Kedves Blogolvasó Publikum!

Amint hazaérkeztem, első dolgom volt elcsapni Bene Róbertet, megvontam tőle a blogolási jogot. Eddigi posztjait csupán azért nem törlöm, hogy elrettentő például szolgáljanak, mire képes a C₂H₅OH!

A lényeg, hogy B. Róbert felelőtlen viselkedése súlyos zavarokat támasztott, melyeket már csak én vagyok képes leküzdeni. (Nota bene! Külön bosszúságot okoz egyébként ebben az egész ügyben az a körülmény, hogy tegnap lett volna a munkaközösségi bál, amire Antovjev prof. habil. emeritus volt kegyes meghívni. Jó kis mulatság lett volna, hiszen a professzor kartárs elhozta volna a kedves nejét is, akinek szívesen elmeséltem volna egy-két fizikaórán esett vicces esetet. Így viszont nem mehettem, bármennyire is szerettem volna. Azért Antovjev prof gondolt rám, és átküldte a koncert felvételeit. Ezt nektek is megmutatom, kedves Blogolvasók!)

Amint megérkeztem, illegitimmé nyilvánítottam az ellenem lefolytatott puccsot, és nekiláttam a kosborcsapat újjászervezéséhez. Erről is a későbbiekben fogok beszámolni.

Viszont a blog színvonalának eséséért a blogolvasó publikum elnézését kérem! Tudom, hogy nem én műveltem, de fájdalom én volt az, aki ezt a félcédulás személyt bíztam meg ennek a blognak a szerkesztésével, melynek fő célja a humoros történetek publikációja lett volna. Kár, hogy ez egyeseknek olyan bonyolult, mint borjúnak a Dedekind-féle szeletalkotás!

Nem is szaporítom tovább a szót, megyek vissza szerkeszteni a vádiratot, melyhez jogi kézikönyveket is igénybe veszek a minél nagyobb precízség érdekében.

Üdvözlettel:
ifj. Farkas Gyula
a BME mérnök-fizikus szakának III. éves hallgatója

P. S.: Nekiállok a spamek törlésének, mivel Róbert a karbantartást is hanyagul végezte. Ráadásul -- mikor kérdőre vontam -- nem átallott kocsmaszagú ruhában, kétnapos borostával, cigarettával a szájában elém állni, és úgy magyarázkodni, mint ahogy a piktúrán is láthatjátok.

Kedves ifj. Farkas Gyula blogját olvasó Publikum!
 
Itt Bene Róbert fizika (BSc) szakos hallgató posztol (hogy melyik univerzitásról, azt jobbnak látom nem közölni, mivel csak rontaná a jó hírem). Ezúttal sem vicces, sem tragicus történettel nem szolgálhatok, ellenben hírt adok a kosbortúracsapat újabb kongresszusáról, melyet már jó régóta tervezünk, de a tagok elfoglaltsága miatt (Karesz kétszer mondta le tanulásra hivatkozva, Laca meg egy ízben születésnapi mulatságba volt hivatalos) mindig csúsztatnunk kellett.
 
Végül ezen a szombaton került rá sor. Mivel valami azt súgta, Farkas néni nem örülne jelenlétünknek (mi van, ha Gyula mester közölte vele aggályait?), úgy döntöttünk, a helyszín ezúttal Budapest legyen, azon belül is a Blaha Lujza téri McDonald's. Ez korántsem volt olyan hangulatos, mint a szederkényi Farkas-rezidencia, a csapathimnuszt sem tudtuk elénekelni a botrányt elkerülendő, és ráadásul a junk food sem volt olyan ínycsiklandozó, mint Farkasné asszony kókuszkockája és non plus ultrája. De hát nem volt mit tenni. A kongresszus így is békésen lefolyt.
 
Azaz... folyt egy darabig, de kezdem az elejéről. Jómagam a meghirdetett időpontban ott szobroztam az ajtó előtt, mire tíz perc várakozás után megpillantottam odabent Lacát, aki fülhallgatóval a fülében mohón vedelt egy vaníliás shake-et. Bosszankodtam, hogy így elkerültük egymást. Gyorsan odaültem hozzá, és érdeklődtem Kareszról is. Laca azt mondta, most kapott egy telefon Karesztól: késni fog, mivel még meg kell etetnie Timotit.

"Sebaj!" -- gondoltam magamban, hiszen a jegyzőkönyvezésben úgyis fel kellett tüntetni egy sor adatot (dátum, helyszín, jelenlévő tagok et cetera), így hát felhajtottam ingujjam, és nekiláttam leskribálni a dolgokat. Mikor munkámat bevégeztem, meg is érkezett Karesz. Nem kiss bosszúságomra vele volt Zsuzsánna is. Az őnevét utólag kellett belebiggyesztenem a jelenlévők sorába.

Laca fitymálóan jegyezte meg:

-- Micsoda preczíség!

Megkérdeztem:

-- Van valami gond netán?

Laca:

-- Régen sokkal jobb hangulatúak voltak a kosbortúrák! Akkor, mikor még Miki is itt volt...

-- Elhallgass! -- szóltam rá. -- Ezt a nevet ne halljam többet! Ennek a névnek említését maga Gyula mester tiltotta meg! B. Miklós áruló és a kosborcsapat szégyene.

Éreztem, hogy a hangulat ellenem fordul. Sorjáztak a kérdések: Ugyan miért tartsuk magunkat Gyula mester szavához, mikor több ezer kilométerre van? Az ügy már régen elavult! Nem lehetne megbocsátani? Tényleg olyan nagy volt a bűne? Hiszen igyekezett rendbe hozni! Egy ideig még csak-csak álltam a rohamot (az érvelés miatt azonban el kellett kissé hanyagolnom a jegyzőkönyvezést), de érveim süket fülekre találtak. Zsuzsánna még azt is megjegyezte, hogy ez az egész társulat (sic!) egy nevetség. Kapva kapott a kijelentésen Laca is, aki kijelentette, hogy amennyiben B. Miklóst nem vesszük vissza, ő kilép a társaságból.

Elsápadtam a szóra. Rémületemet fokozta, hogy az indítványhoz Károly is csatlakozott. A kosborcsapat végveszélybe került. A sarkamra kellett állnom, hogy mentsem, ami még menthető. Egy utolsó kifogásom még volt a tarsolyomban: mi van, ha Miklós nem is akar visszajönni közénk?

-- Ezt döntse el ő maga -- replikázott Zsuzsánna.

Már-már megkönnyebbültem, hogy ezt az egész kérdést egy köveketkező taggyűlésre tolhatjuk át, amire már Gyula mester tanácsaival felvértezve érkezem majd, de Laca diadalittas felkiáltása keresztülhúzta a számításaim:

-- Már a hetes buszon ül, hamarosan itt lesz. Épp vele beszéltem az imént a telefonon.

Csak most világosodtam meg! Hiszen ez egy aljas puccs volt ellenem és Gyula mester akarata ellen!

Míg a haragtól sápadtan tömtem magamba a röfiburgert, a kompánia elégedetten vigyorgott. Épp egy nagyobb falatot akartam lenyelni, mikor megpillantottam az árulót: mondanom sem kell, a falat cigányútra ment a döbbenettől! B. Miklós azonban egyáltalában nem zavartatta magát, fölényes léptekkel indult meg asztalunk felé. Az áruló horda -- mondanom sem kell -- örömmel fogadta. Zsuzsa még azt is megjegyezte, hogy -- idézem -- milyen jó az új táskája! B. úr úgy viselkedett, mintha a legtermészetesebb dolog lett volna a visszatérése. De a feketeleves még csak ezután jött, és nem azért, mintha felkerestem volna rendelésemmel a McCafét! Miklós galád javaslatot tett, amihez nekem mint törpe kisebbségnek asszisztálnom kellett.

Javasolta, hogy állítsuk vissza tagságát és egyúttal válasszunk új elnökséget is. A régi elnök -- ahogy ő fogalmazott -- már hónapok óta nem tudja ellátni feladatát. Hiába mutogattam neki Gyula mester fényképét, Miklós hajthatatlan maradt, és véleményét támogatták a többiek is.

Sajnos a többséggel szemben tehetetlen voltam, így zacskóba csomagoltam a maradék burgert, és csapot-papot otthagyva dühösen kicsörtettem a gyosétteremből. Utam rögtön a Magyar Posta felé vitt Gyula mesternek megsürgönyözendő a borzalmas hírt. Igen ám, de félúton jutott eszembe, hogy a jegyzőkönyvet ott felejtettem. Galoppozva indultam vissza, ahol már az új elnökség fogadott! Elnök lett: T. Károly. Mondanom sem kell, ez nem annyira halkszavú barátunk érdeme, semmint a nagyszájú némber, Zsuzsa és a sötét lelkű B. úr pártfogása.

Felkaptam a jegyzőkönyvet, és uzsgyi, elrohantam a postára, ahol tekintélyes sor várt. Beálltam, és unalmamban olvasgatni kezdtem a jegyzőkönyvet. Talán el sem hiszitek, de az utolsó oldlaon már ott állt a bejegyzés: az új elnökség letette tisztségéből Gyula mestert! Meglepetésemben akkorát kiáltottam, hogy a kasszírnő leejtette az aprót (most számolták a bevonásra ítélt 1, illetve 2 forintosokat). Ekkora szemtelenséget!!!

Most mitévő legyek? Véglegesen leszerepeltem mint Gyula mester jobbkeze? Vagy történelmi szükségszerűség volt mindez? Nagy gondban vagyok, kedves ifj. Farkas Gyula blogját olvasók. Várom a tanácsaitokat, hogy mitévő legyek.

Üdvözlettel:
ifj. Bene Róbert

Kedves ifj. Farkas Gyula blogját olvasók!

Itt Bene Róbert, a BME fizika (BSc) szakának I. éves hallgatója posztol. Azt kell hogy mondjam, eddigelé büszkeséggel töltött el, hogy eme neves intézmény hallgatója lehetek, de ami történt, s amit nemsokára meg fogok osztani Veletek is, kedves Olvasók, rádöbbentett, hogy ez korántsem akkor dicsőség. Nem is szaporítom tovább a szót, beszéljen inkább a következő fénykép, ami nem másutt, mint a híres-neves BME-n készült!

No hát ehhez mit szóltok, nyájas Olvasók? Hát hallottatok, akarom mondani láttatok már ekkora blődlit, ráadásul egy ilyen patinás intézmény oktatójától??? És akkor még csodálkozom, hogy a butaság rohamosan terjed, és már az utcán is ostobaságokat firkálnak fel a plakátokra meg a vagonokra!

Felháborító, nem?

Üdvözlettel:

ifj. Bene Róbert

(hogy melyik egyetemnek a hallgatója, azt inkább bölcsen elhallgatnám ezek után) 

Kedves ifj. Farkas Gyula blogját olvasók!

Itt Bene Róbert, a BME fizika (BSc) szakának I. éves hallgatója posztol, természetesen ismét mellőzvén a magánéleti történeteket, pontosabban a saját magánéletemét. Mert amit most mesélni fogok, magánélet lesz ugyan, de nem szerény személyemé, hanem kedves kis barátunké, akiről már rég hallottunk: Galois-é!

Galois megkerült. De hogy hol volt, azt feltételezem, még legrémségesebb rémálmaitokban sem vizionáljátok! Már teljesen feladtam a keresését. Megvallom, az is eszembe ötlött, hogy veszek egy másik állatkát a kisállatkereskedésben, és azt adom el Galois-ként, rútul becsapva ezzel Gyula mestert. Gondolom, e sorok olvastán nektek is égnek állt a hajatok! Hát én sem törődtem sokáig ezzel az őrült ideával. De az életnek tovább kell mennie! Másnap megreggeliztem, és elindultam a mosókonyha felé, hogy zoknijaim és borfoltos pólóm kiteregessem.

Kinyitottam hát az elöltöltős masinát, és elkezdtem kirakodni. S mit ad isten... a pull-overemmel együtt egy ázott szürke gombolyagot emeltem ki. A szívem a torkomban dobogott. Hiszen ez... hiszen ez... ez Galois!!! Nem tudtam, sírjak-e vagy nevessek, hiszen nem voltam benne biztos, életben van-e még egyáltalán szegény pára. Szerencsére a múltkori baleset alkalmával ellestem néhány fogást F. Dániel cimborámtól. Galois vizet köhögött fel, majd halkan nyöszörögni kezdett. A szájon át lélegeztetés után mintha némi színt kapott volna ábrázatja. A biztonság kedvéért jónak láttam Danit feltelefonozni.

Dániel orvosi táskával, valamint fehér köpenyegben érkezett. Rosszallóan csóválta a fejét, és a foga közt szűrve a szót, ennyit mondott:

-- Ha már minimálisan se értesz az orvostudományhoz, akkor legalább vigyáznál erre a nyomorult kis pocokra.

Szerencsére Galois ájult állapotvan volt, így nem hallhatta a sértést. Ő ugyanis nem pocok, hanem hörcsög!

-- De azért ugye rendbe fog jönni? Elmúlt az életveszély? -- aggodalmaskodtam.

-- Efelől nyugodt lehetsz -- bólintott Dániel megenyhülve, aztán gyorsan visszapakolta eszközeit a fekete táskába, és elsietett, mivel mennie kellett az I. Sz. Belgyógyászati Klinikára TDK-zni. Lárifári. A zord külső érző szívet takar Dani esetében!

Ámde alighogy megoldódott egy rejtély (nevezetesen Galois holléte), máris felütötte a fejét egy új. Történt, hogy egy ízben a Károlyi Mihály utcában jártam, amikor megütötte a szemem a következő felirat. Menten földbe gyökerezett a lábam, még az a szerencse, hogy fényképezőgépem épp nálam volt (virágzó hóvirágokat kerestem Gyula mester számára). Így hát gyorsan lencsevégre kaptam az olvasottakat (az eredményt a képen láthatjátok). Mentem tovább a 7-es busszal a Móricz Zsigmond körtérre. Azt hittem, már nem tartogat több meglepetést számomra ez a nap. Súlyosan tévedtem!!! Az építési terület elhatárolása céljából emelt falon ugyanis ugyanaz a felirat díszelgett!!!

Vajon mit jelenthet ez? Egy őrült magányos ténykedése ez? Vagy egy terroristacsapat akarja ily módon félreinformálni a lelkes ifjúságot? Hol van ilyenkor a rendőrség? Hol vannak azok a nagy elmék, akik szót emelnének a helyesírás és a kényszerített plágium ellen? Jöhet még ennél rosszabb?

Várja választok:
ifj. Bene Róbert

Ui.: Mielőtt elfelejteném, a kosbortúracsapat-konferencia Karesz gyengélkedése miatt egy héttel később lesz!

Kedves ifj. Farkas Gyula blogját olvasók!

Itt Bene Róbert, a BME (BSc) fizika szakos hallgatója posztol. A dátum egyszerűen magánéleti posztért üvölt, lévén Bálint-nap. Én azonban ellenállok a kísértésnek, és nem magánéleti jellegű bejegyzést vetek a képernyőre.

Pontosabban: nem az én magánéletemről fogok beszámolni, hanem ismét F. Dániel barátunkéról, hiszen az ő élete folyásának jegyzőkönyvezésétől nem tiltott el Gyula mester. De ne aggódjatok! Lesz mókás fizika-eset is, de azt hiszem, a történeti hűség megköveteli, hogy beszámoljak arról, milyen szép kis kompánia (lat. 'társaság') gyűlt össze kollégiumi szobámban. Először is ott voltunk mi, a szoba lakói, vagyis Sz. Péter, valamint jómagam. Eljött Lothar, Döme és Főnök.Továbbá -- mivel olyan jó cimboraságba keveredtünk -- megjelent F. Dániel V. éves medikus is a párjával.

Megbeszéltük, hogy közösen felkeressük a közeli vendéglátó-ipari egységet -- sajnos Angyél nem maradhatott soká, mert mára be volt ígérve egy kiadós lelkifröccs, amit haverinájának -- Klárinak -- fog szolgáltatni. Ám, még mielőtt az indulásra sor kerülhetett volna, Dani egy nagy dobozt húzott elő a kabátjából.

-- Ez meg mi? -- hüledezett Angi.

-- Valentin-napi meglepetés. Mégis jobb, ha itt kapod meg, mint a csehóban (1113 Bp., Villányi út 54.).

Csókot váltottak, és Angyelka nagy örömmel látott a kicsomagoláshoz. Lehámozta a papírt, és megpillantotta Sobotta Az ember anatómiájának atlasza c. művének két kötetét (Semmelweis Kiadó, Budapest, 1994.). Becses ajándék ez! Annál is inkább, mivel Dani szövegkiemelővel már kiemelte a fontosabb részeket belőle. Kedves figyelmesség tőle!

-- Na, ezt lapozgasd, ha meg akarod tudni, hogy mi az anatómia. Egyet mondhatok: amit a PPK-n* oktatnak, annak köze sincs ehhez.

Angéla kedvesen mosolygott, majd táskájába tette a vaskos köteteket. Sikerült meggyőzni, hogy legalább egy kis időt töltsön társaságunkban. Ám még mielőtt felkerekedhettünk volna, Lothar megjegyezte, hogy árat emeltek a csehóban, és ő le van égve, mint a Reichstag. Azt javasolta, hogy alapozzunk előtte. Így hát féltett készletemhez nyúltam, és a társaság rendelkezésére bocsátottam némi boritalt. Rövid idő elteltével már körbe járt a jóféle muskotály. A hatás meg is látszott a társaság emelkedett hangulatán.

Azonban Angyél olyan ügyetlenül adta tovább a piát, hogy annak tartalmát tankcsapdás pólómra lötykölte. Így csak nem mehetek társaságba! A borfoltos pólót az ágyra helyeztem, és nekiálltam a szekrényemben kotorászni új öltözék után. Elővettem a 2002-es balatonberényi matektáboros pólómat, és magamra öltöttem. A szennyes pólóval a kezemben pedig a mosókonyha felé vettem az irányt.

A pólóm mosódobba való behelyezése után kímélő programra állítottam a gépet, és visszaindultam a társasághoz, akik már nagyon hiányoltak. Angéla így rikkantott:

-- Nincs más hátra, mint előre!

Azzal elindultunk.

Szokott kiskricsminkben folytattuk az elmélkedést a Világ Nagy Dolgairól. Lothar szerint sokat szemetelnek az emberek, Angél szerint viszont a rockerek zűrös lelkivilágúak.

-- Ezt hogy érted? -- húzta össze dús szemöldökét a Főnök. És elkezdte szidni a divatrockereket meg az emósokat, meg azokat a kiscsajokat, akik azért szeretik a Nirvanát, mert jaj de helyes hapsi ez a Kurt Cobain. Angyél közölte, hogy mér, szerinte is jó hapsi Kurt. Már-már veszekedés látszott kibontakozni, amikor jónak lettem a hangulatot matekórán esett vicces történettel feldobni.

Megosztottam velük azt a mókás esetet, amikor egyszer gimnáziumban az egyik osztálytársam azt állította, ha egy reláció kifejezi, hogy két szám adott számmal vett osztási maradéka egyenlő-e, akkor az konkurencia. Az egész osztály könnyesre nevette magát ezen a blődségen. Természetesen az összegyűlt társaság szeme sem maradt szárazon történetem hallván. Lothar és Főnök az asztalt csapkodta nevettében, Angéla mentolos pzs-vel törölgette a szemét. Még Dániel ajka is mosolyra húzódott, bár ő szerintem jobban szereti a mókás orvosis eseteket.

Kellemesen telt az este, de sajnos a nap mégsem örömmel fejeződött be. Mikor beléptem a szobába, Galois-nak hűlt helyét találtam. Vajon hol lehet?

Aggódva várja a tippjeiteket:

ifj. Bene Róbert

Ui.: Mint tudhatjátok, Galois nem az én, hanem a Gyula mester tulajdonát képezi. Éppen azért létfontosságú lenne, hogy megtaláljuk.

*Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Kar

Ui: A képen Angyélt láthatjátok, miután már elfogyasztott néhány kontyalávalót (a kontya is lebomlott már.).

Kedves ifj. Farkas Gyula blogját olvasók!

Itt Bene Róbert, a BME (BSc) fizika szakos hallgatója posztol. Fizika-fifika. Talán nem véletlenül rímel e két szó. Fifika révén észrevettem, hogy Gyula mester csak az én magánéletem történetéseit tiltotta le. (Lássuk be joggal, lévén uncsik voltak.) Most röviden F. Dani barátunk magánéletéről szólnék. De ez nem egy magánéleti poszt! Lesz vicces történet is, mégpedig olyan, aminek hallatán egymás hasát fogjátok nevettetekben.

Történt a minap, hogy a kiskocsmában (1113 Bp., Villányi út 54.) -- ahol már stammgastok vagyunk -- volt szerencsénk találkozni F. Dániellel. Igencsak meglepett, mivel hogy hölgytársaságban volt -- de ezúttal nem D. Szilviáéban! In flagranti? -- gondoltam magamban, ezért odatelepedtem melléjük, és megkérdeztem:

-- Szilvit hol hagytad?

Dani barátom kihívott a mellékhelyiségbe, hogy előadja szakításának történetét.

-- Már nem vagyunk egy pár. Ilyen egy buta libát! Még azt sem tudta, mi az a carotis interna. Pedig próbáltam rávezetni! De még azt se tudta, eszik-e vagy isszák.

-- És kit tisztelhetek új pártneredben? -- érdeklődtem.

-- Bozóki Angélát.

Angéla a méltán híres Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógia és Pszichológia Karának elsőéves hallgatója. Odaültem az asztalukhoz kissé, és elcsevegtem velük. Angyelka igen kellemetes jelenség volt, igazi blondine (a szó super értelmében: 'hirtelenszőke'). Ahogy egy ismert portálon olvastam: "Lábamon csíkos harisnya, / vállamon bölcsésztarisznya. / Arcom kerek, szemem ragyog / Jaj de alternatív vagyok!"

De Angyélnak nemsokára mennie kellett.

-- Mára még két lelkizés be van ígérve: a szobatársamat otthagyta a pasija, egy másik barátomnak meg meghalt a nagyanyja. Sajnálom, mennem kell! -- mondta mentegetőzve. De hogy ne szegjem meg Gyula mesternek tett ígéretem, következzék most rögvest egy jó kis mateksztori!

Egyszer matekórán az egyik osztálytársam úgy definiálta a ferdetest fogalmát, hogy az olyan test (hasáb, henger stb.), amelynek oldalai nem merőlegesek az alaplapra. Az egész osztály kacagott a mókás tévedésen, hiszen a felelő tudhatta volna, hogy egy R egységelemes gyűrűt ferdetestnek hívunk, ha a szorzásra nézve is van inverz, azaz minden (bocsánat, de nem tudok ilyen jelet írni, kedves olvasók) 0 ≠ a € R-hez Ξa’ € R, hogy aa’ = 1. Egy ferdetestet testnek nevezünk, ha a szorzás kommutatív. Még a tanárnő is hátravetette a fejét, úgy nevetett.

Ez biza kacagtató és nem magánéleti, ugye?

Üdvözlettel:
ifj. Bene Róbert

Kedves ifj. Farkas Gyula blogját olvasók!

Itt Bene Róbert, a BME fizika (BSc) szakának I. éves hallgatója posztol kizárólag nem magánéleti történeteket. Azért fontos, hogy ezt most megjegyezzem, mert a következő történet első olvasásra magánéletinek fog tűnni. Erről azonban szó sincs! Elutasítom a gyanú árnyékát is.

A minap Sz. Péterrel úgy döntöttünk, meglátogatjuk a közeli vendéglátó-ipari egységet (1113 Bp., Villányi út 54.). A harmadik kör után csatlakozott hozzánk Mama Sanyi. (De nem ám ez az igazi neve, ez csak egy ragadványnév. Onnan ered, hogy Sanyi barátunk a nagyanyját mindig mamának szólította.) Sanyi Peti barátom évfolyamtársa volt általánosban. Megintvitáltuk, hogy amennyiben fizeti a következő kört, tartson vélünk. Az elfogyasztott Matróznak köszönhetően hamarosan tetőfokára hágott a hangulat. Idejét éreztem tehát, hogy előadjak egy jó kis fizikatréfát.

-- Tudjátok, mi az az entrópia? -- kérdeztem.

-- Abban a legegyszerűbb esetben, amikor egy meleg és egy hideg test érintkezik egymással, az entrópia az átáramló hőmennyiség és a hőmérséklet hányadosaként értelmezhető -- felelte Péter.

Sándor értetlenségét látván imígyen szólottam:

-- Engedd meg, hogy ezt egy példával demonstráljam.

Fogtam a forralt bort, és a korsó hideg Sárkány sör mellé helyeztem.

-- Látod? Ez egy entró-pia.

Sándornak a tantusz leesve felderült az ábrázata. Mindenki jót nevetett.

Ti is ezen a nem magánéleti poszton?

Üdvözlettel:
ifj. Bene Róbert

Kedves Blogolvasók!

Itt Bene Róbert, a BME fizika (BSc) szakának I. éves hallgatója posztol. Azt tapasztaltam, hogy hiába a pályázati felhívás (Gyula mester mint kiváló botanikus szaktekintély), eddigelé még nem érkezett egyetlen pályamű sem. Elgondolkoztam: vajh mi lehet az oka? Némi fejtörés után rájöttem: valószínűleg a minta hiánya lehet az oka! Hiszen én is sótlanul adtam elő a vicces történeteket addig, míg Gyula mester fel nem világosított a helyes történetmondás mikéntjéről. Úgy gondoltam tehát, én is adok Nektek egy mintát, kedves potenciális pályázók. A mű szerzőjét a kiváló szakember, Öveges professzor ihlette meg (a képen őt láthatjátok).

Következzék hát az ötletes alkotás Pintér István úr tollából:

Professzor úr Öveges,
megemelem sövegem.

Értem már a technikát,
mindenféle praktikát.

Nem vagyok már iskolás,
Szeretem a műsorát.

Száz kérdés, száz felelet,
Örülnek a gyerekek.

Gyerekekkel én magam,
bár nyomomban van a hatvan,

Én azért a tudományom
gyarapítom minden áron.

Nem vagyok csongrádi, sem pediglen ácsi,
üdvözli Önt Pomázról Pintér Pista bácsi.

Ifjúsági Magazin, 1965/2.

***

Tehát valami ilyesmire gondoltam én is, kedves blogolvasót. Remélem, segítettem a művel. Várom a pályműveket:

ifj. Bene Róbert

Kedves ifj. Farkas Gyula blogját olvasó Nagyérdemű!

Itt Bene Róbert, a BME fizika (BSc) szakának hallgatója kizárólag nem magánéleti történeteket posztol. Magánéleti történetek publikálására ugyanis nem kaptam jogot Gyula mestertől. Arra nézvést viszont kifejezett utasítástban részesültem, hogy vicces történeteket mennél többet írjak, annál jobb.

Azonban, kedves Olvasóim, van itt egy kis buci. Hibuci! Történetetesen ugyanis Gyula mester nem adott felvilágosítást arról, vajon tragikus történeteket publikálhatok-e a blogban. Sürgönyöztem is neki ez ügyben, de Muszkaföldre lassan jár a pósta, így még sajnos nem kaptam választ. A publikáláskényszer viszont majd szétfeszít, ezért a gordiuszi csomót -- Nagy Sanyi módjára -- a következőképpen vágtam el. Előbb jön egy szomorú, majd ha elszállt a bú, egy vidám, nagy ötlet ez ám!

Történt ugyanis, hogy épp a Neptunt (ami nagyon bonyolult!) böngésztem, amikor elszállt az áram! Mi a manó? -- kérdeztem magamtól (Peti nem volt a szobában), és mivel csak a monitor fénye világította be a helyiséget, most teljes sötétbe burkolództam. Gyorsan meggyújtottam Főnök (ottfeledett) akelás öngyújtóját (nagy Kipling-fan az öreg), és eltámolyogtam a villanyt felcsukandó. Mikor a neon bekapcsolt, azt hittem, ott jön rám a szívroham!!!! A tápkábel ugyanis két darabban hevert a földön, mellette a megpörkölődött Galois. Látván szegény párát azonnal tudtam, kit kell hívni: feltárcsáztam hát F. Dániel medikushallgatót, hogy azonnal jöjjön!

Dániel barátunk nemsokára meg is jelent fonendoszkóppal, valamint defibrillátorral felszerelkezvén.

-- Remélem, fontos dologban hívtál -- méltatlankodott --, mivel nekünk, orvosisoknak tanulnunk is kell ám! Nem csak inni, mint a műszakin!!! Tudod, hogy meg kell tanulnom az összes Broadman-mezőt?!

Gyorsan megmutattam Dánielnek a pórul járt házikedvencet, meggyőzendő, hogy komoly a galiba.

-- Van pulzusa? Vagy műszakis léttedre ennyit se tudsz????

Pironkodva vallottam be, hogy fizikafakultációm miatt ellógtam az elsősegély-órákat általánosban. Dániel rosszallóan cancogott. De mégis szerencse, hogy időben érkezett, mert a defibrillátor használatával életet mentett!!! Galois pihegve tért magához.

-- Majd faggasd ki Galois-t, hogy milyen volt a túlvilágon! -- adott jó tanácsot Dani. -- Kérdezd meg, látta-e az alagút végén a fényt!!!

Majd műszereit orvosi táskájába visszahelyezvén elbaktatott. Na de félre bú, következzék egy tréfás történet!

Egyszer gimnáziumban Zsolti azt mondta, hogy az egyszerű harmonikus oszcillátor (pl. a rugóra kötött tömeg) a zérustól felfelé tetszőleges magnitúdóval rezeghet, ennek négyzetével arányos az energiája!

Ambivalens (ellentétes stíluselemek, jelen esetben szomorú és vidám keveredése) és nem magánéleti, ugye?

Üdvözlettel:
ifj. Bene Róbert

Kedves Blogolvasók!

Bátorkodtam rittyenteni egy apróbb szavazást a múltkor felvetődött kérdéssel kapcsolatban. Kérlek benneteket, nyilatkozzatok!

Ui.: Mielőtt elfelejteném, értesítem a publikumot, hogy újabb kosbortúracsapat-kongresszus van tervbe véve a közeljövőben!

Üdv.:

ifj. Bene Róbert

Kedves ifj. Farkas Gyula blogját olvasó publikum!

Itt Bene Róbert, a BME fizika (BSc) szakának elsőéves hallgatója posztol. A látszat -- mint sokszor -- most is csal: nem a magánéletemről fogok írni, hisz erre nincs felhatalmazásom. Vicces történetek publikálására azonban annál inkább. Így most jöjjék egy jó geg, ami előtt azonban el kell mesélnem ezt-azt (a jobb megértés érdekében.)

A minap úgy döntött a szocietász, hogy este ellátogatunk egy vendéglátó-ipari egységbe torkunkat alkohollal öblögetendő. Az (p)it(y)ókázás közben fel-felhangzottak tréfás adomák s nyomukban a nevetésorkánok. Egyet mindjárt meg is osztok veletek, de előbb még leírom, ki tette tiszteletét a csehóban. Gondolom, nem tudjátok kitalálni, ki volt az. Nem feszítem tovább a húrt: elárulom, ki volt az! Nem más, mint Harisnyás Pipi. Ő Peti barátom exnője. Bizony már régóta eksz, mivel -- mint ahogy a mondás is tartja -- similis similem gaudet, márpedig jelen esetben két igen csak különböző embert hozott össze a sors. A kapcsolat fel is bomlott, mivel Szilvi fontosabbnak tartotta idejét a portugál irodalomnak szentelni, mint Petinek. Péternél betelt a pohár, és kiadta az útját ennek a stréber nőszemélynek.

A kiskocsmában (1113 Bp., Villányi út 54.) a bárszékeken ülve nyalták-falták egymást F. Dániel medikussal (a képen őt láthatjátok). Peti nem akarván haragot, odament hozzájuk, és csevejt kezdeményezett, aminek eredménye az lett, hogy meginvitálta őket asztalunkhoz. Ott F. Dániel nagyívű előadást tartott arról, milyen nehéz az orvosi egyetem. Tudniillik hogy ott boncolni is kell ám! De nem csak ez a nehéz! Meg kell tanulni az összes csontot kívülről! Továbbá mesélt humoros történeteket arról, miként csempésztek ki vicces kedvű orvostanhallgatók egy fél kart a boncteremből, s miként helyezték fel azt a metrón a kapaszkodóra, minek köszönhetően egy néni akkorát sikoltott, hogy kiesett a szatyrából a kelkáposzta.

Na, de nem ez volt ám a humor teteje aznap! Kissé már untatott F. Dániel adomázása, így hallójáratom a szomszéd asztalhoz irányítotam. Beh nagy szerencse, hogy így tettem! Olyan beszélgetésnek voltam tanúja, aminek hatására akkorát nevettem, hogy kilötykölődött a péterpál. Meg is böktem Petit: "Hallottad, komám?" De ő nem hallotta. Elérkezettnek éreztem az időt arra, hogy most én meséljek mókás történetet, és ezzel a hangulatot a tetőfokra kergessem.

Történt ugyanis, hogy az ismeretlen ifjú által említett személy (aki történetesen az illető osztálytársa volt gimnáziumban) azt mondta, hogy a primitív függvény az olyan függvény, amely nem túl bonyolult, és könnyű felrajzolni a görbéjét a Descartes-féle koordinátarendszerben. Mondanom sem kell, az egész társaság, sőt mi több, az egész kóceráj egetverő bruhaházásban tört ki. A jókedv nem maradt sokáig a négy fal közt, hamarosan kigyűrűzött az utcára, és kacagástól zengett az egész kerület.

Vicces és nem magánéleti, nemdebár?

Üdvözlettel:
ifj. Bene Róbert

Kedves ifj. Farkas Gyula mester blogját olvasó nagyérdemű!

Itt Bene Róbert, a BME fizika (BSc) szakának elsőéves hallgatója posztol. Szeretném jelezni, hogy most sem a magánéletemről kívánok írni. Egyrészt azért, mert erre Gyula mester nem hatalmazott fel, másrészt pedig azért, mert nem akarok ezzel senkit sem fárasztani. Viszont úgy érzem, el kell mondanom ezt-azt ahhoz, hogy a történet érthetőbb, a csattanó pedig kacagtatóbb legyen.

A minap éppen egy exámenre készültem (ezt a szót a szótárból kerestem ki, hogy színesítsem montonnak és szürkének bizonyult beszédem. A szó jelentése: lat. 'vizsga'), amikor Petihez látogatók érkeztek. A jól ismert kompánia (lat. 'társaság') gyűlt össze: Lothar, Főnök és Döme. Elhívtak egy jó kis huligánkodásra.

A huligánkodás színhelye a nemzet csalogányáról elnevezett (Blaha Lujza) tér volt. Dömének támadt egy szellemes eszméje! Javasolta, hogy ismeretlen embereket szólítsunk le valami vicces rigmussal. "Bácsi, maga nem adácsi?"; illetve nőnemű járókelő esetén: "Néni, maga nem vidéki?" Nagyon jó heccnek ígérkezett. Látva a megütközött arcokat, pukkadoztunk a nevetéstől, és kereket oldottunk.

Volt, hogy az egyik öregúr ránk dörrent a rigmust hallván, s görbebotjával Péter barátunk felé csapott. Úgy meglepődtünk, hogy felvettük a nyúlcipőnket, és végigfutottunk a Rákóczi úton, meg sem álltunk a Keleti pu.-ig.

Na, és most következik az, ami eddig nem volt. A nyíregyházi vonat oldalán a következő "képlet" díszelgett: e = mc. Először azt hittem, hogy az elfogyasztott serital miatt látok rosszul, ezért hát kértem Petit, ő is olvassa el a feliratot. Megerősített látomásomban, így már semmi akadálya nem volt annak, hogy jókedvünk nevetés formájában sugárirányú expanziós mozgást végezzen szánkon át.

Tréfás és nem magánéleti, ugye?

Üdvözlettel:
ifj. Bene Róbert

Kedves ifj. Farkas Gyula blogját olvasó közönség!

Itt Bene Róbert, a BME fizika (BSc) szakos hal(lo)gatója posztol. Igen, azért bátorkodtam szóviccel nyitni, mert bizony humorral próbálom elvenni annak a szituációnak a kellemetlen élét, hogy fejemre nő a sok vizsga, miközben a blogot sem tudom megfelelően karbantartani.

A héten a gyakorlati ismétlővizsgára való felkészüléssel foglalatoskodtam, ezért nem értem rá posztolni. Szerencsére az IV-m egész jól sikerült, így elhárult a veszély a fejem felől, hogy Gyula mester elvegye a posztolási jogom. Nemrég kaptam tőle ugyanis újabb levelet, melyben ismét bekéri a leckekönyvem.

Szégyellem magam az előbbi poszt alpáriságáért, de eléggé felzaklattak az események, kénytelen voltam kiönteni, ami a szívem nyomja. Gyula mester ugyanis eléggé megdorgált amiatt, hogy a történetek színvonala egyre csak esik, ahogyan a látogatók száma is. Félek, hogy csúfosan leszerepeltem mint blogszerkesztő. Fejemre olvasta továbbá, hogy nem vezetem jól a kosborcsapat ügyeit. Ez utóbbi -- azt hiszem -- nem rajtam múlt, mert Karesz és Laca voltak azok, akik nem jöttek el a túrára. De hogy igazán ne legyen vaj a fejemen, úgy döntöttem, újabb kosbortúracsoport-taggyűlést hívok össze. Lacától hallottam ugyanis olyan híreket, melyek kritikával illették a csapat működését. Jobb az ilyen hangokat még azelőtt elcsitítani, mielőtt komoly bonyodalom kerekedik.

Tehát, kedves Publikum, ne értsétek félre, az alábbiakban nem magánéletem apró-cseprő ügyeivel foglak untatni Benneteket (hiszem erre nem kaptam engedélyt ifj. Farkas Gyulától), a látszat néha csal! Történt ugyanis a közelmúltban egy pozitív (+) esemény: megkerült a buksztárcám, melynek még a Pusoma Pamelával közösen végighallgatott koncerten kélt lába. A becsületes megtaláló nem más, mint P. Pamela! Nagyon megörvendeztetett vele. S hogy ez miért nem a magánéletem ? -- teheti fel  joggal a nagyérdemű. Hát azért, mert a tárcában volt megbízatásom, amit Gyula mesterem adott a kosborcsapat távollétében történő irányítására. Így most már senki se mondhatja, hogy jogtalanul bitorlom Gyula mester helyettesi posztját. (Remélem, Laca ért ebből a célzásból.)

Olyannyira megörültem visszakapott erszényemnek, hogy hangos "Jippiáé!" kiáltással Pamela nyakába borultam, és megkérdeztem, mivel viszonozhatom szívességét. A válasz csak annyi volt: "Adj egy csókot!" Örültem, hogy ilyen olcsón megúsztam. Létfontosságú dokumentumokról van szó! Azért igazán nem kevés egy kis puszi.

Pozitív (+) eseményláncolat, nem?

Üdvözlettel:
ifj. Bene Róbert

P. S.: Ezúton szeretném felhívni a figyelmet, hogy a Gyula mester mint kiváló botanikus szaktekintély c. pályázat (melyekre versezeteket várunk) elindult. Sajnos eleddig nem érkezett pályamű, holott a jutalmak igen kecsegetetőek. És szerintem már az is megtesztiszteltetés, ha valaki ifj. Farkas Gyuláról írhat.

Tehát, kedves Farkas Gyula blogját olvasók,

mint ahogy azt én, Bene Róbert a BME fizika (BSc) szakának elsőéves hallgatója megígértem, folytatom a szilveszter prezentálását. Úgy terveztem, hogy Galois-val közösen töltöm a szilvesztert és a gyak IV-re készülök. De terveimet megzavarta Peti.

-- Hohó, öcsisajt! Nem való szilveszterkor tanulni!

-- Márpedig nekem készülnöm kell ! -- mondtam, és Galois-ra sandítottam. Szegény kis jószágot szégyenszemre a kollégium épületében felejtettem karácsony idején.

-- Nekem, kicsit gyanús az egész / Nem vagy olyan most mint azelőtt / Jobb lesz, ha elmondod mi a baj / Legyünk ezen túl mielőbb/ Te tudod mit csinálsz, a te dolgod, ez a te belügyed, nem is szólok! / De azért ne feledd el a diplomáciát!

Ám még mielőtt válaszolhattam volna, megjelentek Peti cimborái. Az egyik -- Döme -- meg is kérdezte:

-- A kis csicska nem jön velünk?

Peti is feltette a kérdést:

-- Nem akarod velünk átmulatni az éjszakát?

Végül úgy döntöttem, a gyak IV várhat, és igent mondtam Sz. Peti ajánlatára. Lothar (aki vikingeket idéző hosszú haja, valamint Bayer München-imádata miatt kapta a becenevét), Döme és a Főnök, valamint Péter társaságában tehát -- az analíziskönyv sutba dobása után -- nekivágtam a pesti éccakának. Először egy sarki kiskocsmát (1113 Bp., Villányi út 54.) kerestünk fel alkohollal történő öblögetés céljából, majd a közeli boltban -- aminek nevét nem írhatom le, de az ABC fordítva -- vettünk kisüstit. Ezután kerestük fel a diszkotékát, ahol már javában folyt a dáridó.

Lotharnak és a Főnöknek nem volt ínyére a zene -- lévén nagy rockerek a srácok --, de én jó alkalomnak éreztem ezt frissen szerzett tánctudásom megcsillogtatására. Ki is szemeltem magamnak az igen vonzó Edinát, aki bájtündérként szürcsölgette a narancslevet a pultnál szalmaszálon keresztül. Odaléptem hozzá, és miután bemutatkoztam, megkérdeztem:

-- Kisasszony, szabad egy táncra? Bosanovát avagy hully-gullyt óhajt táncolni, kiskegyed?

Edinát olyannyira levette lábáról udvarias stílusom, majd a bemutatott tánclépések -- melyek még Fred Astaire-nek is díszére válna -- hogy felajánlotta, menjünk lakásra. A lakásról viszont a nagymamám üres háza jutott eszembe. És mivel láttam, hogy Lothar és Főnök fanyalog a zenét hallgatva, felajánlottam, tartsunk a nagymamám házában egy jó kis bulit.

Felpattantunk hát az éjszakai buszra (908), és meg sem álltunk egyenesen Cinkotáig! Sajnos nagymamának csak bakelitlemezei, illetve lemezjátszója volt, így kénytelenek voltunk Karády Katalin slágereit hallgatni. A két metálboy ezen is fanyalgott, de az elfogyasztott unikumnak és sütőrumnak (nagymamám szekrényében találták) köszönhetően nemsokára rázni kezdtek a Ridi-radi-radióra.

Edinának be is sokallt a tánc. Hánynia kellett. Mondtam neki, hogy WC-t csak a kertben talál, és nem is lesz Water Closet, hanem csak pottyantós budi. De szegény lány olyan állapotban volt, hogy nem mertük egyedül kiengedni az akácos kertbe, nehogy eltévedjen. Úgy döntöttünk hát a srácokkal, elkísérjük az árnyékszékig.

Lotharnak nagyon megtetszett ez a kerti alkalmatosság, lévén városi gyerkőc még sosem látott ilyet. Edina nemsokára közeli ismeretségbe került az ülőkével, Döme bekísérte, és miközben a fejét fogta, hangosan felolvasta a kerti lak falát díszelgő rigmust (melyet még nagybátyám -- aki nagy kópé volt -- írt oda kiskorában. Nagymama ki is mosta érte a száját):

"Az árnyékszék nem törvényszék, / bírákra itt nincs szükség. / Bíráskodni nem lehet, / aki sz*rt, az elmehet!"

De most nem ez a lényeg. Hanem hogy Főnök kiötölt egy jó geget. Berohant a nagymamám lakásába, és egy reklámszatyorral tért vissza, aminek tartalmát belezúdította a budiba.

-- Mi volt az? -- kérdeztem heherészve, mivel én is az etilalkohol befolyásoltsága alatt voltam.

-- Élesztő! Most aztán leshessük, ahogy kijön a matéria!

Ekkora már Edina is kitámolygott, és keresztbe álló szemekkel figyelte a kísérletet. Majd amikor meglátta a kiömlő tartalmat, ismét hánynia kellett. Ezúttal az akác tövét öntözte meg. Közben már elmúlt éjfél, és mi a kerti lak mellett köszöntöttük az újesztendőt. Azonban nemsokára fázni kezdtünk, ezért úgy döntöttünk, a házban folytatjuk tovább a mulatozást.

Ismét szólt hát a ridi-radi rádió!!! Fergetegesen tombolt rá az egész kompánia. A Főnök berontott a tisztaszobába, és bakancsostul ugrott a vetett ágyba. És azt üvöltötte: Pokolgép! Majd pedig hörögni kezdett. Már azt hittem, hogy megfázott odakint, de Lothar megnyugtatott, hogy ez rocker körökben így szokás. Peti léggitározott, Lothar pedig metálvillát mutogatott. Közben szólt az Elég volt nékem magából! és a Május éjszakán, mit is kívánok... Edina gyomra a nagy headbangelés közben úgy felkavarodott, hogy tartalmát a hófehér ágyneműre ürítette. Utána még a csúnyáját is megmutatta! Még elcsíptem, amint Döme ezt nyilatkozza a társaság hölgytagjának:

-- Edina, te fényre csúnyulsz, de azért megsütögetném benned a kolbászomat!

És elvonultak a közeli fáskamrába.

Na, de nem is részletezem tovább, mert az ébredés keserű volt számomra. Másnap elég másnapos voltam, és az a másnap elég más nap volt. Egész nap, sőt egész héten takarítanom kellett. Ébredésemre ugyanis a kompánia már szélnek eredt. Sajnos a ház rendbetétele igen sok időt igénybe vett (még szerencse, hogy nagyi még jó ideig időzik a fürdőben). Emiatt viszont hanyagolnom kellett mind a tanulást, mind a blogírást. Remélem, érthető már nagy hallgatásom, kedves olvasók. Azért írtam le mindezt ily részletesen, hogy tudjátok, nem úri passzióból hanyagoltam a blogot.

Üdv.:
ifj. Bene Róbert

Kedves ifj. Farkas Gyula blogját olvasó közönség!

Itt Bene Róbert, a BME fizika (BSc) szakának I. éves hallgatója posztol. Adós vagyok még annak leírásával, hogyan köszöntöttem az újesztendőt, ezért mostani posztomban erről fogok írni. Odahaza engedélyt kértem, hogy ezúttal távol maradhassak a családi kabaré- és esztrádnézésről, mivel barátaimmal érdekes kísérletet fogunk végrehajtani a kollégiumban. Később véletlenül megütötte a fülemet anya megjegyzése, aki épp a nővérével telefonált: azt ecsetelte, milyen jó, hogy még szilveszterkor is tanulok, sőt a kísérlet valószínűleg átcsúszik 1-jére is, márpedig a babona szerint amit az újesztendő első napján csinálunk, azt fogjuk tenni egész évben...!

31-én ebéd után boldog új évet kívánva családtagjaimnak, nekiálltam szedelődzködni. Már indulófélben voltam, amikor az utolsó pillanatban apa rám tukmált egy üveg pezsgőt, mondván, hogy mégsem szilveszter a szilveszter koccintás nélkül.

De arról, mi minden történt ezen a különös szilveszteren, melyen táncolt a hóember... arról a következő bejegyzésből értesülhet az olvasó.

Üdvözlettel:
ifj. Bene Róbert

Kedves ifj. Farkas Gyula blogját olvasó közönség!

Itt Bene Róbert, a BME fizika (BSc) szakának I. éves hallgatója posztol. Múltkori posztomban már szó esett róla, hogy a két ünnep közé zuzmónéző túrát szerveztünk a Mecsekbe. Így 26-án este feltelefonáltam Kareszt és Lacát a túrát megbeszélendő. Laca nem vette fel a
telefonját, Karesz pedig halaszthatatlan teendőkre (vizsga) hivatkozva sajnálattal lemondta a programot.

De nem estem ám kétségbe! Úgy döntöttem, ha már így alakult, egymagam képviselem a kosbortúracsapatot. Magamra öltöttem hát terepszín ruhámat (még szerencse, hogy anya kimosta a próbatúra óta, ahol igencsak bepiszkolódott), valamint túrabakancsomat. Vittem továbbá térképet, és termoszban kávét.

A galiba ezzel nem ért véget. Nemcsak a mákos bejgli sült ugyanis ki, hanem az is, hogy a fényképezőgépemben lemerült az akkumulátor. Feltölteni már nem volt idő. Felderengett előttem az áruló B. Miklós sorsa! Na de engem sem kell félteni! Nem vagyok én olyan puhány, hogy ne oldjam meg a feladatot. Fogtam egy rajztömböt, és ceruzával, valamint irónnal felszerelkezve indultam el, hogy rajzban örökítsem meg a látott zuzmókat. Remélem, ezzel a talpraesettségemmel Gyula elismerését is kivívtam.

Üdv:
ifj. Bene Róbert

Kedves ifj. Farkas Gyula blogját olvasó közönség!

Itt Bene Róbert, a BME fizika (BSc) szakának I. éves hallgatója posztol. Botanikusként nem vagyok rajongója a karácsonynak, gondolom, kitalálhatjátok, miért. Úgy döntöttem tehát, rábeszélem a családom, hogy ezúttal mellőzzük a karácsonyfaállítást. A fenyőfákat óvni kell! Gondoljatok csak bele, mennyi luc- és erdeifenyő esik áldozatul az ünnepeknek! De mivel nem karácsony a karácsony valamiféle növény nélkül a nappali közepén, úgy döntöttem, h gyönyörű kaktuszomat fogjuk feldiszíteni. Anya hallani sem akart erről, és emiatt pattanásig feszült a helyzet, amit édesapám zárt le. Oly módon, hogy egy ezüstfenyővel állított be. Alig tudtam szóhoz jutni! El is határoztam, hogy nem leszek hajlandó növénygyilkosokkal karácsonyozni, de apa nem tűrte a hisztit: úgy legorombított, hogy duzzogva bár, de részt vettem a karácsonyi ajándékátadáson.

Ámde ne higgyétek, hogy én gyűlölöm a karácsonyt! Az ajándékozást mindennél jobban szeretem. Anyát azzal ajándékoztam meg, hogy jól tanultam az egyetemen. Apának vettem egy metszőollót. Timinek -- lévén nyolc éves még csak -- egy Kis növényhatározót (Simon--Csapody-féle). Olga lóherét kapott albumba préselve. Pisti pedig büdöskemagvat. Nem feledkeztem ám meg Gyula mesteremről sem! Vettem neki sósborszeszt egy egész flakonnal, továbbá egy üveg Thierry Mugler A'men márkájú kölnit, valamint egy új növénygyűjtő albumot. Az ajándékcsomagot -- a törékeny tárgyakat buborékos borítékba helyezve -- még jóval az ünnepek előtt feladtam, mivel hosszú az út odáig. Remélem, sikerül ezzel örömet szereznem mentoromnak!
 
Üdv.:
ifj. Bene Róbert

Kedves ifj. Farkas Gyula blogját olvasó közönség!

Itt Bene Róbert, a BME fizikus szakának (BSc) I. éves hallgatója posztol, aki szigorúan betartotta ifj. Farkas Gyula intelmeit, és az idegen nyelven publikált műveken túl megszervezte a Kosbortúracsapat VIII. Kongresszusát. Fő napirendi téma a tagdíj-kalkuláció volt. A kongresszus helyszíne a Farkas-család háza volt, ahová már előzőleg másoltattam kulcsot. Farkasné jelen volt ugyan az épületben, de kémtevékenység vádjával nem illethető. Megjelentek: ifj. Bene Róbert (titkár), valamint B. László. T. Károly halaszthatatlan eseményekre (vizsga) hivatkozva távol maradt a gyűléstől. Viszont kijelölte maga helyére H. Zsuzsanna kisasszonyt, aki tiszteletét is tette.

A csapathimnusz utolsó sorainak (Élj úgy, mint a növények!) elhangzása után ifj. Farkas Gyula fényképe előtt (mely a nagy mester tekintetét volt hivatva valamennyire helyettesíteni) megkezdődött a napirendi pontok tárgyalása. Sajnos H. Zsuzsannát többször megrovásban voltam kénytelen részesíteni, melyet a jegyzőkönyvbe is bevezettem. Tudniillik a hölgy állandóan csak a –- szavait idézve –- „Gyula által megrongált könyvtári újságok  kifizetését” –- idézet vége -– követelte. Én igyekeztem felvilágosítani, hogy rongálásról szó sem lehetett, de ő nem tágított. Még szerencse, hogy belépett az ajtón Farkasné, és megkérte Zsuzsannát, hogy segítse őt a mosogatásban, lévén nagyon el volt maradva a dolgozatjavítással. Zsuzsannától tehát fél órára megszabadultunk. Ennek következtében gyorsan ment a napirendi pontok megszavazása. A VI. Kosbortúracsapat Kongresszus (továbbiakban K. K.) határozatát –- mely a tagdíjról rendelkezett –- semmisnek nyilvánítottuk, és helyébe –- 15%-os emelést elfogadva -– új paragafust alkottunk. Határoztunk továbbá a következő túráról is, melyet a két ünnep között tartunk majd meg zuzmónézés céljából. A VIII. K. K. határozatai között szerepel még –- ezt is át tudtam vinni, lévén nekem Gyuláéval kettőt ért a szavazatom –- hogy a csapat fennállásának harmadik évfordulóját méltóképp megünnepelendő, egy pályázatot fogunk kiírni. Ez egy versíró pályázat lesz, melynek témája: Farkas Gyula, a kosborok szakértője.

Sajnos további napirendi pontok tárgyalására nem kerülhetett sor, mivel Zsuzsanna visszatért, és okvetetlenkedése miatt sokat kellett használnom a kalapácsot. Ez eléggé felbőszítette Farkasnét, aki emiatt kipaterolt minket. A VIII. K. K. mindezek ellenére eredményesnek mondható.

Üdvözlettel:
ifj. Bene Róbert
a BME fizikus (BSc) szakának I. éves hallgatója

Kedves ifj. Farkas Gyula blogját olvasók!

Itt Bene Róbert, a BME fizikus (BSc) szakának I. éves hallgatója posztol. Újabb nyelvvel sikerült bővítenem gyűjteményem, remélem, ez nagy megelégedéssel fogja eltölteni Gyula barátomat. Heinrich Shultz sietett segítségemre, aki egy pofa bajor sörért elvállalta a fordítást. (Az eredeti történet itt.) A fordítómunkára egy csehóban (1113 Bp., Villányi út 54.) került sor, ahol jól elbeszélgettünk.

Liebe Leser!

Ich möchte eine witzige Geschichte veröffentlichen. Ein Mitschüler wurde gefragt, was ’Grenzwert’ bedeutet. Seine Bestimmung war: Záhony 120 km. Die Reaktion der Klasse war schallendes Gelächter!

Scherzhaft, oder nicht?

Mit herzlichen Grüssen,

Robert Bene der Jüngere

Kedves ifj. Farkas Gyula blogját olvasók! 

Itt Bene Róbert, a BME fizikus (BSc) szakának elsőéves hallgatója posztol. Ezúton szeretném korrigálni tévedésem, miszerint az előbb nem jeleztem, hogy az angol nyelvű történet fordítója Tomi volt. Egy üveg Péterpált kért a munkáért, de végüli kiegyeztünk fél üvegben. Az alábbi történet fordítója Kriszti, aki Antonio Banderas kedvéért kezdett el spanyolul tanulni, és akinek jutalma ilyentén egy nagy Antonio Banderas-poszter volt.

My dear blog viewers!

I have got a very very funny story! A transleter the word limes translated into Hungarian as the plural of the fruit so called lime! He didn't even know that this was a mathematical word! I laughed so much!

Funny, isn't it?

My best regard:
Jr. Gyula Farkas
student of the BME

Kedves ifj. Farkas Gyula blogját olvasók!

Itt Bene Róbert, a BME fizikus (BSc) szakának I. éves hallgatója posztol. Először is elnézésteket (valamint Gyuláét) kérem, hogy látszólag a magánéletemről szándékszom írni. De higgyétek meg: ez csak a látszat!

Véget ért a ZH-k sorozata (remélem, nem lesz gyak IV-m). Peti annak örömére, hogy kevesebb stressz van a nyakunkon, felajánlotta, hogy kortyoljunk egy kis alkoholt a közeli csehóban (1113 Bp., Villányi út 54.).

Én éppen pomádéval kentem be a hajam, amikor Peti belépett, és ilyen felszólítást intézett irányomba:

-- Nyomás, öcsi, irány a bar!

Felszólítására közöltem, hogy:

-- Hiba van a kréta körül, Petikém. A bar ugyanis skalármennyiség, nem lehet iránya.

Mivel csak mi ketten voltunk a szobában, nem tört ki hangos hahotában az egész nem létező kompánia. Ám nem kerülte el a figyelmem, hogy ketrecében Galois intenzíven teker a mókuskerekében, s mintha kacagástól rázkódnék! Hamarosan azon kaptam derék Galois barátunkat, hogy potyogó könnyeit zsebkendővel kívánja felitatni. Mivel nem lelte, a saját zsebkendőm bocsátottam rendelkezésére.

Tréflis, nem?

Üdvözlettel:
ifj. Bene Róbert

Kedves ifj. Farkas Gyula blogját olvasók!

Itt Bene Róbert, a BME fizikus (BSc) szakának I. éves hallgatója posztol. Tünde jóvoltából következzék egy történet holland nyelven. (Fáradozásáért cserébe egy zacskó aszalt sárgabarackkal kedveskedtem neki.) Az eredeti történet itt olvasható.

Lieve lezers van het digitale dagboek van junior Jules Farkas!

Ik vou graag een grappige gebeurtenis bekendmaken. In de basisschool werdt een klassgenoot gevraagdt, zijn obgave was de formule van de snelheid opschrijven. Binnenkort was aan het bord te lesen: V=Δs/Δt. De lerares zegde dat Tibi draagt veel kennis van de nieuwste natuurkundige onderzoeken.

Grappig, hè?

Met vriendelijke groeten:

Jules Farkas junior

Üdvözlettel:

ifj. Bene Róbert

Kedves ifj. Farkas Gyula blogját olvasók!

Itt Bene Róbert, a BME fizikus (BSc) szakának elsőéves hallgatója posztol. Kitartásom máris meghozta gyümölcsét: ma délelőtt találtam egy alkalmas egyént, Sanyit, aki két sörért el is vállalta, hogy angolra fordít egy vicces történetet. Sanyiról tudni kell, hogy fél évet élt kint a UK-ban, tehát kompetenciájában biztos lehettem. (Az eredeti történetet itt találjátok.)

My dear blog wievers!

Some time ago a very funny story came in my mind. When I called this up I can hardly hold back laughing. Maybe it’s a little bit amazing that I tell this old story, but it can be funny nowdays too. These stories are eternal.

So, one of my classmates said Boyle--Mario law during the Physics. The teacher gave him a very witty advice: you should take more atteniton to your Physcis book, than to that silly computer.

Well, the whole class had to wallow from the laughing. Tears flew out from eyes because of the screams of laughter. Peter had his own tears too, but not because of laughter but because of his latest D-.

Funny, isn’t it?

With best regards:
Gyula Farkas Jr.

Kedves olvasók, a keresés még nem ért véget: folyamatban van mindenféle egyéb nyelveket kedvelő egyének keresése, hogy Gyula vicces történetei minél több nyelvű emberhez eljussanak.

Üdvözlettel:

ifj. Bene Róbert