Kedves ifj. Farkas Gyula blogját olvasók!

Ne haragudjatok, hogy mostanáig nem írtam, de ismét nagy horderejű események történtek. Farkas Gyula barátom virgácsot adott nekem Télapóra. Hogy miért? Arra válasz az alábbi postai küldemény:

Kedves Róbert!

A minap sikerült internetközelbe jutnom rövid időre, természetesen elsőként diáriumomat tekintettem meg. Mélységesen felháborított, hogy múltkori írásomat egy az egyben posztoltad: ha eddig nem tudtad vón, most felvilágosítalak, hogy ezek a levelek kizárólag neked szólnak, nem tartoznak a nagyközönségre. A jövőben légy szíves ezt észben tartani.

A történetátiratok -- noha jóval alatta maradnak a tökéletesnek -- elégedettséggel tölttötek el, ám ami utána következett, jobb meg sem említeni. Először is hadd kérjelek meg, hogy ne untasd magánéleteddel a Publikumot, mivel kétlem, hogy bárki is kíváncsi lenne rá. Kedves Róbert -- javíts ki, amennyiben tévednék --, de én mókás történetek publikálására adtam neked jogot, és nem arra, hogy magánéleted unalmas, apró-cseprő fordulataival traktáld a nyájas olvasókat. Kérlek, hogy a jövőben ne fárassz szerelmi életeddel senkit, mert arra nem vagyunk kíváncsiak.

A másik igen súlyos problémám, hogy azt veszem észre, egyáltalán nem vagy méltó a matéta címre. Én azért adtam neked blogolási jogot -- és nem például a sarki hentesnek --, mert úgy éreztem, szellemed magasan szárnyal. Nos, amit az analízisről írtál, nem ezt erősítette meg bennem. Ezért megkérnélek, hogy a szorgalmi időszak lezárultával prezentáld nekem indexed fénymásolatát (már ha nem járatod le magad és engem azzal, hogy gyak IV-re kell menned). Amennyiben gyakorlati jegyeid átlaga 4,8 alá süllyed, fontolóra veszem posztolási jogaid elvételét. Emlékezhetsz, a blogolási jogot 4,8-as átlaghoz kötöttem, és én nem engedek a negyvennyolcból

Megkérnélek továbbá, hogy a kosbortúracsapatunk ügyeit se hanyagold el. (Már ha lehet egyáltalán ilyesmit rád bízni.) Légy szíves, számolj utána, hány százalékos emelés kell a kosbortúracsoport tagdíjába!

És -- bár nem fűzök reményt teljesítéséhez, ismervén képességeid -- szeretném, ha külhoni olvasóim érdekében egy-két történetet idegen nyelven is bemutatnál a kedves olvasóknak. Ezek a fordítások jót tesznek majd a te stílusodnak is. Itt ragadom meg az alkalmat, hogy figyelmeztesselek: jegyezd meg jól, hogy a történetek mindig egetverő kacajjal végződnek! Ha a te esetedben ez nincs is így, kérlek, a dramaturgiát helyezd a történeti hűség fölé.

Maradok tisztelettel:

ifj. Farkas Gyula

P. S.: Légy szíves, ne használd a kölnivizemet. S ha már így alakult, mire hazaérek, leszel szíves egy újat venni nekem, mivel a kölni drága mulatság, és tudhatnád, hogy a kosbortermesztés költséges hobbi.

Kedves olvasók, szorult helyzetben vagyok. Sajnos idegennyelv-tudásom kimerül egy csipetnyi angolban, ez pedig kevés ahhoz, hogy Gyula vicces történeteinek zamatát visszaadjam. Kénytelen leszek hát másokhoz segítségért fordulni: indulok is tehát, szétnézek a koliban, hátha találok valami nyelvzsenit. De a Ti segítségeteket is örömmel veszem, kedves olvasók.

Üdvözlettel:

ifj. Bene Róbert

Kedves ifj. Farkas Gyula blogját olvasók!

Itt Bene Róbert, a BME fizikus (BSc) szakának elsőéves hallgatója posztol. Sajnos a hétfői analízis ZH-m nem sikerült valami fényesen, de azért reménykedem, hogy meglesz az aláírásom. Rossz hangulatomat csak a szokásos esti táncóra tudta elűzni: a mai órán a tviszt alaplépéseivel ismerkedtünk meg. Pamela cinkosan vigyorgott rám a szombat este történtek miatt, de én csak zavarba jöttem ettől, és nem mertem ránézni, inkább a távolba bámultam. Egyszer csak egy bűbájos lányra lettem figyelmes, akit eddig még észre sem vettem. Beige színű kiskosztümjében kecsesen járta a tvisztet. Olyannyira megigézett, hogy egész le sem tudtam venni róla a szemem. Vajon ki lehet ő? Sajnos nem mertem megszólítani.

Este a koliszobában Peti látta rajtam, hogy búbánat gyötör. Kérdezte is, hogy: még mindig a betankolás miatt lógatod az orrod? Felvilágosítottam, hogy egy hölgyemény van a dologban. "A kis kreol cica?" -- hunyorított Peti, de én közöltem vele, hogy a táncórán látott ismeretlen lány a vágyaim tárgya, akiről sajnos nem tudom, kicsoda, megszólítani pedig nem merem. "Mi sem egyszerűbb ennél -- felelte erre szobatársam --, óra előtt hajts fel egy kupicával, ecsém, és meglátod, ez nem jelent többé problémát!"

Igaza lehet Petinek, nem szalaszthatom el merő gyávaságból ezt a lehetőséget. Így hát tudom is, mit fogok tenni.

Üdvözlettel:

ifj. Bene Róbert

Kedves ifj. Farkas Gyula blogját olvasók!

Itt Bene Róbert, a BME fizikus (BSc) szakának  elsőéves hallgatója posztol. A pénteki estének egy részéről elfelejtettem beszámolni. Ez a rész pedig az volt, hogy mivel a bérletem is ellopták, gyalog kellett hazamenni. A fárasztó sétafikálás miatt nagyon kiszáradt a szájam. Ezt a tényt szóvá is tettem táncpártneremnek, aki szerencsére tudott megoldást a problémára. Retiküljéből flaskát varázsolt elő. Friss víz -- gondoltam magamban, de helyesebb lett volna a friss helyett a tüzes szót használni. Ugyanis vodka volt, amitől becsiccsantottam. Ez elég nagy baj volt, mivel hogy hétfőn dolgozat lesz analízisből. Ma délben keltem fel, kiadós fejfájással: a katzenjammer engem sem kímélt. Peti meg is jegyezte, hogy: na látom, jól mulattál azzal a cicababával. És adott nekem egy fél Qualerint, hogy elmulassza kínzó fejfájásom. Bár Peti folyamatosan firtatta, mi történt az este folyamán, én nem emlékszem már az estén történtekre.

Nem bántam meg a nagy alkoholtartalmú ital fogyasztását, mert legalább pár percre feledtette velem azt a kudarcot, hogy szégyent hoztam Gyulára. Most már csak azért izgulok, hogy Bálint tanár úr holnapra valami könnyű példákból álló feladatsort állítson össze.

Üdvözlettel:

ifj. Bene Róbert

Kedves ifj. Farkas Gyula blogját olvasók!

Itt Bene Róbert, a BME fizikus (BSc) szakának  elsőéves hallgatója posztol. Nagyon mélyen felakavart hebehurgya viselkedésem, amivel egyáltalán nem szolgálok rá arra a kegyre, hogy Gyula blogját szerkesszem. Hogy lehettem ilyen csapnivaló firma, hogy még az SI mértéket sem tudom istenesen? De a szavazás szerencsés kimenetele meggyőzött róla, hogy talán még van remény. Miközben ezen töprengtem, hirtelen megcsörrent a telefonom! Pamela volt az, és emlékeztett, hogy ígéretet tettem arra, hogy elmegyek a koncertre. Egy komolyzenei koncert! Úgy gondoltam, Bach kellemes muzsikája majd megnyugtatja idegeimet.

Öltönybe bújtam hát, csokornyakkendőt kötöttem, felvettem a makkos cipőm, és Gyula barátom itthon hagyott kölnivizével is belocsoltam magam. Gondoltam, nem neheztel meg nagyon ezért, hiszen egyszeri alkalomról volt csak szó, és még a sósborszesz árával is tartozik nekem. Szájvízzel öblögettem egy kicsit, majd felvettem mandzsettagombjaim. A tükörnél vettem észre, hogy a menzán fogyasztott sertéspörköltből maradt egy kicsi a fogaim közt, így hát fogselymet kértem Petitől. Peti meg is jegyezte: jól kinyaltad magad! Erről jutott eszembe, hogy pomádéval kenjem be a hajzatom.

Pamelával egy gyorsétterem előtt találkoztunk. Igen elcsodálkoztam, mikor a Zeneakadémiával pont ellenkező irányba indultunk. A Csepeli Munkásotthon előtt álltunk meg. Azt gondoltam, Pamela elfáradt, azért tart szünetet. De nem! Odabentről már viháncolás hangjai szűrődtek ki. Bach helyett Sláger Tibó, Nótáry Mary és Bunyós István szórakoztatta a nagyérdeműt.

Pamela csak úgy pörgött rózsás szoknyájában, én viszont kissé meglepődve hallgattam végig a műsort. Mikor elveszítette az egyensúlyát, belém kapaszkodott, így az ellentétes irányú erők kioltották egymást: táncpártnerem nem dőlt el. Sajnos az este nem alakult jól: tárcámat meglovasították bizonyos egyének. Az igazán nagy veszteség az volt, hogy a tárcám tartalmazta a Gyulától ajándékba kapott kis Fermat-sejtés-bizonyítást.

Lógó orral mentem haza, még Pamela sem tudott jobb kedvre deríteni.

Szomorú, nem?

Üdvözlettel:

ifj. Bene Róbert

Kedves ifj. Farkas Gyula blogját olvasók!

Itt Bene Róbert, a BME fizikus (BSc) szakának  elsőéves hallgatója posztol. Blogolvasó Szten kommentelését sürgetésnek éreztem személyemre nézvést, de hát a tánc (bosanova után a hully-gullyt is elkezdtük) nagyon sok időmet elveszi. (Ezt egyébként már jeleztem is.) Nagyon sok időm elveszi még Gyula barátunk instrukciójóinak betartása: jogosnak éreztem a kritikáját, tehát nekiláttam a történetek feljavításának. Olykor éjfélig is fenn maradtam, hogy megtaláljam a legfrappánsabb fordulatot. Volt, hogy álmomban jutott eszembe egy jó szó, ilyenkor felkapcsoltam a neont (Peti nem kis bosszúságára), hogy sebtiben lejegyezzem. A legsikerültebb alkotásom alább láthatjátok (eredetijét pedig itt):

Olyat hallotok, amit még nem. A nagy német tudós is megmondta, hogy az emberi butaságnál nincs nagyobb. Egyszer történt ugyanis, hogy matekfakton az egyik osztálytársam a határérték definíciójára a következőt írta: Záhony 120 km, ami teljesen rossz válasz. De szegény Dönci úgy értelmezte, hogy írjon egy határmenti települést (jelen esetben Záhony), és egy hozzá tartozó távolság értéket (ami pedig a 120 km). Gondolom azért választotta a számtalan SI mértékből pont a kilométert, mert az passzítható leginkább a határokhoz.

Bár az osztály nem tört ki hangos kacagásban, mint tették ezt oly sokszor Gyula szellemességeit hallva, én sem csapkodtam a térdem, azért nem tartottam érdemtelennek arra, hogy megörökítsem. Vicces, ugye?

Üdv.:

ifj. Bene Róbert

BME fizikus (BSc) szakának elsőéves hallgatója

Kedves ifj. Farkas Gyula blogját olvasók!

Kedves Róbert!

Volt szerencsém kézhez kapni táviratodat, melyben tudatod H. Zsuzsánna kisasszony követelését. Megkérlek, ezentúl csak létfontosságú ügyekkel jelentkezz, mert igen kevés az időm. Légy szíves és közöld velük, hogy inkább ők lehetnének hálásak, amiért vettem a fáradságot és korrigáltam a tévedéseket T. Károly könyvtári folyóirataiban a félreinformálódást elkerülendő, nem hogy még nekem kelljen fizetnem!

De az igazi ok, amiért tollat ragadtam, ennél sokkalta fontosabb dolog. Noha mostanában nemigen vagyok internetközelben, a napokban véletlenül sikerült csatlakoznom a világhálóra. Első dolgom természetesen diáriumom megtekintése volt. Elborzadva konstatáltam a szörnyű valóságot, miszerint blogom színvonala jelentősen csökkent elutazásom óta! Történeteid szellemességéhez ugyan nem fér kétség, ám a stílus hagy némi kívánnivalót maga után. Hebehurgya előadásmódodnak köszönhetően elvész a történetek zamata. Én egy intelligens, jó humorú ifjúnak ismertelek meg, kedves Róbert, nem gondoltam vón, hogy a feladat meghaladja a képességeid. Azt hiszem, minden szónál többet mond, ha mindenféle leckéztetés helyett egy példával demonstrálom a helyes történetmondás mikéntjét. Következzék az egyik korábbi vicces történeted megfelelően előadva:

Kedves Blogolvasók!

Olyant hallotok, amit eddig még nem. Meg kell jegyeznem, hogy én is hihetetlenkedve fogadtam először ezt a kacagtató esetet, ámde Einstein óta tudjuk, hogy az emberi butaság végtelen. Még most is rázkódom a kacagástól úgy, hogy alig találom a klaviatúrán a megfelelő billenytűt. Tehát, a következő történt: képzeljétek, egyszer azt mondta az egyik osztálytársam, hogy a lebegőpontos ábrázoláshoz feltétlenül szükséges az abszcissza! Mondanom sem kell, az egész kompánia hangos kacajban tört ki. Fő zsebkendőraktárosunknak, Ritának ugyancsak megfogyatkoztak készletei, Dönci pedig rengő hassal nevetett...

Tanulságos, nem?

Üdvözlettel:
Bene Róbert

Légy szíves a továbbiakban az előírásokat betartani.

Munkám még jó ideig külföldön tart. Éppen ezért megkérnélek, hogy nézz édesanyám körmére, mert tartok tőle, hogy nem megfelelő pesztonkája édes kosborjaimnak -- bár ezek után nem tudom, mennyire vagy alkalmas erre a feladatra.

Maradok tisztelettel:
ifj. Farkas Gyula

P. S.: Jó lenne, ha küldenél sósborszeszt legközelebb, mert az itteni hideg tél megviselte az ízületeimet.

Kedves ifj. Farkas Gyula blogját olvasók!

Itt Bene Róbert, a BME fizikus (BSc) szakának I. éves hallgatója posztol. Ismét elnézést, hogy vicces történet helyett magánéletemmel bátorkodom jönni. A minap összeütközésbe kerültem a kollégiumi takarítónővel. Történt ugyanis, hogy délután ismét a partvissal gyakoroltam a boszanovát, a konvektortól elkezdve, hogy ne vétsem el a lépést. Kellemetlen esemény zavarta meg a táncot: a partvis korhadt nyele kettétörött! Lett is másnap haddelhadd, amikor Pusománé Anikó néni észrevette a pusztítást. Hangosan pörölni kezdett, hogy fizessem meg a kárt, ám ekkor hirtelen megjelent a színen leánya, Pamela, és védelmébe vett: a partvisnyél már amúgy is régi volt, nem az én hibámból történt a dolog. Anikó néni olyannyira megenyhült, hogy megkérdezte, nem kísérném-e el a lányát egy koncertre, ha már ennyire szeretem a zenét és a táncot. Igent mondtam, mert nagy rajongója vagyok a komolyzenének.

Üdv.:

Bene Róbert

Kedves ifj. Farkas Gyula blogját olvasók!

Itt Bene Róbert, a BME fizikus (BSc) szakának I. éves hallgatója posztol. Matek témazárón arra a feladatra, hogy rajzolja be a lapátlót, osztálytársam oly módon válaszolt, hogy egy lapátot és egy lovat rajzolt.

Tréfás, nem?

Üdv.:

Bene Róbert

Kedves ifj. Farkas Gyula blogját olvasók!

Itt Bene Róbert, a BME fizikus (BSc) szakának I. éves hallgatója posztol.  Elnézését, amiért most a magánéletemről bátorkodom írni. De úgy érzem, fontos beszámolnom táncóráimról, amik elég sok időmet veszik igénybe. Párom: Pusoma Pamela, a takarítónő lánya, aki megmentett attól, hogy a táncon (amit a BME testnevelés óra keretében végzek) pár nélkül maradjak. Mivel nem vagyok egy jó táncos, a gyakorlás odahaza a partvissal igen sok időmet elveszi. Persze azért a tanulást sem hanyagolom el. Viszont időmilliomos sem vagyok, így a blogolástól kell elvennem az időt. Így előre is elnézést kérek, ha nem lenne megfelelő a színvonal.

Üdv.:

Bene Róbert

Kedves ifj. Farkas Gyula blogját olvasók!

Itt Bene Róbert, a BME fizikus (BSc) szakának I. éves hallgatója posztol. Matekórán egyszer azt kérdezte a tanár úr a felelőtől, hogy mi a rendezett páros. Mire az osztálytársam azt válaszolta, hogy Hajni és Barni, mivel már két éve járnak, és nem szoktak veszekedni.

Humoros, nem?

Üdv.:

Bene Róbert

Kedves ifj. Farkas Gyula blogját olvasók!

Itt Bene Róbert, a BME fizikus (BSc) szakának  elsőéves hallgatója posztol. A minap egy ismeretlen hölgy telefonozott, bizonyos H. Zsuzsánna, és egy összeget követelt tőlem mint a ifj. Farkas Gyula kinevezett utódjától a kosbortúra-csapatban. Kérdezősködésemre kiderült: az illető nem más, mint kosbortúra-csapatunk mostanság eléggé inaktív tagjának, T. Károlynak a barátnője. Engem mint ifj. F. Gy. képviselőjét azért keresett meg, mert állítása szerint Gyula barátom megrongálta T. Károly könyvtári folyóiratait, s a kártérítést szeretnék most behajtani rajt. Most mitévő legyen? Azon táviratkoznom kell Gyulának!

Üdv.:

Bene Róbert

Kedves ifj. Farkas Gyula blogját olvasók!

Itt Bene Róbert, a BME fizikus (BSc) szakának  elsőéves hallgatója posztol. Egyszer matekfakton az egyik osztálytársam a határérték definíciójára a következőt írta: Záhony 120 km.

Üdv.:

Bene Róbert

Kedves ifj. Farkas Gyula digitális diáriumát olvasók!

Itt Bene Róbert, a BME fizikus (BSc) szakának I. éves hallgatója posztol. Egyszer egyik évfolyamtársam biológia témazárón arra a kifejtős kérdésre, mi a színészlelés, leírta az egyik népszerű tehetségkutató műsor programját.

Tréfás, nem?

Üdv.:

Bene Róbert

Kedves ifj. Farkas Gyula digitális diáriumát olvasók! 

Itt Bene Róbert, a BME fizikus (BSc) szakának I. éves hallgatója posztol. Gyula barátom távozása igen rosszul érintett, mivel esténkint nem volt kivel társalognom a szabad gyökökről. Bánatom látva Péter szobatársam elhívott egy csehóba (1113 Bp., Villányi út 54.), ahová én Petri-csészével és pipettával felszerelkezve érkeztem. Célul tűztem ugyanis ki, hogy titrálom az ott kapható etil-alkoholt. Az eredmények azt igazolták, hogy bizony mű-bort adnak azon helyen.

Üdv.:

Bene Róbert

Itt Bene Róbert, a BME fizikus (BSc) szakának I. éves hallgatója posztol. Még második gimnáziumban az egyik osztálytársam matematika témazáron arra a kérdésre, hogy mi az oktogon, azt a definíciót adta, hogy az egy tér.

Üdv:

Bene Róbert

Kedves ifj. Farkas Gyula digitális diáriumát olvasók!

Itt Bene Róbert, a BME fizikus (BSc) szakának I. éves hallgatója posztol. Tegnap kedélyesen indult az estém: Sz. Peti szobatársam honfoglalózott, én pedig ifj. Farkas Gyula barátom árván maradt kosborjait locsolgattam. (Minő megtiszteltetés, hogy Gyula rám bízta, ahelyett hogy magával vitte volna!) Hörcsögünk, Galois (lásd: képen) pedig mókuskerekében futkározott. Ám egyszer csak kiáltozásra lettem figyelmes: Sz. Peti káromkodott, látván összerágott poszterét. Dühében meg akarta büntetni Galois-t mint elkövetőt, ám én megvédtem hörcsögünket, és az összerágott poszterért cserébe felajánlottam Peti barátunknak egy Mengyelejev-féle periódusos rendszert.

Üdv.:

Bene Róbert

Kedves Fórumozók!

Itt Bene Róbert, a BME fizikus (BSc) szakának I. éves hallgatója posztol. Tegnap ígértem nektek vicces történetet. Most be is tartom az ígéretem. Szóval képzeljétek, egyszer azt mondta az egyik osztálytársam, hogy a lebegőpontos ábrázoláshoz feltétlenül szükséges az abszcissza!

Tréfás, nem?

Üdv.:

Bene Róbert

Kedves ifj. Farkas Gyula digitális diáriumát Olvasók!

Itt Bene Róbert, a BME fizikus (BSc) szakának I. éves hallgatója posztol. Ifj. Farkas Gyula volt olyan kedves és megbízott, hogy távolléte alatt én vezessem a blogot. Gyula barátom ugyanis fontos megbízást kapott, és éppen külföldön tartózkodik. Egyelőre nem mondhatok többet. Hamarosan újabb vicces történetekkel jelentkezem, addig is minden jót kíván:

Bene Róbert

Kedves bloglvasók!

Tegnap volt szerencsém résztvenni Bene Róbert barátunk születésnapi mulatságán. Az eseményről fényképet is mellékelek.

Igen jól mulattunk, mivelhogy kiművelt tudós társaság gyűlt össze Robi unokatestvérei révén.

Üdvözlettel:

ifj. Farkas Gyula

Kedves blogolvasók!

A bulit szerencsésen megtartottuk Kareszéknál, bár nekem nem volt túl rózsás a hangulatom, ha szabad ilyen botanikai fordulattal élnem. Kisült ugyanis, hogy Piri már péntek este elutazott az orosz fővárosba. Így hát elég szontyolodott kedvvel ültem végig a murit, melyen sok ismerős arc tette tiszteletét.

Megjelent Bene Robi is, aki az utolsó pillanatban messiásom lett. Elmesélt ugyanis egy olyan vicces történetet, amitől azon nyomban jobb kedvre derültem. Ez pedig a következő volt:

Van ugyebár azon axióma, mely a következőképp hangzik: "Egy n-edfokú polinomnak maximum n valós gyöke lehet."  Na mármost. Bene Robi barátunk egyik egyetemi ismerőse úgy látszik sokkal képzettebb volt zenei stúdiumok területén, mint a matematikaiakon, mert ezt átallotta mondani: "Egy n-edfokú polifonnak maximum n valós gyöke lehet."

Mondanom sem kell, mikor meghallottam ezt az adomát, akkorát kacagtam, hogy még poharam tartalmát is a földre lötyköltem.

Ti is viccesnek találjátok?

Üdvözlettel:

ifj. Farkas Gyula

BME mérnök-fizikus szakának harmadéves hallgatója

Kedves Blogolvasók!

Nagyon felzaklatott a Pirivel történt találkozás. Több okból is. Egyrészt azért, mert bűnnel terhelt lélekkel járultam elé (emlékezhettek a klotildos ügyemre), másrészt pedig -- persze ezt előre nem tudhattam -- igen-igen felkavart Piri közlendője is.

Szamuely utcai házuk előtt találkoztunk. Szokása szerint rágót fújt, és walkmanjén valamelyik divatos rádió esztrádműsorát hallgatta.

-- Szia, apafej! -- köszönt oda, amikor meglátta személyem.

-- Üdvözöllek, Piri.

-- Gyors leszek, mert utána megígértem Tecának, hogy megnézzük az Ördögűzőt. Tehát, az van, apafej, hogy a faterék elintézték, hogy Leningrádban tanulhassak. A gépem jövő héten megy. De sajnos a faternek meg a muternek is húzni kell az igát túlórába. Szóval arra gondoltam, apafej, kivihetnél a reptérre.

Újfent figyelmeztetnem kellett Pirit, hogy nem rendelkezem sem személygépkocsival, sem pedig jogosítvánnyal. Ám ez nem szegte kedvét. Azt mondta az is jó lesz, ha cipelem a bőrőndjeit.

A csevejt nem folytathattuk tovább, mert Pirinek indulnia kellett, nálam meg nem volt annyi pénz, hogy mindhármunk moziját finanszírozzam.

Így hát visszaindultam a kollégiumba. Közben egyre az a gondolat járt a fejemben, hogy Piri tudomást szerzett Klotildról, és hogy én vagyok, aki tönkretette ezt a gyönyörű kapcsolatot. Most mi lesz? Talán az lenne a legjobb, ha Kareszéknál rendeznénk egy búcsúbulit Piri tiszteletére, és ott tisztáznék mindent. Karesznek amúgy se lehet kifogása egy jó kis muri ellen, sőt talán még örülne is neki!

Megkezdem a szervezést.

ifj. Farkas Gyula

Kedves Nagyérdemű!

Ezúton kérek elnézést kései bejegyzésemnek miatta, de ha tudnátok, milyen sűrű történeseken kellett átverekednem magam, akkor késekedésemet minden bizonnyal bocsánatos bűnnek fogjátok tartani.

Folyó hó elején megejtettem a beköltözést. Nem ment valami vidám hangulatban. Klotild ugyanis az utolsó rendez-vous-nkon azt találta mondani, hogy nagy titok nyomja a szívét.

-- Meg fogsz utálni érte -- szegezte ábrándos tekintetét a földre. Kevés dolog van, amit jobban utálok, mint a bizonytalanság, ahogy a sláger is mondja, amit Babos néni révén volt szerencsém elég sokszor meghallgatni (

-- Mondd már!

-- Tudod, olvastam a Világ Ifjúságában, hogy egy kapcsolatot próbára kell tenni, mielőtt véglegesíteni akarjuk... ezért... jaj... de nehéz... de ki kell mondanom: én már gyűrűs menyasszony vagyok... csak azért találkoztam veled, hogy kisüljön, az Ottó tényleg szeret engem vagy pusztán csak áltat, és csak azt akarja... tudod mit...

Azt hittem, egy világ dől össze bennem. (Ottó barátunkról mellékeltem egy képet, amit pár éve adott fel egy társkereső hirdetésben, állítólag e révén ismerkedett meg nőmmel.)

Már-már túltettem volna magam a csalódáson, amikor hazaérkezve anya közölte, hogy nem tudja gondját viselni Galois-nak, így jobb lenne őt valami állatmenhelyre adni. De én hallani sem akartam erről! Hát hol találnék én még egy olyan hörcsögöt, aki ilyen odaadással képes figyelni, amint a kinetikáról beszélek? Nem, Galois nem kerülhet menhelyre mindenféle közönséges rágcsáló közé! Megszerveztem hát, hogy ő is Pestre költözzék velem. Így a szoba lakóinak száma négyre emelkedett: én, Galois, Peti... és... gondolom, kitaláljátok, ki a negyedik személy. Nem más, mint Bene Róbert barátunk! Lesz itt éjszakába nyúló elmélkedés a kvarkokról és miegyebek!

Ám még mielőtt erre sor kerülhetne, beszélnem kell Pirivel. Nem volt szép tőlem, hogy két vasat tartottam a tűzbe, és Klotilddal is kokettáltam. Úgy döntöttem, interurbán hívást kezdeményezek, és mindent bevallok neki tördelemesen. Szorítsatok, mint a satu, hogy minden rendben menjen!

Üdvözlettel:

ifj. Farkas Gyula

a BME mérnök-fizikus szakának immár harmadéves hallgatója

Kedves Blogolvasók!

Minap szerencsésen visszaköltöztem székesfővárosunkba felsőoktatásbeli tanulmányaim folytatandó. Ám még mielőtt megtörténthetett volna ez, a Magyar Posta gondjaira bíztam kosborjaim, hogy az új félévet is az ő társaságukban kezdhessem.

Mielőtt felkerekedtem volna, még megbeszéltem egy találkozót Klotilddal, aki postáskisasszony lévén segített kosborjaim feladásában. Munka után megvártam, és kellemesen csevegtünk. Akkor még nem is sejtettem, milyen mókás dolog fog kikerekedni parolánkból.

Történt ugyanis, hogy véletlenül szóba hoztam a reális gázokat. Amikor ezen szó elhagyta a szám, Klotild őzikeszemei elkerekedtek:

-- Nahát, Gyula ! -- kiáltott fel. -- Én nem olyannak ismertelek meg, aki slangeket használ!

Nem értettem a reakciót, így kértem, magyarázza meg, mit ért reális gáz alatt.

-- Hát olyan negatív szituációalternatívát, melynek bekövetkeztének valószínűsége nagy.

Mondanom sem kell, ezen a mókás definíción akkorát kacagtam, hogy beleremegett az utca. Jókedvem Klotildot is nevetésre ingerelte, így egymást támogatva, hangosan hahotázva vonultunk végig a cukrászdáig, ahol még mindig kuncogva láttunk neki az íncsiklandó krémeseknek. (Ha Piri ezt látná!)

Üdvözlettel:

ifj. Farkas Gyula

Kedves Blogolvasók!

Sajnos időmből csak egy nagyon rövid, ám annál fontosabb bejegyzésre futja. Ez pedig a következő: tegnap látogatást tett nálunk nagymamám unokatestvére, Kovácsné Bogyó néni, aki irgalmatlan patáliát csapott Zsolti hörcsögét meglátva.

-- Nem elég, hogya gyereket nem az előírásnak megfelelő hőfokú vízben fürdetitek, de még egy patkánnyal is összezárjátok?

Gitti bátorkodott figyelmeztetni Bogyó nénit, hogy Ede és a rágcsáló koránt sincs összezárva, de ez nem nyugtatta meg Bogyó nénit, aki a hörcsög azonnali kipaterolását követelte. Gitti a vitát eldöntendő utána is nézett az Interneten a dolognak, és a világháló a nénit igazolta. Az állatszőr valóban veszélyt jelenthet a kisgyermekre.

Igen ám, de akkor mi legyen a kis szőrős állat sorsa?

A megmentő ideával anya szolgált, aki felajánlotta a hörcsög befogadását. Én nem repestem az örömtől, mivel féltem kosborjaim és gyilkos csomornikáim, de amikor a terráriumban megérkezett hozzánk, nagyon kedves lénynek találtam. Hogy szimpátiámat kifejezzem, Galois-nak neveztem el a jövevényt a nagy tudós emlékére.

Üdvözlettel:

ifj. Farkas Gyula

P.s: Majd igyekszem képet mellékelni Galois-ról.