A most következő vicces történet ma reggel jutott eszembe kosborlocsolás közben. Akkorát kacagtam, hogy a locsolókanna tartalma a parketten landolt. Történt egyszer, még boldogult gimnazistaéveimben, az első informatikaóánk egyikén, hogy az egyik lány osztálytársamat felszólította a tanár. Az volt a feladat, hogy sorolja fel a személyi számítógép részeit. Mire a lány: "A tévé, a doboz és az írógép." Mondanom sem kell, a tanár úr az oldalát fogta a nevetéstől, meg persze az osztály is.

Mókás, nem? 

Üdvözlettel:

ifj. Farkas Gyula

Kedves Blogolvasók!

Nemrég eszembe jutott egy régi történet, melyet elalvás előtt felidézvén a kispárnám alá kellett bújnom, hogy Sz. Peti szobatársam hangos kacagásomtól aludni tudjon. Történt egyszer -- még boldogult gimnáziumi éveim alatt --, hogy kedves osztálytársam, G. Martin egyest kapott fizikaórán, mert nem tudta a Boyle--Mariotte-törvényt. Ennek következtében olyan dühös lett, hogy még a következő órán (ének-zene) is mérgelődött: haragjának felmutatott középső ujjával adott kifejezést. Ezt látván nem álltam meg, hogy ne tegyek egy szellemes megjegyzést:

-- Hé, öregem! Ez a kézjel nincs benne az egyezményes szolmizációs rendszerben!

Slusszpoénja volt a dolognak, hogy pont a kézjeleket tanultuk. Megjegyzésemet hallván a tanárnő is felfigyelt Martin ténykedésére, minek következtében barátunk másodjára is bedacizott aznap.

Tanulságos, nem?

Üdvözlettel:

ifj. Farkas Gyula

Kedves Blogolvasóim!

Talán nem zavar benneteket, ha a vicces történeteim állandóan megakasztom magánéletem apró-cseprő ügyeivel. De ez a hosszú hétvége más volt számomra, mint az eddigiek: most ugyanis nem annyira a kosborokkal foglalkoztam, sokkal inkább Piri körül mozogtak gondolataim.

Mivel ilyen szép időnk van, és olyan jól éreztük magunkat a mozgóképszínházban, úgy gondoltam, bátorkodom megint felhívni Pirit, és megkérni, hogy a majálist piknikezéssel töltsük el.

Leballagtam tehát a kollégium elé, és felhívtam. Piri azt csicseregte, hogy elsején szövegeljek a zsebébe, majd kiválogatja. Csalódottan érdeklődtem az ok felől, mire Piri közölte, hogy pingvines koncertre megy. Boldogan kiáltottam fel:

-- De hiszen én is nagy kedvelője vagyok a szabad operációs rendszernek! Linus Torvaldsot igen nagy embernek tartom!

Ám ő nem vette örömmel ajánlkozásomat, közölte, hogy nekem fogalmam se lehet Sophie & Magaly zenéjéről. Hallván elkeseredésem, azt ajánlotta, hogy az intereneten tekintsem meg az alábbi linket:

https://www.youtube.com/watch?v=lu9RictLX3I

Itt lesz holnap Piri! Be kár, hogy nem láthatom! De időnként rákattintok erre a linkre, és akkor felidéződik bennem a Linux és Piri…

Ha Nektek is vannak vicces történeteitek erről a klafa operációs rendszerről, ne habozzatok, osszátok meg velem!

Üdvözlettel:

Kedves blogolvasó publikum!

Pénteken sor került a mozgóképszínház meglátogatására. Kedvesem sajnálatos módon késett egy kicsit, de még ez sem tántorított el minket attól, hogy pattogatott tengerit, valamint üdítőitalt vásároljunk. A vetítés már megkezdődött, úgyhogy be kellett osonnunk: többen megjegyzést is tettek Piroska bondorított frizurájára.

Néhány előzetest még elcsíptünk, köztük egy mulatságos amerikai filmburleszkét is. Piri a két amerikai matróz szerencsétlenkedésén akkorát kacagott, hogy a pattogatott kukoricás zacskó tartalmát az előtte ülő hölgyemény nyakába zúdította. Mivel már nem tudtam volna újat vásárolni, hiszen felgördült a főcím, felajánlottam, az én kukoricámat kezdte fogyasztani.

Egyszer azon kaptam, hogy a zacskóban megragadja a kezemet. Arra gondolván, hogy esetleg magának akarja az összes tengerit, nem fogyasztottam többet. Igen ám, de akkor meg hirtelen belenyalt a fülembe.

Nagyon rosszul érintett, hogy épp az ő ízlésének megfelelő filmet választottam ki a repertoárból, és mégsem honorálja fáradozásaim a filmtörténet figyelemmel követésével. Mikor ezt tudtára adtam, végre szentelt egy kis figyelmet a celluloidon zajló eseményeknek is. De egy rövid idő után a következő kérdés ütötte meg fülem: „Apafej, falhatok a kajádból?”. Ezt a kérdést a másik oldalán ülő fiatalembernek tette fel. Az ifjonc meglepetten oldalra pillantott, de – emberből lévén ő is – nem tudott ellenállni egy ilyen vonzó hölgynek, mint Piroska. Odanyújtotta a zacskóját hölgyemnek, aki csipegetni kezdett, hozzám pedig nem szólt egész idő alatt. Búsan ropogtatván törökbúzámat bámulám tovább a filmtörténetet.

A filmszínházból kijővén felajánlottam Piroskának, hogy elkísérem, de ő közölte, hogy az ősapja már útban van a Zápor Jóskával. Megígértem neki, hogy majd felhívom telefonon.

Üdvözlettel:

ifj. Farkas Gyula

Kedves Blogolvasók!

Csak röviden tudósítok most életemről elfoglaltságomnak miatta. Tegnap felhívtam Piroskát, mert már nagyon hiányzott csodás személye. Piri szabadkozott, hogy a héten ő is elfoglalt volt, mivel rohadalomból nagyfeleltetést rendezett a Tonna Donna, szegény leányzót is kihívta, aki pechjére nem tudta az anyagot. Kolegicája ugyan súgott neki, de téves kapcsolás történt, így Piri erdőt telepített a flepnijébe. Na de hogy a lényegre térjek: hogy megvigasztaljam pórul járt kedvesem, felajánlottam neki, meglátogathatnók a mozgóképszínházat. Ki is nézők egy érdekfeszítő olasz kalandfilmtörténetet, melynek címe "A tuareg bosszúja". Ezt fogjuk megtekinteni pénteken. Beh soká van! Addig is kedves kosborjaimmal múlatom az időm.

Üdvözlettel:

ifj. Farkas Gyula

Kedves Blogolvasók!

Bár jómagam nemigen vagyok otthon a humán tudományokban, azért igyekeztem középiskolás koromban a társadalomtudományi órákon elhangzott mondásokban is megtalálni a humort. A minap például nagyon unatkoztam egyik előadáson, mert semmi újat nem tudott mondani a professzor úr, ezért inkább régi gimnáziumi emlékeimen nosztalgiáztam. Mikor eszembe idéztem Tomi barátunk aranyköpését, le kellett hajolnom a padra, hogy hangos kacagásommal ne zavarjam meg Virosztek professzor úr előadását. A következő történt ugyanis.

Történelemórán a II. világháború volt a téma. Tomi barátunkról tudni kell, hogy érdeklődik a gépjárművek iránt, ezért feleléskor -- jólértesültségét fitogtatandó -- említést tett az amerikai gyártmányú Ford GPA hüllő terepjáró gépkocsiról. Mondanom sem kell, a tanár úr egy percnyi döbbent csend után olyat kacagott, hogy még a falak is beleremegtek! Az osztály nemsokára követte példáját, egészen kipirultunk a sok hahotázástól. Tomi is, de ő a blamázs miatt.

Mókás, nem?

Üdvözlettel:

ifj. Farkas Gyula

Kedves Blogolvasók!

Tegnap este lebonyolítottam egy távolsági hívást Budapestre, mert szerettem volna hallani Piri varázsos hangját. Feltárcsáztam hát a számot, kicsöngött, és egy férfiú szólt bele. Bemutatkoztam, hogy itt ifj. Farkas Gyula, a BME mérnök-fizikus szakának II. éves hallgatója beszél, és Piri kértem a telefonhoz. Nemsokára felcsendült az imádott hölgy kellemes mezzoszopránja: "Szia, apafej! Van valami zűr?" Persze biztosítottam, hogy minden a legnagyobb rendben, egyúttal meglepetésem is fejeztem ki, hogy van fivére, ugyanis eddig nem említette. Piri felvilágosított, hogy nincs fivére, hanem az unokabátyja átment hozzá, hogy átmásoljon egy Baccara-kazettát. Mondtam Pirimnek, hogy jövő héten akár találkozhatnók is, de ő azt felelte, szövegeljek a zsebébe, majd holnap kiválogatja, mert a héten rohadalomból dolit írnak.

Így hát nem tudom, mikor láthatom újra ezt a csodálatos hölgyet, de reménylem, hogy minél hamarabb sor kerül az újabb rendez-vous-ra.

Üdvözlettel:

ifj. Farkas Gyula

Kedves Blogolvasók!

Felhívnám a figyelmet, hogy a "Mottóm" megjegyzéshez írt kommentet nem én írtam, hiába szerepel ott az én nevem. Nagyon köszönöm a kedves álreglétrehozónak, hogy bizonyítani próbálja létezésem, de fáradsága igazán felesleges, hiszen én már jó ideje nem foglalkozom azzal, hogy bizonyos emberek kételkednek valódiságomban.

Üdvözlettel:

ifj. Farkas Gyula, az igazi

Kedves Blogolvasók!

A minap eszembe jutott egy olyan vicces történet, aminek felidézésekor hasamat fogtam nevettemben. Talán meglepő, hogy ennyi év elteltével idézem fel, de megvan ennek a magyarázatja. Nemrégiben került kezembe a 9. osztályos fizikafüzetem, melynek hátuljába -- tételbizonyításaim mellett -- az órán történt vicces eseteket jegyeztem fel. 

Az egyik osztálytársam egyszer fizikán azt mondta: "Boyle--Marió-törvény". A tanárnő azt a szellemes jó tanácsot adta neki, hogy inkább a fizikakönyvet nyűje, mint a számítógépet.

Mondanom sem kell, az egész osztály hangosan kacagott, szegény Tomi pedig megszégyenülten kullogott a helyére, egy újabb elégtelennel gazdagodván.

Mókás, nem?

Üdvözlettel:

ifj. Farkas Gyula

Kedves Blogolvasók!

Blogomat csinosítgatván diómba ötlött, hogy családomról még nem is meséltem. Így hát röviden bemutatom őket.

Édesapám id. Farkas Gyula festőművész, ami talán meglepő, mert a mi családunkban jellemző a reálérdeklődés. Ismerőseimnek el szoktam mesélni, hogy nagyapám szerint a matematikus Farkas Gyula is rokonunk volt, ennek kiderítése megérne egy misét. Édesapám Szegeden született, sokáig ott is élt, csak születésem után nem sokkal költöztünk át Pécs mellé, Szederkénybe. A festők szeretik a falusi nyugalmat, bár én iskoláimat Pécsett végeztem. Édesanyámról is ejtenék pár szót: matematikatanár a helyi általános iskolában, sajnos édesapámtól elvált. Házasságukból még egy lánygyermek született, nővérem, Gitti (Margitból van így becézve, ő kérte, hogy így hívjuk), már nem él velünk. A nyáron ment férjhez, fia decemberben született. Szerettem volna, ha unokaöcsémet Albertnek keresztelik a nagy tudós emlékére, de testvéremék javaslatára az Ede névre hallgat a klapec.

Ha van kérdéstek, szívesen megválaszolom.

Üdvözlettel:
ifj. Farkas Gyula

Kedves Blogolvasók!

Rendkívül jól szórakozom az emberi ostobaságon, Einstein mondta: A világegyetem és az emberi butaság végtelen, bár az elsőben nem vagyok biztos.

Maradok tisztelettel:
ifj. Farkas Gyula

Kedves Blogolvasók!

Jártamban-keltemben azt tapasztaltam, hogy ezeknek a csodás élőlényeknek nem szentelnek elég figyelmet az emberek, sőt, ha valaki érdeklődik a kosborok iránt, egyenesen kinevetik. Miért?

Korábban nyitottam is egy topikot a fenti kérdéssel, most megosztom a kedves közönséggel a válaszokat:

• gyula.. téged nem ezé nevetnek ki
• Lehet hogy más emberek más növényeknek szentelnek több figyelmet.
• Gyula...én rajongok a kosborért...azzal van tele a lakás. Fél kézzel Hanon-etüdöket játszom, másik kezemben a kosborról szóló tanulmány...Komolyan gondoltad Te ezt?
• talán mert gőzük sincs h miaz!
• (Erősen gondolkoztam, hogy ezt beírjam-e, mert fizikai fájdalmat okoz az olvasása... de nem hamisítom meg a valóságot, íme:) tán mert szarnak rá (Különben jól megadtam neki: Ezt a kosborjaim nevében kérem ki magamnak, habár igaz, ami igaz, a trágyázás jót tesz a növényeknek, na de a kultúra rovatban akkor sem ildomos ilyen szavakat használnod -- írtam neki.)
• Gyula, nekem rengeteg növényem van. Pl. 2 óriásleander, kála, karácsonyi kaktusz, könnyező pálma, kenyérfa, sőt az erkélyemen 2 cseresznyefa...és még sorolhatnám...
• Kedves Gyula! Nincs ezekkel semmi baj, mindenkinek más jön be. Amúgy szerintem olvasgatva a hozzászólásaid, elég "merevnek" tűnik. Ezt a részt hagyd meg a mechanika előadásokra Mert ugye mint tudjuk a merev test olyan anyagi pontrendszer, melyben bármely két pont közötti távolság az időben változatlan. Szabadsági fokainak száma térben 6, síkban pedig 3. Forogj több irányban, növeld szabadsági fokaid számát.
• Gondolom nem csak Mo.-on vannak. Az elterjedési területükre vagyok kíváncsi. És hogy mikor/meddig virágoznak.
• Kedves Gyula! A kosborok gazgasági vonatkozásairól tájékoztatnál minket?
  Rendkívüli módon izgatnak az esetleges hasznosítási lehetőségek.
  (Már ha egyszer szaporításukkal kezdenék foglalkozni.)

Természetesen továbbra is várom a hozzászólásokat a kosborokkal kapcsolatban. Ha bármilyen kérdésetek van, írjatok kommentet, és én megválaszolom.

Üdvözlettel:

ifj. Farkas Gyula

Kedves Blogolvasók!

Megosztom Veletek a rendez-vous történetét, íme:

Felvirradt a nagy nap, csokornyakkendőt kötöttem, és magamra öntöttem egy kevés kölnit. Gondos kézzel válogattam össze az egyébként védett, de terráriumomban saját magam által tenyésztett kosborcsokrot, amire még pántlikát is tettem. Sz. Peti barátunk meg is jegyezte, hogy mennyire kicsíptem magam, holott nem is fogyasztottam szeszesitalt.

Nem mondom, izgultam kissé, miközben a BME felé vitt az utam. A találkozó a K épület elé lett megbeszélve. Pontban 2.00-ra oda is értem, de még nem volt ott senki. Ez persze nem vette el a kedvem, hiszen ismerem én a lányokat: ilyenkor még jobban kirittyentik magukat, főleg akkor, ha nem hétköznapi lányról van szó, hanem egy próbakisasszonyról, mint az én Piroskám!

Leültem tehát, és vártam.

Alig telt el egy-két minutányi idő, amikor megjelent ő! Kezében bömbölt a táskarádió, és az amerikai diszkóslágerek! Mindenki rá figyelt a teremben, és én olyan örömöt éreztem, mint amikor Borbás habil. Prof. Emeritus megdicsérte az egyik szellemes megjegyzésem. 

Összeszedtem bátorságom, és odaléptem hozzá. Bemutatkoztam, hogy én ifj. Farkas Gyula, a BME mérnök-fizikus szakának II. éves hallgatója vagyok, akivel pár napja beszélt telefonon, és átnyújtottam neki a csokrétát. „Szia, apafej” – köszönt Piri az ő varázslatos hangján. Javallottam, hogy üljünk le. De akkor beütött a tragédia! Piri előzőleg hanyagul a székére dobta a csokrot, és most nem figyelvén, ráült. Pirit látszólag nem zavarta az incidens, mert egy laza mozdulattal a szemetesbe dobta a kosborokat. Mindez egy pillanatra kedvem szegte, de aztán kellemes személyisége feledtette bánatom.

Rendeltünk egy-egy adag rántott szeletet, én pedig bátorkodtam meghívni Pirit egy pohár Traubira. Ebéd közben kellemesen elcseverésztünk. Meséltem neki kedvenc hobbijaimról: a botanikáról és a csillagászatról, hogy még véletlenül se tűnjek kockafejűnek. Piri azt mondta, hogy a csillagok közül csak a popcsillagokat csípi. Beszélt magáról, arról, hogy a Fabulon a legjobb a pattanás ellen meg, hogy egyszer találkozott egy Donna Summer nevű hírességgel. Nem tudtam megállni, és elmeséltem neki, milyen szellemesen reagáltam B. Misi fizikaórás felsülésére, de Piri azt mondta: "Le a halál negyvenöt percével!" Gyorsan más beszédtéma után néztem. 

Rágót fújkálva eperajkai között hallgatta viccesebbnél viccesebb történeteim. Egy idő után azonban mennie kellett, de mondta, hogy ha a zsebébe beszélek, holnap kiválogatja. Megígértem, hogy felhívom még.

Ennyi volt a történetem, remélem, folytatódik még. Ha kíváncsiak vagyok új kedvesemre, itt megtaláljátok a bemutatkozó oldalát: http://www.privi.hu/piri

Üdvözlettel:

ifj. Farkas Gyula

Kedves Blogolvasók!

Hogy ne támadjon hiányérzetetek, befejezem az előző, szomorú véget ért kapcsolatom történetét.

Eljött az idő, hogy Skolasztikát elhívjam Szederkénybe, így hát alaposan kitakarítottam a szobám, és kimentem a távolságibusz-megállóba kedvesem elé. Mint egy gerlicepár ballagtunk szerény hajlékom felé. Miután bemutattam családomnak, elérkezett az idő, hogy megmutassam Sulinak nagyrabecsült kosborgyűjteményem. Aztán egyszercsak beütött a ménkű: valami borzadályos rémség történt velem. Skolasztikám egyik percben felkapta a vizet, és otthagyván csapot papot és engem, olajra lépett, és meg sem állt Budapestig. Mikor megkérdeztem, hogy mikor találkozunk legközelebb, azt válaszolta: sohanapján, ha fagy.

Szomorú egy történet, nem? Főleg az, hogy Skolasztika visszakövetelte a karácsonyi ajándékát. És ez még mind semmi. Néhány hónappal szakításunk után képes volt eljegyezni magát egy tehetségtelen, magát kutatónak képzelő, negyvenes posztgraduális ösztöndíjas alakkal! Nem átallott meghívni Korponay könyvbemutatójára, persze én nem mentem el, csak utólag jeleztem Skolának a vőlegénye könyvében fellelhető tévedéseket.

Hogy valami szakmai jellegű dologról is írjak: olvastam egy igen érdekes kérdésről. Vegyünk egy tökéletesen hőszigetelt szobát, ahol van egy hűtőszekrény. Ha kinyitjuk ezt a hűtőszekrényt, mi fog történni a hőmérséklettel? Jó ideje ezen töröm a dióm, és egyre érdekesebb dolgok jönnek ki. Ti mit gondoltok erről, kedves Blogolvasók?

Üdvözlettel:

ifj. Farkas Gyula

Ui.: Holnap lesz a nagy nap, rendez-vous életem nagy szerelmével! Szorítsatok ám, mint a satu!

ifj. F. Gy.

Kedves és kevésbé kedves Blogolvasók!

A hétszázát neki! Ez azért már több a soknál! Elég volt nekem, hogy annak idején egy népszerű fórumon kellett valódiságom bizonygatni, erre fel most is ugyanez van! Múlt tavasszal még találkozót is kért tőlem a fórum törzsgárdája, és még ebbe is belementem létezésem bizonyítandó. Csak egyvalaki jött el, de vele jót beszélgettünk a kosborokról. Nem abszurd? Azért mégsem vagyok időmilliomos, hogy halomszámra találkozzam idegen emberekkel csak azért, hogy elhiggyék: létezem. Egyszer s mindenkorra szeretném, ha befejeznénk ezt a témát. Aki kétségbevonja valódiságom, ne olvassa a blogom, vagy legalábbis ne kommentálja.

Ja, és hogy a wiwes adatlapomon az szerepel, "kapcsolatban"? Igen! Kapcsolatban vagyok a legújabb tudományos kutatásokkal. Az csak egyesek beszűkültségét jelzi, hogy ilyenkor másra sem tudnak gondolni, mint egy hölgyeményre.

Ha már itt tartunk, reagálok annak a kedves kommentelőnek a hozzászólására is, aki szerint én nem foglalkozom a szebbik nemmel. Nagyot tévedett ám az illető. Utolsó komoly kapcsolatom fél éve ért véget, a hölgy évfolyamtársam az egyetemen. Úgy kezdődött, hogy előadáson mellém ült, és egyfolytában engem bámult. Megérintette a köpönyegem szélét, de csak annyit mondott: inkább anyukádat kérdezem meg. Aztán végül összeszedtem a bátorságom, és bevallottam érzelmeim Skolasztikának. És hála a makrokozmosznak, szavaim meghallgatásra találtak!

Skolasztikával boldog hónapokat töltöttünk együtt. Egyszer ellmentünk egy BME-bulira, ahol közgázosok is voltak. A buli sajnos nem sikerült túl fényesre. Én mondtam Skolasztikának, hogy nekem még sokat kell tanulnom, de ő elrángatott, és én kénytelen voltam a diszkófény mellett olvasgatni a képlettárat. Ezen eléggé felfortyant, hogy miért öltözött ki ilyen szépen (begöndörítette a haját és felvette a piros buffalóját), és otthagyott. Szerencsére kapcsolatunk túlélte a válságot, mert másnap már együtt tanultunk. Többször voltam náluk, megismerkedtem a szüleivel is, és -- fizikusdinasztiáról lévén szó -- kölcsönösen szimpatizáltunk is egymással. Voltam kedvesem születésnapi összejövetelén, ahol nagyon jót beszélgettem az édesapjával, hihetetlenül okos ember, bár (meg kell jegyeznem) egyszer-egyszer pontatlanul beszélt egynéhány bizonyításról, persze ez figyelmetlenség lehetett, de egyszer nem átallott a joule helyett kalóriát mondani!!!

A szilvesztert is együtt töltöttük, születésnapomra egy ezüst logarlécet kaptam tőle. Sajnos már nincs nálam, mert szakításunk után vissza kellett szolgáltatnom neki. De ez már egy másik történet...

Üdvözlettel:

ifj. Farkas Gyula

Ui.: A képen Skolasztikát láthatjátok.

Kedves Blogolvasók!

Természetesen beszámolok a rendez vous-ról, de sajnos arra csak csütörtökön kerül sor. Már alig várom, hogy találkozhassak ezzel a csodálatos hölggyel.

De sajnos most egy bosszús történtekről kell számot adnom: miután felébredtem, és kellőképpen kikuncogtam magam a falra erősített papiros láttán (ha nem emlékeznétek, Peti barátunk vicces feladatmegoldása szerepel rajta), szörnyű dologra lettem figyelmes. Tudni kell, hogy itt a kollégiumban is van egy kisebbfajta kosborgyűjteményem, persze nem olyan komoly, mint odahaza, Szederkényben. Hogy a lehető legoptimálisabb körülményeket megteremtsem, naponta kétszer locsolom őket, és van egy kis szerkezet, amely az optimális páratartalmat állítja be. Na mármost reggel arra lettem figyelmes, hogy az elosztóból az egyik kábel ki volt húzva, és helyére telefontöltő volt dugva, Peti barátunk töltötte a rádiótelefonját. Balsejtelem fogott el. Reménykedtem, hogy az csak a lámpám zsinórja, de sajnos nem az volt, hanem a páratartalom-beállító készüléké! Minő szerencsétlenség! Ijedten rohantam kosborjaimhoz, amelyek már kornyadozásnak indultak. Gyorsan orvosoltam a problémát, amennyire lehetett, de még kétséges, hogy életben maradnak-e.

Szörnyen felháborodtam szobatársam rendkívüli hanyagságán. Az biztos, hogy nem hagyom szó nélkül a dolgot!

Szomorú egy történet, nemde?

Üdvözlettel:

ifj. Farkas Gyula

Kedves Blogolvasók!

Olyat mesélek, hogy nem fogjátok elhinni! Én is így lennék vele, ha nem láttam volna saját szemeimmel! Bizony, be kellett látnom, hogy igenis vannak ilyen emberek. A következő történt ugyanis:

Csütörtök este szobatársam, Sz. Peti úgy döntött, tanulás helyett inkább a közeli vendéglátó-ipari intézményt látogatja meg cimbijeivel, így estémet egyedül töltöttem a szobában. Kikapcsolódásként egy ausztrál botanikai szaklapot akartam olvasgatni, ám észrevettem, hogy az nincs az asztalomon. Igencsak meglepődtem, amikor megláttam a lapot Peti íróasztalán. Örömmel konstatáltam, hogy ezek szerint szobatársam is érdeklődik a botanika iránt. Odamentem az asztalához, hogy visszavegyem a lapot, és pillantásom Peti barátom jegyezeteire tévedt. Szegény már harmadjára vette fel az analízist, és az elmúlt napokban is példákat oldott meg jártasságát elmélyítendő. Az f''(x) = x (x € R), f(0) = -3, f'(0) = 2 feladatra a következő "megoldást" adta:

f''(x) = x → ⌠ x dx = f'(x) = x²/2 + c₁ és f'(0) = 2 → 0²/2 + c₁ = 2 ↔ c₁ = 2 és f'(x) = x²/2 + 2 → ⌠ (x²/2 + 2)dx = f(x) = (x²/2)×2 + 3x + c₂ és f(0) =

Természetesen nem tudta folytatni eme blődséget. Emberből lévén én is, nem tudtam ellenállni a kísértésnek, fogtam a jegyzetét, és elszaladtam a közeli fénymásoldába, hogy megörökítsem ezt a kacagtató esetet. Akkora áldozatot hoztam, hogy az Orchis purpurea poszteremet lecseréltem erre a vicces "feladatmegoldásra", és most reggelente ez az első dolog, amit ébredésem után megpillantok. Így máris jól indul a napom. Persze Peti azóta sem érti, miért ébredek mostanában reggelente hangos kacarászással.

Mókás, nem?

Üdvözlettel:

ifj. Farkas Gyula

Kedves Blogolvasók!

Lehet, hogy nem fogtok hinni a fületeknek, de végre megtörtént a csoda. Igaz, hogy sokan hasonlítottak már egy közismert, répát és salátát kedvelő, nagy fülű rágcsálóhoz, most azonban sikerült megcáfolnom eme vélekedés igazságtartamát.

A csoda pedig abból áll, hogy ma végre felhívtam Ildit.

Ti, persze, Olvasók, nem tudjátok, ki az az Ildi. Pál Ildikó egy maneken, és a legcsodálatosabb lány, akivel valaha találkoztam. Pontosabban még nem találkoztam vele, de a képe alapján úgy érzem, noha perspektíva dimenziójában most épp távolodni látszik, de ez verzálható, lehetséges a távolodásból közeledés. A mi párhuzamosnak tűnő életeink is találkozhatnak egyszer.

Kedves Olvasók!

Fizikaórán az egyik osztálytársam (nem mondom meg a nevét) a "kinetika" helyett "kinematikát" mondott. Mondanom sem kell, az egész osztály dőlt a nevetéstől.

Egy másik humoros eset: egy másik osztálytársam bioszórán a "majomkosbor" helyett azt mondta: "majmosbokor". A tanárnő is hasát fogta nevettében.

Mókás, nem?

Üdvözlettel:
ifj. Farkas Gyula

Kedves Olvasók!

Bár ez a történet nem fizikaórán esett meg, de mivel fizikával kapcsolatos és vicces is, gondoltam, megosztom Veletek. Bizonyára Ti is a hasatokat fogjátok fogni ekkora tudatlanság olvastán, vagy legalábbis köpni-nyelni nem tudok majd.

Kb. egy éve regisztráltam magam egy fórumba (nem mondom meg a nevét, nem akarok ellenreklámot csinálni), ahol ki kellett töltenem egy adatlapot. A regisztrációs lapon volt egy "Súly" nevű rublika, amit ki kellett tölteni. Mindezzel nem lett volna semmi gond, ha nem lett volna utánaírva az, hogy "kg". Mondanom sem kell, dőltem a nevetéstől. Írtam az üzemeltetőknek, hogy javítsák ki ezt a durva hibát, vagy a tömegre kérdezzenek rá. De az elvetemültek nem átallottak válasz nélkül hagyni a levelem! Ezen mérhetetlenül felháborodtam, de ma már csak nevetek az ostobaságukon.

Tanulságos, nem?

Üdvözlettel:
ifj. Farkas Gyula

Kedves Olvasók!

Engem most egy újabb történet derít minél jobb és jobb kedvre, akárhányszor csak felidézem. Komolyan mondom, ha nem magam lettem volna fültanúja a dolognak, akkor azt mondanám, hogy ez csak a fantázia szüleménye. A dolog pikantériája, hogy a főszereplő a matektanárom volt.

Egyszer olsztálykiránduláson, miközben éppen matematikáról diskuráltunk, és azt mondta, hogy a differenciálszámításhoz elegedhetetlen a L'Dottore szabály. Szegény feje összevissza keverte már a különböző olasz szavakat!

Én persze illemből nem nevettem, de este a fejemre kellettt nyomnom a kispárnát, hogy kacagásomtól lakótársaim aludni tudjanak.

Üdvözlettel:
ifj. Farkas Gyula

Kedves Olvasók!

Gimnáziumban egyszer Hidegkúton voltunk osztálykiránduláson. Az erdőben kellemes túrát tettünk (mondanom sem kell, fantasztikus bíboros kosborokat találtam, de ez most nem ide tartozik...), szóval túráztunk, és egyszercsak azon kaptuk magunkat, hogy nincs meg az egyik osztálytársunk. Szóltunk osztályfőnönünknek is, aki teljesen kétségbeesett Tibi hiányát realizálván. De én megnyugtattam: "Ne aggódjon, tanárnő: rossz pénz és energia nem vész el!" Ezzel a humoros mondással sikerült csalnom osztályfőnökünk arcára, némely osztálytársam még hangos kacarászással is értékelte szellemességemet. Slusszpoénja a dolognak, hogy Tibi pár perc múlva előkerült.

Remélem, tetszett a történetem!

Üdvözlettel:
ifj. Farkas Gyula