Kedves Blogolvasó Publikum!

Tegnap abban a szerencsében volt részem, hogy a Babos családdal egyetemben meglátogathattam kedves Piroskámat a kunbaracsi építőtáborban. Babos néni íncsiklandó ételeket készített, én pedig összeírtam néhány fizikaórán esett vicces esetet Pirit szórakoztatandó.

Madárfütty és a rét kellemes illata fogadott minket Kunbaracson. (Sajnos nem állt módonban a flórát tüzetesebben vizsgálat alá venni, pedig előfordulhatott volna, hogy értékes növényekre bukkanhattam volna. Most azonban háttérbe kellett szorítanom hobym, hogy inkább Piroskával foglalkozzak.)

Piri a szokott jókedvvel köszöntött minket, de Böbét sajnos nem tudta bemutatni, mivel a kisasszony igen igen elfoglalt volt. (Szerencsére azért sikerült róla egy piktúrát csinálnom, amit itt mellékelek.)

Annyi baj legyen, mi mindenesetre nagyon jól elcsevegtünk Piroskámmal. Piri ukázba adta, hogy az anyja mindenképp hozza el a Neoton együttes egyik kazettáját. Hogy mi volt a különösnek tűnő kérés oka, azt mindjárt meválaszolom.

A kunbaracsi építőtábor vezetősége elhatározta ugyanis, hogy kedvében jár az ifjúságnak, s ezért meginvitálta egy előadói estre Nagy Katalin és Kovács József előadóművészeket. Igen ám, de az andalító tánczene nem éppen Piroskám kedvence, mert ő imígyen vélekedik ezekről az előadókról: őskövületek. Bár nem tudom, mi köze az imént említett művészeknek ezen természeti jelenségekhez, de ha Piroskám így mondta, én nem vitatkozom vele.

Piroska a kötelező koncert alatt a walkmanjén inkább a Neotont fogja hallgatni. Például ezt a nótát:

Mire ezt megtárgyaltuk, már megérkeztek a művészek székesfővárosunkból, és a siserehad is gyülekezni kezdett a kultúrotthonban. Oda nekünk már nem volt meghívónk, így felkerekedtünk, hogy még éjfél előtt hazaérjünk.

Sajnos pécsi útra már nem vállalkozhattam tegnap (éjfél is elmúlt, mire Pest-Budára érkeztünk), így Karesznél szálltam meg. Hogy milyen vicces eseteket idéztünk fel együtt az albérletben, hát arról a következőkben még be fogok számolni.

Üdvözlettel:

ifj. Farkas Gyula

BME mérnök fizikus szakának hamarosan harmadéves hallgatója

P.S.: Örömmel konstatáltam, hogy a verseny éles a kosbortúra-kandidátoknál. Nagyon helyes. A két nyertes -- ezt ne feledjétek -- részt vehet egy próbakosbortúrán, és ott fogjuk megállapítani alkalmasságát.

Kedves Blogolvasók!

„Bikiniben láttam meg őt a strandon,
Nem hiszem, hogy tíz centi volt az egész!
Egy zsebkendőből esküszöm,
Ily fürdőkosztüm pont kijön.”

N. József eme bohókás slágerét volt szerencsém hallani valamelyik nap az egyik népszerű rádiócsatorna műsorában. Mondanom sem kell, akkorát kacagtam, hogy majd lefordultam ültő helyemből! A slágerszövegíró igazán tudhatná, hogy a területszámításhoz a négyzetcentiméter alkalmazandó! Avagy  a kerületre akart volna utalni? Aligha.

Megrovó tekintettel a slágerszövegírónak:

ifj. Farkas Gyula

Kedves Diáriumolvasóim!

Ismét eszembe jutott egy tréfás történet, ami még boldogult gimnáziumi éveim alatt esett meg. Beniczky Bódog tanár úr tartotta nekünk a vegytant, és bár nem volt már fiatal –- nyugdíjazás előtt állt, mikor minket tanított –-, azért nem kellett félteni: ha akart, tudott igazi mókamester is lenni, mint az alább előadott eset ékesen bizonyítja.

Egyszer S. Tibi nagyon gyatra feleletet adott, pedig az évvégi jegye múlt rajta. Beniczky tanár úrnak azonban vajszíve volt, így feladott egy utolsó, mentőnek szánt kérdést:

--   Mit jelöl az NH₄Cl képlet?

--   Itt van a nyelvemen –- hebegett-habogott Tibi barátunk.

-- Akkor gyorsan köpd ki, mert az ammónium-klorid mérgező!

Az egész osztály hangos nevetésben tört ki a szellemességet hallván, minek következtében fő zsebkendőraktárosunknak, Ritának igencsak megfogyatkoztak készletei! Szandinak még a könnyei is potyogni kezdtek, Tibinek is, de neki az érdemjegyet látva.

Ti is így vagytok ezzel, kedves Olvasók?

Üdvözlettel:

ifj. Farkas Gyula

a BME mérnök-fizikus szakának hamarosan harmadéves hallgatója

Kedves Blogolvasók!

Lacával és Karesszal rengeteget vitatkoztunk, de nem sikerült még döntenünk az új tag kilétéről. Ezért hát megkérnélek benneteket, segítsetek nekünk a döntésben!

link

Üdvözlettel:

ifj. Farkas Gyula

És most, tisztelt publikum, következzék a negyedik jelölt: Tollmayer Ferenc István 'Feri' személyében. Álljanak itt most Feri barátunk önjellemző sorai:

Csöves vagyok.

1964-ben születtem Kazincbarcikán, de kölyökkoromat Izsófalván töltöttem, ott is jártam általánosba.

Zene iránti rajongásom hamar megnyilvánult: nyolcévesen már a fater gitárján pötyögtem. Üvöltöttem a Pannónia slágereit és nem vettem tudomást a tánczenéről, amit szarrá játszottak az adók.

Idővel rockbandát is alapítottunk a srácokkal: 1981-ben még a Ki mit tud?-on is indultunk Rockonlelkek nevű formációnkkal, de sajnos csak az elődöntőig jutottunk. Nem komáztak minket a kommersz zsűrisek. Sz. Judit bezzeg továbbjutott! Mert kirakta a mellit. 

A zenélésből sajna nem lehetett megélni, így kénytelen voltam melózni: öntödei munkásként tengettem napjaim. Míg 88-ban úgy nem döntöttem, hogy leérettségizem a dolgozók középsulijában. 89-ben kezdtem gmk.-zni: a régi zenekarom tagjaival nyitottunk egy rockkocsmát, a Múzeumot. Nem olyan múzeum volt ez, hanem egy kocsma, ahol lehetett mindenféle rockos kiegészítőket kapni.

Mindenki ismeri a mondást, höhö: „Alul farmer, felül bőr, / Kedvencem a csapolt sőőőr!” 

Egy időbe karatéztem, ott felszedtem egy NDK-s pipit. Ez még Balatonszárszón volt, ott nyaraltunk a haverokkal. Sok ereszd el a hajad buli volt. 

Hobby: zene, rock and roll, sörözés 

"Nem számít semmi

Mindig csak menjünk tovább

Rock 'n rollt nekünk!

Gyerünk!

Lázadóknak nem kell semmi más"

Üdvözlettel:

ifj. Farkas Gyula

Kedves Diáriumolvasó Közönség!

Ígéretemhez híven publikálom a többi esélyes pályázó adatait is. Következzék hát

Fekete András 'Bandi'

1985-ben születtem Rákoscsabán. Az általános iskolát a Kossuth Lajos Általános és Zeneiskolában végeztem, majd Pataky István Fővárosi Gyakorló Híradásipari és Informatikai Szakközépiskolában folytattam tanulmányaim. Érettségi (2003) után az ötödév elvégzésével műszaki informatikusi képesítést szereztem. Jelenleg egy helyi számítástechnikai boltban dolgozom eladóként, miután kétszer sikertelenül felvételiztem a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Karára. Idén újból próbálkozom.

A növényekkel való foglalkozás mellett szabadidőmet szívesen töltöm lórumozással.

Üdvözlettel:

ifj. Farkas Gyula

Kedves Blogolvasók!

Következzék második jelöltünk, aki mellesleg egyedül képviseli a szebbik nemet a kosbortúra-társaságba belépni vágyók közül.

***

Bihari Júlia

„Juli”

Születési hely, idő: 1989, Budapest

2003 –- Németh László Gimnázium, biológa tagozat

2005 –- német nyelvvizsga

2006 –- OKTV, második forduló; Curie Környezetvédelmi Csapatverseny -- részvétel

Hobbi: szalvétagyűjtés, zenehallgatás: Cini és a tinik, Monteverdi, Lassus

Üdvözlettel:

ifj. Farkas Gyula

Kedves Blogolvasók!

Engedjétek meg, hogy prezentáljam a legesélyesebb pályázókat.

Először: Novák József. Huszonnégy esztendős, szilasbalhási illetőségű úriember. Álljék most itt a curriculum vitae-je:

Becenevem Josh the Killer így meg találhattok a Zinterneten. De nem köll fosni nem vagyok ám én egy huligán.

Nagyon érdekel a biosz, a Kettes Számú Szilasbalhási Iskolában én voltam a Bori néni kedvence: mindig ötöst kaptam dögtanból.

Nyolcadik után a Vak Bottyánba mentem Simontornyára és kitanultam a zöldség és fűszer növény termesztő mesterséget.

2000-től 2002-ig tápon voltam de utána kaptam munkát a Mórahalmi Móra Ferenc téeszcsébe. Nem csak a gyomlálás volt a feladatom, hanem nekem kellett ganajoznom a tehen alól! Nem fehér embörnek való munka volt az!

Aztán szerencsére a Muhorai bácsi - mindig megkínált szalonnával az öreg ha szontyolodásnak indult a kedvem - beajánlott a Konstiba. A Konsti igazi neve Konstantinum intézmény és Kiskunfélegyházán van, valami vallásos iskola, ahol zanyácák tanítanak.

De van ott egy fehércseléd, a Klára szóror, akivel jó komaságba keveredtünk. Igaz először nem jöttünk ki túl jól, mert rajta kapott, amint este a portásfülkében Csicsolínát nézzük a Náci bácsival. Úgyhogy konyec lett a Világhálónak. De bánja a rosseb!

Legalább több időm maradt gazolni. Ekkor szerettem meg a növényeket. A kertészkedésen kívül a hobym a viccgyűjtés és a Syrius és Keksz poszterek csereberélye.

Novák József ’Josh the Killer’ s. k.

Üdvözlettel:

ifj. Farkas Gyula

Kedves Blogolvasó Publikum!

Igen nagy örömmel töltött el, hogy a minap volt szerencsém ismét hallani -- pontosabban olvasni -- egy régi kedves barátomról, Tóth Gáborról. Piroskám ugyanis, még a Joliéknál tartott videodiszkó előtt, a kezembe nyomott egy köteg fiataloknak szóló magazint, mondván, van mit fejleszteni a popműveltségemen. Most, hogy időm egy kicsit engedi (a pályázatok feldolgozásában segítségemre sietett Karesz és Laca is, így gyorsabban végezhettünk az eddig beérkezett adatokkal; Gitti pedig még nem jelezte a tapétázás megkezdését), tehát most, hogy időm engedi, nekiálltam, hogy fellapozzam ezen sajtótermékeket.

Bár engem csak az igazi csillagok érdekelnek, és nem a popcsillagok, azért mégis erőt vettem magamon, mert tudtam, ezzel örömet szerezhetek Piroskámnak. Akkor még én sem tudtam, milyen érdekes történetre fogok bukkani!

Majd elhűlt ereimben a vér, amikor az egyik oldalról régi barátom, Tóth Gábor mosolygott rám. Mit kereshet ez a fiú ebben a magazinban? Aztán megkaptam a választ, amit ti is olvashattok a mellékelt képen. (Ez főként a kétkedőknek szól, akik még azt is képesek lennének rám fogni, hogy csak a kisujjamból szoptam ezt az esetet.)

A történet derűs perceket okozott nekem nem csak önnön viccessége, hanem amiatt is, mert hasonló esetben nekem is volt részem. Egyszer -- ez még másodikban volt -- szórakozottságból elfelejtettem, hogy egy lapnak két oldala is van, és a másik oldalon lévő feladatot elfelejtettem megoldani. Mit ne mondjak, nem mutatott szépen az a négyes alá az ötöstenger közepette.

Üdvözlettel:

ifj. Farkas Gyula

(Ui.: Gondoljatok a határidőre, mely ma éjfélkor lejár!)

Tisztelt Nagyérdemű Olvasóközönség!

Ezúton is meg szeretném ragadni az alkalmat, hogy felhívjam a figyelmet a tényre, miszerint az idő telik, vészesebbnél is vészesebb fogy, közeleg a határidő. De egyet se féljetek! Még mindig van időtök jelentkezni a kosbortúra-csoportba. A határidő vasárnap éjfélkor jár le, úgyhogy még több mint máfél napotok van beadni pályázatotok.

Nagyon sok igényes, jól kivitelezett pályamunka érkezett eddig, úgyhogy a verseny igen kemény. A legesélyesebbek (eleddig négy ilyen pályázat van) arcképét és rövid életrajzát a blogon majd olvashatjátok. A ti segítségeteket is kérni fogom a döntés meghozatalában.

Közlöm továbbá az érdeklődőkkel, hogy tegnap ismét volt szerencsém Babos nénivel beszélgetni (jót derültünk a felidézett kvantumos eseten), aki felajánlotta, tartsak velük Pirit meglátogatandó az építőtáborban. Ők visznek jófajta fölöstökömöt, én pedig vicces történetekkel készülök. Piri egyébként igen kellemetesen érzi magát a táborban, már új haverinát is szerzett Böbe személyében, aki szintén rajong az ABBA együttesért.

Most viszont mennem kell, mert újfent probléma adódott a párakészülékkel, és ezt a csomornikáim igen nehezen viselik.

Üdvözlettel:

ifj. Farkas Gyula

Kedves Blogolvasó Publikum!

A minap igen vicces történetben volt részem, és arra gondoltam nem korlátozom jókedvem önnön személyemre, hanem megosztom veletek is eme kacagtató esetet is.

A történet megértéséhez viszont el kellett mondanom, hogy reggel interurbán hívást kezdeményeztem Budapestre, hogy Babos nénivel váltsak pár szót. Hogy miért, arra igen egyszerű a válasz. Jó benyomást akartam ugyanis kelteni kedvesem családjával, akiket nagyon szimpatikusnak tartok. Babos néni most is elemében volt: elmesélte, hogy az Oleg Kosevoj Kollégiumban volt ösztöndíjas, és egy nap Bakacsi Béla és zenekara vendégszerepelt az intézményben. Elmondta, hogy egy idős férfi volt a konferanszié, aki még azt sem tudta, hogy a „Fekete az fekete” az egy sláger. De Bakacsi Bélával sem volt megelégedve, aki többször is belesült a szövegébe, és azt hitte, hogy a közönség nem veszi észre. Nos, lehet, hogy a rajongó csitriknek nem tűnt fel a turpisság, Babos néninek azonban volt sütnivalója a tupír alatt, és felháborodását meg is írta az Ifjúsági Magazinnak.

Éppen a levélírás részleteinél tartott a kedves Babos néni, amikor a kacagtató eset megesett. Lehet, hogy nem fogtok hinni a szemeteknek, de én tanúsíthatom, hogy megtörtént. Egyébként sem szokásom valótlanságokat közölni.

Az ablakunk alatt két siheder ugyanis éppen az atomok elektronszerkezetéről folytatott disputát. Az egyik imígyen szólt:

--  A főkvantumszám a pálya alakjára és energiájára vonatkozó adat…

Ekkora sületlenséget még életemben nem pipáltam! Akkorát nevettem, hogy a telefonkagyló ki is esett a kezemből, Babos néni nem kis rémületére. Utóbb a riadalom hatalmas kacagásba fordult, amikor Piroskám édes mamája értesült e mulatságos definícióról.

Tréfás, nem?

Üdvözlettel:

ifj. Farkas Gyula

BME mérnök-fizikus szakának hamarosan harmadéves hallgatója

Kedves Blogolvasók!

Arra gondoltam, annyi vicces történet gyűlt már össze, hogy készítek egy rövid közvélemény-kutatást: Ti melyik esetet találtátok a legmókásabbnak?

Íme:

Üdvözlettel:

ifj. Farkas Gyula

Sziasztok, kedves Blogolvasóim!

Olyan történetet fogtok hallani a következő percekben, melynek hatására biztos Ti is nevetőgörcsöt kaptok majd, de legalábbis széles mosolyra húzódik majd szátok. Történt ugyanis, hogy délután édesanyámmal a pécsi Tescóba indultunk a szükséges bevásárlást elvégzendő. Jól megpakolt bevásárlókocsinkkal már a sorban álltunk, amikor hirtelen valami egészen meglepő dologra lettem figyelmes. A pénztártól nem messze sok-sok füzet volt kipakolva, és a hatalmas betűk a táblán már messzire hirdették, miszerint vonalas és kockás füzetek akciós áron eladók!

Mikor megláttam a táblát, először csak pukkadoztam ekkora botorságot olvasván, ám nem bírtam sokáig, és elemi erővel tört ki belőlem a hahota. Anyának is mutattam, aki szintén a hasát fogta kacagtában.

Nemsokára sor került ránk. A pénztáros kisasszony sorba húzta le az árukat, és már majdnem végeztünk, de úgy éreztem, ekkora tévedést muszáj lesz korrigálnom. Megszólítottam hát:

-- Kérem, jól látom, hogy kockás füzetek akciós áron eladók?

-- Igen.

-- Tehát kockás füzetekről van szó?

-- Igen -- felelte kissé türelmetlenül a kasszírnő --, de sima és vonalas is van, tessék választani.

-- Haha! -- nevettem. -- Nem is gondoltam vón, hogy már megjelentek a háromdimenziós füzetek!

Szellemességemet hallván a pénztáros hölgy néhány másodpercig dermedten bámult, aztán a húszfilléres leesvén neki fergeteges kacagásban tört ki. Percekig mulatott, és közben elfelejtette lehúzni az árukat, ami miatt méltatlankodni kezdtek a mögöttünk állók. Ám én megkocogtattam a sorban következő idős hölgy vállát, és megosztottam vele a nevetés okát, mire az érdemes asszonyság is csatlakozott a kórushoz. Nemsokára az egész sor jobbra-balra dőlt, és legalább öt percig semmit sem haladtunk. De senki sem bánta, mert egy jó nevetés mindennél többet ér!

Remélem, tetszett a történetem.

Üdvözlettel:

ifj. Farkas Gyula

Kedves Blogolvasók!

Ma Pécs városában járván összefutottam nővéremmel, Gittivel. Épp a Karakter Bauba igyekezett, ugyanis úgy döntöttek Zsoltival, újratapétázzák Ede szobáját. Mivel az elkövetkező két hétben sok szabadidőm lesz (Piroska ugyanis holnap után Kunbaracsra utazik építőtáborba), felajánlottam segítségemet Gittinek, miszerint szívesen közreműködök a tapétaválasztásban. Nővérem megörült segítőkészségemnek, és egyből tanácsot is kért, hogy én milyen tapétát javaslok. Azt feleltem neki, hogy akár egyből fordulhatunk is vissza, ugyanis az a fajta tapéta, amilyenre én gondolok, nem kapható. Kíváncsiságát látván gyorsan elmondtam Gittinek, hogy tavalyi funkcionálanalízis, illetve matematika B jegyzeteim szívesen felajánlom a nemes célra, ugyanis a matétává nevelést nem lehet elég korán kezdeni! Hiszen Szonya Kovalevszkaja matematikusnő is úgy ismerte meg a felsőbb matematikát, hogy szobájának falát édesapja egyetemi jegyzeteivel tapétázták ki.

Gitti kissé meglepődött ötletem hallván. Látván ezt gyorsan megjegyeztem, hogy ha gondolja, gimnáziumi jegyzeteim is jók lesznek. Közben már megérkeztünk a tapétaboltba: nővérem azt mondta, hogy köszöni a tanácsot, majd szól, ha segítenem kell. Így hát elégedetten indultam haza Szederkénybe, hogy unokaöcsém jó úton halad a matematika felé.

Ti is így látjátok, Blogolvasók?

Üdvözlettel:

ifj. Farkas Gyula

Kedves Blogolvasók!

Mozgalmas napjaim után végre rám fér egy kis pihenés: ismét Szederkényben vagyok, és a délelőttöt botanikai szaklapok olvasgatásával töltöttem. Erről jut eszembe: ne feledkezzetek meg a kosborgyűjtő társaságunk felhívásáráról: ha érdekelnek Benneteket a növények, ne habozzatok jelentkezni!

A páratartalom-optimalizáló készülék állítgatása közben eszembe jutott egy mosolyfakasztó történet, ami még a múltkori kosborgyűjtő túránkon esett meg, csak éppen az azt követő eseményáradat miatt feledésbe merült. Most azonban, hogy kissé lecsillapodtak a kedélyek, ismét felidéződött bennem. Akkorát kacagtam, hogy még anya is bejött a kertből, hogy mi ilyen vicces. Miután megosztottam vele jókedvem okát, együtt dűltünk jobbra-balra. A következő történt ugyanis:

Az ominózus kosbortúrán nem csak az édesség és a növény összekeverése okozott vidám perceket. Rá kellett döbbennem, hogy Piroska igazi mókamester! Történt ugyanis –- még  a Heracleum sphondyliummal való találkozást megelőzően –-, hogy gyönyörű vitéz kosborokat láttunk. Gondoltam, hogy Piroska –- bár állítása szerint igen jó volt, idézem: dögtanból, idézet vége –- nem ismeri eme növényt, ezért röviden bemutattam:

--  Kedves Piroska, ez itt a vitéz kosbor.

--  Azért, mert megtámadja a rovarokat ? -- jött a nevetést fakasztó kérdés. Karesz, Laca, az áruló B. M. és én hatalmas kacajban törtünk ki, amely megtöltötte a Mátrát. Piroska meg állt ott, és bámult, mint borjú a parciális integrálásra.

Mókás, nem?

Üdvözlettel:

ifj. Farkas Gyula

Kedves Diáriumolvasó Publikum!

Ígéretemhez híven folytatom a tegnapi történetet: következzék hát a muri leírása!

A fiatalok fürtökben lógtak a Kun Béla utcai lakás erkélyén, és a látvány mellett a dübörgő zene is arra utalt: jó helyen járunk.

-- Szia, skacok! Szia, anyafejek! -- kiáltott Piri, és magasba tartotta a sarki közértben vásárolt jó édes olasz bort.

-- Szia, Piri -- szalutált Joli --, ugorjatok föl!

Felrohantunk a lépcsőkön, és már tárult is előttünk az ajtó. Joli csíkos olasz farmert, valamint egy eléggé kinyúlt pólót viselt.

Joli gyorsan bemutatta a társaságot: Laci, Tóni, Szunya, Kriszti (akin terilén szoknya volt, valamint egy klassz blúz, igen friss modell), Evelin, Béca és végül, de nem utolsósorban a lemezlovas: Cintula. A bútorokat már széttolták, felcsavarták a szőnyeget, így készen állt a táncparkett! Piri hangos "Tviszt!" felkiáltással a szoba közepére szökkent, és ropni kezdte. Sajnos én -- nem ismervén a mai modern táncokat -- egy röpke pillanatig zavarban éreztem magam. De szerencsére később feltaláltam magam.

Az asztalhoz telepedvén mertem magamnak a bóléból, és a hűs italt kortyolgatván fizikaórán esett vicces történetekkel szórakoztattam Szunyát. Piroska időközben egészen kihevült a tánctól, úgyhogy igyekezett megszabadulni fölösleges ruhadarabjaitól a melegséget csökkentendő. Bécának ez igen-igen kedvére való volt, úgyhogy megkérte Cintulát, rakja be Samantha Foxtól az I wanna have some fun-t, hogy a pörgő ritmusra együtt rázzanak.

Időközben Töki -- ő később érkezett -- akkorát  nevetett az egyik történetemen, hogy úgy döntöttem, nem korlátozom csak néhány emberre ezeket a vicces történeteket, úgyhogy megkértem Cintulát, állítsa le pár percre a zenét. A hirtelen támadt csönd csak ideiglenes volt, hiszen a mikrofonból hamarosan felhangzott az első mulatságos eset, amit kacagásorkán követett.

Amikor pontban tízet ütött az óra, a házigazda, Joli egyet tapsolt, és elrikkantotta magát: záróra! A társaság csak harmadszori felszólításra engedelmeskedett: Joli és Evelin még javában tvisztelt, Cintula mondta a magáét, Tóni seritalt fogyasztott a konyhában, Töki az ujjait nézte.

Piri javallotta, hogy a muri folytatódjék a közeli Pálma bisztróban, de ezzel a lehetősségel sajnos nem élhettem. Tudtam ugyanis, hogy Kareszéknál a vici igen szigorú asszonyság, ezért jobb, ha nem kockáztatom meg a kimaradást. Búcsút vettem hát a társaságtól, és az este kellemes emlékeivel az albérlet felé vettem az utam.

Üdvözlettel:

Kedves Blogolvasó Publikum!

Ma derűs hajnalra ébredtem Karesz albérletében. Fütyörészve mentem a fürdőszobába fogmosás végett. Jókedvem több forrásból is táplálkozott: egyrészt hogy már megszabadultunk az áruló B. Miklóstól, másrészt pediglen, hogy mára voltam hivatalos a Babos famíliához. Csokornyakkendőt öltöttem, majd pedig elbaktattam a közértbe, hogy Szerencsi csokoládéval kedveskedjek (remélhetőleg leendő anyósomnak), Piroska mamájának. Szívem hölgyének pedig orchideát vásároltam. (Kosborokat nem tudtam vinni, mivel azokat már biztonságban Szederkénybe juttattam.)

11 óra 50 perckor értem a Szamuely utca 46. alá. A délig fennmaradó tíz perc alatt a kapualjban még elgyakoroltam a bemutatkozásom, miszerint én ifj. Farkas Gyula, a BME mérnök-fizikus szakának hamarosan harmadéves hallgatója vagyok -- nem akartam ugyanis megkockáztatni a lebőgést, amit a szövegbe történő esetleg belesülés okozott vón.

Amikor delet harangozott az óra, felcsöngettem a kaputelefonon.

-- Ki az? -- böffent egy hang. (Megsúgom: Babos úr volt az.)

-- Itt ifj. Farkas Gyula, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem hamarosan harmadéves hallgatója van, és bebocsátását kéri.

Az ajtó berregni kezdett, szabad utat hagyván nekem. Felmentem az ódon lépcsőkön, és nemsokára ott álltam a II/8. lakás előtt. Babos Ferencné őnagysága nyitott ajtót. Most már világossá vált számomra, hogy kitől örökölte Piroska csodás szépségét: lenszőke haját becsavarta, Marina Vladyhoz hasonlatos sudár alakja egy az egyben Pirit idézte fel bennem.

-- Kit keres, fiatalúr?

-- Jó napot kívánok! Én ifj. Farkas Gyula, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem hamarosan harmadéves hallgatója vagyok, fogadja meleg szívvel e csekélységet! -- Azzal átnyújtottam neki a bonboniert.

A derék asszonyság felderült e névre, és beszólt a lakásba:

-- Piri, itt a lovagod!

Engem pedig nyájasan beinvitált.

-- Épp takarítottam -- szabadkozott. -- De azért csak fáradjon beljebb!

Szót fogadván a hölgynek beléptem a nappaliba. Jó ízléssel berendezett, tágas, napfényes helyiségbe érkeztem. Ah, minő intérieur! A rökamién egy úr ült, akiről később megtudtam, hogy maga Babos úr az! Épp egy doboz seritalt fogyasztott, és közben a labdarúgó-mérkőzést követte figyelemmel.

Közben Piroska is megjelent a színen. Átadtam neki csokrétám, és megkérdeztem, mi leend az ebéd. Babos néni nagyon megrökönyödött, és végül ennyit kinyögött:

-- Eredj, lányom, nesze egy forint, vegyél fagylaltot!

Piri elviharzott, én pedig várakozásteljesen néztem a Babos házaspárra. Hamarosan kellemes cseverészésbe kezdtünk. A diskurzus során megtudtam, hogy Babos úr korábban vájárként működott, jelenleg a Beloiannisz Híradástechnikai Gyárban dolgozik. Babos néni pedig egyik helyi általános iskolában okítja a nebulókat oroszra és politechnikára.

Nemsokára megérkezett Piroska a hűs finomsággal.

-- Hát, fiam, a te tiszteletedre úgy döntöttünk, hogy ma fagylaltot ebédelünk!

-- Akkor mindennap gyere -- tréfálkozott Feri bácsi. A mókázás nekem is meghozta a kedvem, hogy előadjak pár fizikaórán történt vicces esetet. Ám -- nem akarván kockafejűnek tűnni -- meséltem néhány botanikai és csillagászati témájú kacajtató történetet is. Szellemességemet hallván Babos úr és neje kezdetben gátat próbáltak szabni ébredező jókedvüknek, így csak kuncogtak. Amikor azonban elmeséltem, hogy az egyik osztálytársam természetes szám helyett kvaterniót mondott a kis Fermat-sejtésnél, elementáris erővel tört fel belőlük a kacagás. Babos urat annyira megrázta a nevetés, hogy a folyékon kenyeret a padlószőnyegre loccsantotta. Babos néni egyéb esetben bosszankodott vón ezen, de most észre sem vette, mert térdét csapkodva rötyögött.

Sajnos Babos urat nemsokára nélkülözni voltunk kénytelenek, mivel mennie kellett délutáni sihtába. Babos néni kézimunkát vett elő, mi pedig Piroskával csak pislogtunk egymásra. Piri kecses kacsója után nyúltam, hogy megfogjam, ám ekkor hölgyem a következő szavakat búgta:

-- Most szépen nyugi van, / viselkedj szolidan, / a mama mindent észrevesz!

Így hát kénytelenek voltunk az időjárásról diskurálni.

Nemsokára csörgött a telefonkészülék.

-- Halló, Babos-lakás! -- rikkantotta Piri. -- Szia, Joli!

-- Szia, Piri! Van egy kis mondanivalóm!

...

-- Elment a papa, mama, / nincsenek idehaza, / gyertek fel! / Kell egy kis innivaló, / és egy kis ennivaló, / dobjuk fel! / Én főzök egy jó feketét, / a bútor már szanaszét. / Szól egy csuda-csuda magnó nálunk, / táncost, táncost, táncost várunk! / Csapjunk egy jó kis murit, / bátyádat és a Gyuszit / hozd csak fel! / Jól táncol az a gyerek, / pont neked ilyen remek / partner kell! / De kérem, a csókot mellőzzük, / előbb a fiút jobban megnézzük! / Mind együtt mosogatunk, / majd gyorsan rendet rakunk, / de tízkor... tízkor... pont tízkor / tűnjetek el!

...

Így hát felkerekedtünk, hogy csapjunk egy jó kis murit, amelyről természetesen nem mulasztok el beszámolni Nektek, nyájas Olvasóim!

Üdvözlettel:

ifj. Farkas Gyula

Kedves Blogolvasóim!

Ma reggel Pestre utaztam. Gondolom, Ti is meglepődtök, vajon mi vitt rá, hogy szünidőben a székesfővárosba látogassak, hiszen már vacatio van. Nem is titokzatoskodom tovább: az ok, amiért a Baranya IC-re szálltam, Piroska!!!

A múltkori fényképes eset után rájöttem, hogy a szekszkép is hamisítvány lehetett: bizonyára Piri valamelyik haragosa montírozta össze. Így hát megbocsátottam neki, sőt még a kosbortúrán összetört táskarádióját is megbütyköltem. Tegnap este távolsági hívást kezdeményeztem Budapestre, vajon nem érne-e rá ma Piroska, hogy egy csendes kávézóban tisztázzuk a félreértést. Igent mondott, ezért szálltam ma vonatra.

Piroskával a Faház eszpresszóban találkoztunk. Meglátván helyreállított táskarádióját nyakamba ugrott, és egy-egy basiumot cuppantott orcáimra hálája jeléül. Egy pohár Traubi mellett végül minden félreértést tisztáztunk. Utána, mint a régi szép időkben, áhítattal hallgatta viccesebbnél viccesebb történeteim, rágót fújkálván cseresznyeajkaival. Úgy éreztem, van még remény.

Idillünket azonban megzavarta valami: hirtelen megjelent egy lány az asztalunknál, és harsány "Szeasz, anyafej!" felkiáltással üdvözölte Piroskát. Leült az asztalunkhoz, és bemutatkozott: ő Piri egyik haverinája, Teca. Sajnos onnantól kezdve alig tudtam szóhoz jutni, mert az ismerősnő végig arról fecsegett, hogy elkezdett baby body builder tanfolyamra járni, és arra próbálta rábeszélni Piroskát, hogy ő is járjon. Értetlenkedésemet látván elmagyarázta, miről van szó, sőt Piri később képet is mutatott, amely barátnéját ábrázolta az említett testgyakorlat végzése közben. (A fotográfián Tecát láthatjátok.)

Bár szerintem Piroska alakja így is tökéletes, nem hiszem, hogy szükséges neki a body builder-kedés, de természetesen nem avatkozom az életébe.

Piroskával annyira összemelegedtünk, hogy meghívott holnapra a családjához! Kíváncsian várom a találkozást; szeretnék jó benyomást tenni a kedves szülőkre.

Izgatottan búcsúzik:

ifj. Farkas Gyula

Igen tisztelt Blogolvasóim!

B. Miklós kizárása miatt megüresedett egy hely kosborgyűjtő társaságunkban. Ezúton szeretném felhívni minden kedves Érdeklődő figyelmét, hogy társaságunk tagfelvételt hirdet a megüresedett helyre. A feltételek a következők:

• fényképpel ellátott amerikai típusú önéletrajz;
• a latin nyelv középfokú ismerete;
• botanikai ismeretek (szakirányú stúdiumok nem szükségesek, de előnyt jelentenek);
• legalább egy ausztrál botanikai szaklap féléves előfizetését igazoló számla.

A jelentkezéseket a csatolt dokumentumokkal együtt az f_gyula@citromail.hu e-mail címre várom. A beérkezett pályázatokat a Társaság fogja elbírálni, és csak a legmegfelelőbbeket hívjuk be személyes beszélgetésre.

Várjuk jelentkezéstek!

Üdvözlettel:

ifj. Farkas Gyula

Kedves Diáriumolvasók!

Ahogy ígértem, természetesen nem hagytam annyiban a dolgokat B. Miklóssal kapcsolatban: ma délelőttre összehívtam egy rendkívüli kosbortúrás tanácsot otthonomban. Eljött Karesz, Laca, és per se intelligitur Miklós is, aki már érezte a rosszat: szokatlanul csendes volt, és nem merte a szokásos szellemességeivel szórakoztatni a társaságot.

Az ülésen én elnököltem, Karesz pedig jegyzőkönyvbe vette az elhangzottakat. Bevezetésként megemlítettem, hogy Miklós megbízhatatlanságát bizonyítja az a tény is, hogy hónapokon keresztül feléje sem nézett társaságunknak, mert szektába keveredett. Ezt mi nagylelkűen elnéztük neki, mert tudtuk, előbb-utóbb visszatér: így is lett. Bár ne lett volna! Akkor talán megmaradnak a június 23--24-ei kosbortúra képei.

Folytattam a tárgyalást a vád ismertetésével, miszerint B. Miklós pécsi lakos folyó hó 23-án és 24-én lemerült digitális fotóapparáttal "fényképezett" hanyagságát leplezendő, kárt okozván ezzel kosborgyűjtő társulatunknak. Tettét súlyosbítja, hogy a szankciókat elkerülendő képhamisításba fogott, és nem átallotta más fényképét jogtalanul használni. Kezemben ott volt a corpus delicti: a vonatos kép.

-- Vádlott, tud valamit felhozni a mentségére? -- hangzott el kérdésem.

Miki csak hebegett-habogott, hogy ő jót akart...

Ekkora hazugságot hallván elfogott a pulykaméreg! Lecsaptam a kalapáccsal, és rögtön ítéletet hirdettem, miszerint "B. Miklós pécsi lakos csalás és hazugság, valamint jelentős károkozás vádjával a rögtönítélő bíróság által bűnösnek találtatott, és az ítélet azonnal végrehajtandó, aláírás: Tóth Károly, Benedek László, ifj. Farkas Gyula elnök s. k.".

-- A büntetés pediglen -- néztem fel irataimból Miki ijedt arcára -- kétszáz guggolás!!! Hajtassék végre az ítélet azon nyomban!

Így hát Miki kiállt a szoba közepére, levette az ingét, és nekiállt. Csigalassúsággal dolgozott.

-- Hohó, barátocskám! -- szóltam rá. -- Ez nem ilyen egyszerű!

Azzal elővettem a metronómot, és diktáltam a ritmust. Miki egy darabig követte a ritmust, de úgy a felénél egyre lassult. Épp a száztizenkettedik guggolásnál tartott, mikor belépett a szobába anya, hogy hozott nekünk egy kis süteményt. Először döbbenten bámult, aztán kihátrált, mondván, hogy tornázzunk csak. Én csak mosolyogtam a bajszom alatt.

Mikiről már csorgott a veríték, és egyre lassabban dolgozott, én pedig voltam olyan kegyes és lassabbra állítottam a metronómot. Miután a kétszázadik guggolást is bevégezte Miklós exbarátunk, felállt, és várakozóan nézett rám.

Azt hitte ugyanis, hogy ennyivel megúszta!

Azonban hatalmasat tévedett:

-- Ja, és ezen kívül B. Miklós a kosborgyűjtő társaságból való örökös kizárásra ítéltetik! -- világosítottam fel.

Mikinek ez már sok volt: felkapta a táskáját, növénygyűjtő albumait, és szó nélkül távozott.

-- Ítélet végrehajtatott, igazság tétetett! -- rikkantottam, miután a gazember elment.

Így bűnhődik az, aki vét a társaság szabályai ellen!

Üdvözlettel:

ifj. Farkas Gyula

Post scriptum: Most, hogy Mikit kitiltottuk a társaságból, megüresedett egy hely. Tagfelvételt hirdetek tehát: részletesebb feltételekkel később jelentkezem. -- ifj. F. Gy.

Sziasztok, kedves Blogolvasók!

Sajnos a bizottsági munka nagyon sok időmet elveszi (Miki kizárása valószínűsíthető, ebben az esetben pedig keresnünk kell egy újabb tagot is, tehát gondolhatjátok mekkora teher nehezedik most a vállamra.) Éppen ezért érthető, ha nem járok olyan nyitott szemmel a világban, hogy viccesebbnél viccesebb történeteket leljek.

Viszont a kosbortúra eszembe juttatott egy régi-régi esetet. Ez még a boldogult gimnáziumi éveimben volt.

Nos, volt egy időszak, amikor a volt osztályom nem szeretett annyira, ami abban nyilvánult meg, hogy az osztálykiránduláson (nota bene: ezen veszett el Salga Tibi barátunk) megpróbáltak borsot törni az orrom alá. Ellopták a fizikapéldatáramat meg a számológépemet, és az utóbbiból kiszedték az elemet, hogy ne tudjam használni. De a végén csak túljártam az eszükön...  Szerencsésre a technika korában sem felejtettem el használni a fejem, így nem voltak berozsdásodva az agytekervényeim. Így egy lap meg egy ceruza segítségével megoldottam ezt a problémát. Azt viszont, hogy valaki összecserélgette a kosborokról készült képet és a latin szövegeket, már nem tudtaam ilyen egyszerűen megoldani. Fel kellett hívnom néhány botanikus ismerősöm, hogy találkozót beszéljek meg velük. Komoly telefonszámlát csináltam.

Mindenesetre az elemes történet után már nem is mertek ujjat húzni velem.


Üdvözlettel:
ifj. Farkas Gyula

Kedves Blogolvasó Publikum! 

Talán nehezményezitek, hogy csak utalgattam rá, milyen vicces esetek is történtek a kosbortúra alatt. Azt hihettétek, hogy csak a mézesmadzagot húzogatom, és nem átallom cserben hagyni az én nyájas olvasóim! Nos jelentem, nem így történt. Éppen ellenkezőleg: mivel a blog lényege a mulatságos történetek publikálása, ezért kötelességemnek éreztem, hogy közöljem a mókás eseteket.

Hogy habozásomnak mi volt az oka; hogy miért kellett eddig várakoznotok, arra szerintem magatoktól is megfeleltek. A történetek főszereplője ugyanis Piri volt. Kezdeném a legviccesebbel.

Mentünk, mentünk mendegéltünk a Mátra árnyas erdőségében, és a kosborokról, valamint az orchideákról folytattunk érdekfeszítő diskurzust, amikor valami megütötte a szemem! Először nem hittem, hogy jól látok, de aztán, ahogy közelebb értünk, nagyot rikkantottam:

-- Hisz ez egy Heracleum sphondylium!

Mivel Piri is a társaságban volt, és tudtam, hogy csak orosz nyelvet tanult az iskolában, készséggel lefordítottam neki a latin szakkifejezést:

-- Vagyis medvetalp!

De Piri csak legyintett:

-- Ne juttasd eszembe az édességet, öcsisajt, mikor épp fogyókúrázok!

Mondanom sem kell, hogy a fiúk egy emberként nevettek azon a tévedésen, miszerint Piri összemossa a serteszőrös, barázdált, felső részében ágas növényt a közismert édességgel, a medvecukorral. Hangos nevetésünket meghallotta L. Károly is, akivel nem vagyok épp kebelbaráti kapcsolatban, de a jókedv eloszlatta irántam való ellenszenvét. Hamarosan ő is bekapcsolódott a hahotába, ami felverte az erdő csendjét. Teljesen kipirultunk, és még a könnyünk is kicsordult.

És nektek, kedves Blogolvasók?

Tisztelettel marad:

ifj. Farkas Gyula

BME mérnök-fizikus szakának hamarosan harmadéves hallgatója

Kedves Blogolvasó Publikum!

Meghökkenéssel olvastam a bejegyzést, miszerint a feltett képnek van eredetije is. Úgy döntöttem, hogy amint tudok, utánajárok a dolognak. Kezdeményeztem is jó néhány távolsági hívást (valószínű, hogy magas lesz a telefonszámla), és most elétek tárom egy órás kitartó nyomozásom eredményét.

A dolgok megértéséhez egészen péntekig kell visszanyúlnunk, és fel kell idéznünk a kosbortúrás hagyományokat. Hagyomány nálunk, hogy megvan a fénykép-, a jegyzet-, valamint a szakirodalom-felelős. A szakirodalom-felelős utánajár különböző botanikai szaklapokban a kutatásoknak, a jegyzetfelelős jegyzeteli a túrán látottakat, míg a fényképfelelős kötelessége, hogy fotográfiákat készítsen.

Ezen az ominózus túrán (amin nagyon sok vicces eset történt, ezt nem is mulasztom el majd publikálni alkalomadtán) a fényképfelelős Miki barátunk volt. Tehát pénteken, Miki annak rendje és módja szerint bekészítette a fényképezőgépét, és útnak indultunk. Mivel a vonaton kellemesen cseverésztünk, Karesz javallotta, hogy készítsünk néhány fényképet. Miki benne is volt az ötlet megvalósításában, és kiállt, hogy Piroskáról, valamint Kareszről egy fotót készítsen.

Igen ám, de ekkor szörnyű baj történt!!! Miki barátunk -- mint utólag bevallotta -- ijedten konstatálta, hogy a fényképezőgép akkumulátora teljesen lemerült!!! Úgy döntött azonban, nem kockáztathat meg ekkora lebőgést Piroska előtt, és mivel tudva tudta, hogy nagyon komoly retorzió jár annak, aki felelős léttére elmulasztja kötelességét,  végig úgy tett, mintha működne a fotóapparát.

Mondanom sem kell: ekkora felelőtlenséget! Így biza odavannak a gyilkos csomornikáról és egyéb csodás növényekről készült képek!

Miki barátunk -- mikor számonkértem rajta a túra képeit -- nem merte bevallani tettét az esetleges szankciók miatt. Ezért úgy döntött, a világhálóról kerít valami képet, és némileg átalakítja. Nos, a terve pompásan működött, mert engem kiválóan megtévesztett. Utólag már tudom, hogy gyanakodnom kellett volna, nem csak Hm blogoló bejegyzése miatt is, hanem mert most már világosan emlékszem, hogy Piroskának nem is volt ilyen kabátja!! Ami Kareszt illeti, hasonlít, hasonlít, de csak ha felületesen tekint rá az ember.

Ilyen orcátlanságra még a kosbortúráink történetében nem akadt példa. Ezért úgy döntöttem, rendkívüli kosbortúratanácsot hívok össze Pécsett: a dolog nem tűr halasztást! Okvetlen meg kell tárgyalnunk, mi legyen B. Miklós sorsa!

A fejleményekről még tájékoztatlak benneteket, az illetőtől, akinek képét jogtalanul használtam, ezúton szíves elnézést kérek. 

Üdvözlettel és sajnálkozással:

ifj. Farkas Gyula

a BME mérnök–fizikus szakának hamarosan harmadéves hallgatója 

Nyájas Blogolvasók!

Egy nagyon vicces történetet kell most megosztanom Veletek. Igaz, a kosbortúrán is történt egy-két érdekes eset, aminek olvastán bizonyára a térdeteket csapkodnátok nagy nevettetekben, ám ezek mind eltörpülnek a ma délelőtti élményem mellett. Történt ugyanis, hogy Edét meglependő megvásároltam egy laikus matematikai lapot (nem írom le itt a nevét, mert nem érdemli meg a reklámot). Ám még mielőtt elvittem volna Gittiéknek, előbb átlapoztam, mivel tudom, hogy nem mindegy, mit adunk az ifjúság kezébe. Figyeljetek, mert hamarosan olyat olvashattok, hogy nem fogtok hinni a szemeteknek!

Egy angol cikk fordítását is publikálta eme sajtótermék, és a balga fordító a limest nem átallotta lime-oknak fordítani. Nem tudom, hogy kísérleteznek-e a botanika és a matematika tudományának összevonásával; amennyiben igen, akkor ez egy korszakalkotó írás.

Nagyon nagyot kacagtam a banális tévedésen. Több mint negyedórán keresztül át tartott a jókedvem, s mivel épp a zebránál álltam, egy morcos öregúr megszólított:

- Fiacskám, haladjál már!

Erre megmutattam neki jókedvem okát, miáltal az ő szája is mosolyra húzódott, sőt, egy minutum múlva már együtt bruhaháztunk.

Ti is élvezetesnek találjátok?

Üdvözlettel:

ifj. Farkas Gyula

BME mérnök-fizikus szakának nemsokára harmadéves hallgatója

Kedves Blogolvasó Publikum!

Tegnapi ígéretemhez híven folytatom a történetemet, melynek első részét tegnap este egy gyöngyösi internetkávézóban gépeltem be. Hogy hogy kerültem én a vadregényes mátrai tájakról a városba? Ennek főként barátom, B. Laci az oka. Etelka néni tortájának hatására durhmars tört ki rajta, így kénytelenek voltunk felkeresni a legközelebbi orvosi ügyeletet. A többiek is jönni akartak, de Laca tiltakozott, mondván, még csak az hiányzik neki, hogy még több ember előtt kelljen szégyenkeznie síkbelességének miatta.

Távolsági busz már nem közlekedvén kénytelenek voltunk autóstoppal megtenni utunkat. Elég nehezen ment, mert senki sem akart megállni, de Piroska segítségünkre sietett: bevetette bájait, minek köszönhetően nemsokára megállt egy sötétkék Audi A3-as. Mikor csak Laci és én szálltunk be, kissé meglepődött a sofőr, Piri pedig hangosan kacagott:

-- Így jártál, öregfiú! Gombház, ha leszakad, lesz más!

Az ügyeleten szerencsére nem voltak sokan: Laca széntartalmú gyógyszereket kapott, plusz még injektálták is, minek köszönhetően nemsokára elmúlt síkbelessége.

El ne felejtsem, hogy ekkor már hajnalodott, ezért úgy döntöttünk, megvárjuk az első autóbuszt (Laca ekkorra már teljesen rendbe jött). A pályaudvaron érdekfeszítő csevej folyt az Orchis purpurea virágzási idejéről, ám barátom hirtelen Piroskára terelte a szót. Érdeklődött, akarok-e valamit tőle, mert mi tagadás, nála nagyon oké, azért is hívta el túrázni. Erre vállat vontam, mivel magam sem tudom, hogy álljak Pirihez a történtek után... Nemsokára jött az autóbusz, véget vetvén ezzel a konverzációnak.

A turistaházhoz megérkezvén Kareszt kint találtuk a szabadban: hevenyészett tábortűznél üldögélt. Érdeklődtünk, miért nem alszik, mire ő csak annyit felelt, hogy a szomszéd szobából hangos kuncorászások szűrődtek át, minek köszönhetően folyton felriadt a REM-fázisból. Ezen nem lepődtem meg különösebben, hisz tudom, hogy Mikinek milyen jó humora van: bizonyára elszórakoztatta Piroskát.

Így hát mindketten aludni tértünk, ám elalvás előtt még apró bosszúság ért: kiterített hálózsákomba valaki rózsaszín rágógumit ragasztott. Tudván, hogy csak Piri rág tutti-frutti ízű rágógumit, tudtam, hogy ő volt az elkövető. Ám ezt leszámítva összességében jól végződött a nap: csodás képeket készítettem különböző kosborfélékről és csomornikákról.

Maradok tisztelettel:

ifj. Farkas Gyula