színe barna, magasságom 184 cm, súlyom 696,51 Newton. Fényképemet amott láthatjátok, de előre szólok, hogy egy gén hiányzik belőlem: a fotogén.

Remélem, sok derűs percet sikerül majd szereznem.

Üdvözlettel:

ifj. Farkas Gyula,
a BME mérnök-fizikus szakának II. éves hallgatója