Nyájas Olvasóim!

Gondolom, Ti sem örültök túlzottan, amiért zajlik a strike, és csak gyalog tudtok bejutni az oktatási intézményekbe vagy a munkahelyekre. Aggodalomra azonban semmi ok! Bár ingyen taxival nem szolgálhatok, elmesélek viszont egy olyan történetet, aminek felidézése majd biztos jobb kedvre derít benneteket battyogásaitok közben, és ily módon úgy elrepül az idő (t), mint a huzat. Mivel a kacagásra ingerlés nem tűr halasztást, máris belevágok -- in medias res.

Történt még kilencedikben, hogy történelemórán a sumerekről tanultunk. Szóba került egy alakzat, amely jelentése sarok, szög, zug, üreg, lyuk, verem. Babilóniában egyébként valószínűleg az öt irányt jelképezte; vagyis elöl, hátul, balra, jobbra és felül. Ezeknek az irányoknak asztrológiai jelentése is volt ám, amit itt bővebben nem részletezek! Salga Tibinek se kellett volna részleteznie ezt a felelés során, hiszen őt már akkor sem az eszéért szerettük. Viszont a tanerő mégsem akarta egyessel jutalmazni a gyatra feleletet, így hát feltett egy mentőkérdést:

-- Mi a pentagram? -- kérdezte. A válasz egyébként a fent kissé talán túlrészletezett válasz lett volna.

-- Hát... -- makogott Tibi és a fejét vakarta, mint valami orángután -- ... öööö... hát... az egy súlymérték!

Alig terjedtek el a hanghullámok fülünkig, máris kirobbant a kacagás. Csak úgy remegtek a falak. Még a tanár úrnak is fogai közé kellett harapnia virágmintás nyakkendőjét, hogy ne nevessen olyan feltűnően. Nándi meg úgy röhögött, hogy félrenyelte a rágóját, amitől kis híján megfulladt. Nekem is alig volt elegendő lelkierőm lefirkantani ezt a szellemes mondást.

Tetszik nektek is, kedves olvasók?

Üdvözlettel:

ifj. Farkas Gyula

a BME mérnök-fizikus szakának ötödéves hallgatója kondenzált anyagok fizikája szakirányon

Szia, Olvasóim!

Bizony, nekem is sok borsot tört az orrom alá a Budapesti Közlekedési Vállalat (továbbiakban: BKV), midőn a tegnapi napon meghirdette a strike-ot (ejtsd: [sztrájk]). Mivel délután volt vizsgám, így reggel indultam Szederkényből székesfővárosunkba, és bizony térdig jártam a lábam, mire a Déli pályaudvarról beértem a I/II. Ferenc császár és király egyik fiáról elnevezett egyetemre. Előtte még betértem a koliba, hogy inget cseréljek, úgy megizzadtam a sok gyaloglásban. A BKV miatt csak lábbuszt használhattam!

De a sétának volt egy pozitív (+) hozadéka is: útközben összefutottam egy kellemetes ismerőssel, ki nem találjátok, kivel! A Nehézipari Műszaki Egyetem negyedéves kohómérnök hallgatónőjével, a mindég vidám H. Hajnalkával, aki ezúttal sem felejtette el élére vasalni khakiszín ingét, és kalapjában is ott lebegett az ellhagyhatatlan árvalányhaj.

-- Légy résen! -- üdvözölt a kedves lány.

-- Hát te mi járatban mi vagy?

Hajnalka elmesélte, hogy már végzett a vizsgákkal, és még a szigorlata is jeles lett (úgy gondolom, ez is valami!) -- nemhiába biflázta be a "Bányászati karsztvízszint-süllyesztés a Dunántúli-középhegységben" című opus tartalmát. Mesélt ugyanakkor egy szakításos ügyről is, mivel életében újra felbukkant a zeneszerző Tibor. Úgy tűnik, fel akarta melegíteni a káposztát (Brassica oleracea), ugyanis Hajnalka egy hajnali futása során egy idegen által leszólíttatott. Ez az idegen penig nem volt más, mint a rég nem látott Tibor!

Kedves blogolvasók!

Itt az ideje, hogy tanúi legyetek annak a történelmi pillanatnak, amikor Rokk Ervin ádáz küzdelmet indított ellenem. Fő feladatának azt tekintette, hogy bebizonyítsa: nem vagyok valódi. Szerencsére, galád tervét nem vihette győzelemre. Azért idézem fel ezeket az eseményeket, mivel most is megindult egy támadássorozat ellenem. No, de ez csak gyenge utánzata lehet Rokk Ervinünk ármányainak.

Kezdődött azzal, hogy

Rokk Erwin  - 2005. június 21. 17:20:05
Bazze !! Ne hantáljáál már!! én nemismerek ijen nevű arcot a mérnök-fizikus szakon, de ha ott is vagy lécci ne égess minket tovább!
üdv. Jemand

Természetesen nem késlekedtem a riposzttal:

Kedves Kommentelő Ceve!

Kedves Olvasóim!

Köszönöm a hatalmas érdeklődést, amit elektronikus netnaplóm iránt tanúsítotok. Örülök, hogy véleményformálásra késztetett benneteket a poszt, annak viszont már kevésbé, hogy ilyen keresetlen szavakkal adtam elő véleményemet az ország egyik egyeteméről. Azért nem törlöm csak a posztot, hogy legyen szégyenpír és intő jel: így jár az, aki letér a racionalitás útjáról, hogy az érzelmileg túlfűtött bozótban kalandozzék.

Igen kedves Blogomat Olvasók!

Köszöntök mindenkit ebben az új évben, remélem, idén is blogom hűséges olvasói maradtok.

A szilveszterem nem várt fordulatokat hozott. Kezdődött azzal, hogy a zsaroló valamilyen ügyes informatikai trükk révén a http://igazmondo.blog.hu-t állította be kezdőlapomként, így minden reggel, amikor felrándultam a Világhálóra, wmiki agymenései fogadtak. De ez még nem volt elég! Képes volt a nevemben mindenféle ostoba tantárgyat felvenni (úgymint: olasz műszaki nyelv, Sajtoló hegesztések, Hidraulika pneumatika) a Neptunon keresztül. Ez meglepett, mivel a Neptun igen bonyolult, és mindebből arra következtetek, hogy nagykoponya bűnöző elmével állok szemben.

Elég sok időmet vette el, amíg lejelentkeztem ezekről a botorságokról, és időközben volt időm elgondolkodni a Műszaki Egyetem és a magyar mérnök-tömegtermelés színvonaláról. Ezt fogom itt most megosztani veletek, Nyájas Olvasók!

Nos, meg kell hogy mondjam -- bár szeréntem eddig is sejtettétek --, hogy nem tartom valami sokra ezt az intézményt. Katasztrofális a jövő mérnöknemzedéke! A felhígult hallgatóanyag zömével újgazdag szülők elkényeztetett csemetéi, akik csak a papír miatt jöttek ide. És meg is kapják: a zh-kra nulla tanulással lehet ötöst kapni. Így nem is csoda, hogy a leendő mérnökpalánták inkább a közeli kávézókban ücsörögnek flanelingben és farmerben, hogy az Élet nagy kérdéseiről (különös tekintettek a fluxuskondenzátorokra) cseverésszenek, vagy érdekes könyveket lapozgassanak.

Hiába rugdossák át őket a tanárok, hiába kapnak ajándékba egy diplomát, ezzel ugyan nem érnek semmit. Mert leendő munkahelyükön az első megbízásuk ez lesz:

-- Egy Bic Mac menüt kérek!

Na, és a tantervi háló! Hát komolyan mondom, az még egy rossz viccnek is rossz. Ilyen "kamutárgyak" szerepelnek, mint "Pályaintegrál módszere a térelméletben" vagy "Egydimenziós elektronrendszerek fizikája". Jól tudom, hogy a régi időben ezt a szakmunkásképzőkben is számon kérték, de azóta sajnos beütött a tömegképzés, a színvonal pedig mélyrepülésbe kezdett! Azt hiszem, itt megy leginkább a diplomagyártás, mert ezeket a tárgyakat még egy idióta is be tudja kettesre magolni, ha meg nem, átengedik. Viszont Kantot meg az emberi erőforrásokat már nem. Valamit kezdeni kéne már a mérnöki karokkal, mert egyszerűen adófizetői pénzkidobás, ami itt megy.

Amerikában van ennek a mérnökképzésnek egy rendes neve, csak itt a polkorrektség miatt ritkán használandó, én még is leírom: feleségképző. Itt képzik a feleségnek valót a művelt értelmiség számára.

Hawaii az egész év, elmegyek vizsgázni, rizsázok egy sort, és megterem az ötös! Oda csak agyatlan zombik járnak nagyrészt. Egy büfészak... ez a nagy igazság! Örülök, hogy nemsokára végzek, és legalább lesz egy papírom. Mert ez csak egy papír, semmi más, egy szükséges rossz! Keserű konklúzió: mérnöknek csak az megy, aki naplopó akar lenni egész életében. Különösen igaz szerintem a BME-re!

Üdvözlettel:
ifj. Farkas Gyula

Kedves Blogolvasók!

Ne haragudjatok, hogy mostanság csak kutyaszaladtában posztolok, de a zsaroló miatti aggodalmam visz rá erre. Attól tartok, hogy az, hogy előkereste azt a balatonberényi kazettát, még csak a kezdet volt, és sokkal rosszabb idők is jöhetnek ezután. Most is sietősen írok, mivel arról fogok beszámolni, hogyan búcsúztatom majd az óesztendőt. Ne számítsatok komoly partikra, mivel nagyon sok a tanulnivalóm! Ugyanis január elején a Hangszerek fizikája c. tárgyamból készülök kolloqualni (Fiala tanársegéd úr szigi tanci!).

Így hát otthon, a könyveim társaságában fogom tölteni Szilveszter napját. Vélhetően azonban nem fogok unatkozni, hiszen tegnap érkezett expressz vonatán Bogyó néni és máris összerúgta a port szegény édesanyámmal, akinek a matematika témazáró dolgozatok javításával telt el a karácsonya. Édesanyám ugyanis előző nap nagy mennyiségű virslit vett a Tescóban akciós áron (jut eszembe, ez ügyben még szólnom kell Amál néninek, bizonyára értékelné az információt).

Igen ám, csakhogy kiszimatolta ezt Bogyó néni, aki ma reggel mamuszában kicsoszogott a konyhában és a hűtőben az aludtteje után matatott. Így akadt meg a keze a csörtögő nylonban, ami az olcsón vett virslit tartalmazta. Azzal a lendülettel, ahogy kivette, már dobta is a szemetesbe! Ez vörös posztónak bizonyult édesanyám szemében, aki a tegnapi dolgozatjavítás (fizika témazáró) nyomait szeme alatt viselve 10 körül kitámolygott egy kávét elfogyasztandó.

Rögtön felelősségre is vonta a tisztaszobában békésen pakolászó Bogyó nénit, aki -- meggyőződvén saját igazáról -- ezt pampogta:

-- Jaj, lányom, te nem is tudod, micsoda szemétből készül az a virsli! Nyesedékből, bőrből, szalonnából, de nem sajnálják bele a  szőlőcukrot és a szentjánoskenyeret sem! Nem beszélve a gusztustalan difo szfátokról, folsavról, mustármaglisztről meg L-kamitinről!

Amikor ezeket a kémiai fogalmakat hallottam, bevallom, kedves olvasók, elégedetten csettintettem a nyelvemmel:

-- A vén csont érti a csíziót!

Anyámban egyből megszólalt a családi összetartás:

-- Kicsit több tiszteletet, fiam.

-- Te pedig, lyányom, hajtsd meg fejed a kor előtt -- mondta Bogyó néni, és már szedte is elő a kosarába rejtett kolbászokat. Nocsak, ezzel el is lett simítva minden!

Így hát valószínűleg kolbászos karaj várható holnap szilveszterre. Egész jó fogás, kellemes lesz majszolgatni, midőn az exponenciális tölcsér sugárzási impedanciájáról tanulok.

Minden kedves olvasómnak -- még a zsarolónak is -- kívánok minden jót a következő évre! A kibertér legyen veletek!

Üdvözlettel:
ifj. Farkas Gyula

Kedves Blogolvasóim!

Elmúlt hát a karácsony. Kosborjaim sikeresen megérkeztek póstán még 23-án. Kissé bántott az udvaron heverő fenyőfa látványa, hiába agitáltam anyát, hogy műfenyővel ünnepeljünk.

Az ünnep azonban így is jól sikerült, bár a zsaroló ténykedése azért továbbra is árnykot vetett életemre. De ezekről majd később számolok be. Most inkább arról beszélek, hogy képzeljétek, kedves olvasók, Zsolti sógorom ugyancsak be akart vágódni nálam ezen az ünnepen.

Történt ugyanis, hogy a karácsonyfa alatt egy compact disket találtam, rajta egy "ifj. Farkas Gyulának, a BME mérnök-fizikus szakának V. éves hallgatója (kondenzált anyagok fizikája szakirányon) számára" felirattal. Kérdő tekintetemre Zsolti huncfut vigyorral felelt, így rögtön tudtam, hogy az ő ajándéka a sugárlemez. Ami nem volt más, mint egy Világhálóról leszedett, Zsolti által összetákolt gyűjtemény a Kockaéder nevű formáció legnagyobb slágereiből. Az említett formáció célja, hogy megszerettesse a matematikát a pórnéppel. Nem mondom, nemes cél!

Igen nagyon kedvelem ezt a formációt, különösen Kelecsényi Nándort, aki a gyulai kórházban született, de már jól van. Hiszen engem is ez a nemes cél mozgat, amikor vicces eseteket publikálok a jónép derültségének fokozására! Viszont meg kell hagyni: én nem tartozom a Kockaéder célközönségébe, mivel a matematikát már így is nagyon szeretem, és elementáris formáját már régen meghaladtam. Na, de ismerek valakit, akinek továbbpasszolhatom ezt a becses ajándékot. Egy olyan valakit, akinek ez nagyon nagy hasznára válna, hiszen buta, mint az éjszaka. És ez a személy nem más, mint Inez!

Karácsony másnapján fel is csöngettem hozzá, és egy szaloncukor kíséretében átadtam neki az ajándékot. A csokoládé arra szolgált, hogy serkentse némiképp Inezünk lomha agyműködését. Meg kell hagyni, Inez nagyon kedves volt: beinvitált székelykáposztázni egyet; és közösen meghallgattunk egy-két számot. Nekem ez a kedvencem:

"Deri-deri-deriváld ezt énnekem!
Úgyis olyan szomorú a képletem,
Mennyi lehet kettő k a négyzeten?
Hát deri-deri-deriváld ezt énnekem!"

Valamint ez:
"Kis fermatos, nagy fermatos,
Minden függvény így korlátos,
De ha mégsem, deriváld le,
Hadd legyen neki limese.

Jaj, de szép a feszítőfa,
Ragyog rajta a sok csúcsa,
Itt egy félgömb, ott egy lambda,
Jaj, de szép a feszítőfa."

Inezünk kedves mosollyal dúdolgatta a számokat, és megígérte, hogy az újévben jobban rágyúr majd a matematikatanulásra. Úgy legyen!

Kívánok Nektek, Olvasóim, sikerekben gazdag, boldog új évet!

Üdvözlettel:
ifj. Farkas Gyula

Kedves Olvasóim!

Történt minap, hogy vígan fütyörészve érkeztem be a kollégiumi szobámba, ahol Sz. Péter szobatársam a csomagjaira helyezett lábbal olvasgatta a nyuszis (Lepus) magazint. Minden készen állt, hogy hazautazzon Záhonyba.

-- Hallom, végre meglett az aláírásod. Nehezebb volt a proftól autogramot szerezni, mint Donna Summertől, nemdebár? -- kedélyeskedtem. Peti gyorsan témát váltott:

-- Megvan-e már a zsarolód? Úgy hallottam, a frászt hozta rád az ebihalas esettel!

Szeget ütött a fejembe, hogy Péterünk miért érdeklődik ennyire ügyeim s főként a zsaroló kiléte felől. Talán ő lenne a titokzatos zsaroló? Igaz, ami igaz, kapóra jött neki az "integrálás" megsemmisülése... de sajnos nem ő az egyetlen, aki borsot akarna törni az orrom alá. Gyorsan leültem íróasztalomhoz, és felírtam a lehetséges zsarolókat. A sorrend nem jelenti a gyanú erősségét!

1. Sz. Péter -- a fentebbi indokok miatt.

2. S. Tibi -- Múltkor Pécsen összefutottunk az utcán, és a kópé alig akart megismerni. Mondhatni: sunnyogott. Erősíti az iránta való gyanúmat, hogy az érettségi banketten nem a legjobb szájízzel váltunk el, miután magamhoz ragadtam a mikrofont, és előadtam néhányat Tibi barátunk baklövéseiből.

3. B. Miklós -- Tőle aztán minden kitelik!

4. L. Károly -- Erdész a Mátrában, aki képes volt egy gyönyörű Orchis coriophorát kilapítani hatalmas bakkancsával! Pfuj!

5. Döme -- még mindég rajtam követeli a kör tablettást ez a fránya alak, aki összetéveszt Bene Róberttel. (Aki szerencsére azóta jó útra tért.)

Hát, röviden ennyit sikerült kiokoskodnom, de szívesen fogadom a kedves olvasók javaslatait is. Segítsetek megtalálni a zsarolót, hogy elláthassam a baját!

Üdvözlettel:
ifj. Farkas Gyula

Kedves Blogomat Olvasó Publikum!

Kissé szomorkásan ébredtem reggel, mivel eszembe jutott, hogy eggyel kevesebb embernek mesélhetem immáron vicces történeteimet. De sebaj! Ahogyan a kiváló Sz. Pál megénekelte: azért mert véget ért a szerelmünk, a híres-fergeteges szerelmünk, azért még találkozhatunk és barátkozhatunk talán. Én ugyanis bízom a modern orvostudományban, és tudom, hogy Skolasztika is rendbe fog jönni. Sőt, még képes lesz egyszer megbirkózni a Carmichael-féle máig bizonyítatlan sejtéssel is.

Az élet megy tovább, kosborjaim várják, hogy karácsonyra hazapostázzam őket Szederkénybe, és kosborcsapati teendőim sem várhatnak.

Tegnap este édesanyámmal berándultunk Pécsre, hogy abban a bizonyos nagyáruházban (nem mondom meg a nevét, mert ez itt nem a reklám helye, de annyit elmondhatok, hogy tréfás kedvű egyének Madaras Tesco néven emlegetik) megejtsük az ünnepek előtti nagybevásárlást. Éppen a kukoricapelyhes polc mellett haladtam el, mélyen a gondolataimba temetkezve, amikor zsupsz! nagyot zökkent a bevásárlókocsim. Ingerülten kiáltottam:

-- Nem tud vigyázni? -- De haragom nyomban el is illant, amikor megláttam, ki áll a másik kocsinál. -- Hajnalka, kedves! De jó, hogy látlak!

-- Légy résen -- adott nekem jó tanácsot köszönésként a leány. S amilyen éles szeme, egyből kiszúrta: -- Hol a jegygyűrűd?!

Így hát röviden elmeséltem neki jegyességünk szomorú felbomlását. Hajnal megértően bólogatott, s imígyen szólott:

-- Nehéz dolog a szerelem. Én is hogy jártam?! Úgy döntöttem, visszakérem Zsolttól a könyvem, hiszen januárban abból kell majd felkészülnöm a szigorlatra. Mivel azonban a vizsgaidőszakot nem Miskolcon töltöm, s nem is szándékoztam arra járni januárig, úgy döntöttem, megkérem őt, hogy postán küldje el.

-- Helyes, helyes.

-- No de várd csak ki a végét! Meg is érkezett a könyvem, aláírtam a papírokat. Ám a postás még nem ment el, hanem várakozóan tartotta a markát: "Kétezer-ötszáz forint lesz." "Miii-csooo-daaa?" -- hüledeztem, de nem volt más választásom, tejelnem kellett. A galád Zsolt ugyanis képes volt utánvéttel feladni a könyvem!

-- Ez tényleg szemtelenség -- értettem vele egyet.

A bevásárlás után még mindig nem állhattam neki kikapcsolódni, ugyanis este várt rám egy kosborcsapati megbeszélés. Nusika kipirult arccal, derűs mosollyal érkezett a gyűlésre. Esernyőjét óvatosan egy kosát mögé támasztva levette kabátját. A quasi-informatikustanonc Bandi széles mosollyal figyelte az esernyőjét.

-- Miért tetszett az esernyőjét a tormásfazékba állítani? -- kérdezte, s szája most már éppen a füléig szaladt.

-- A... a... tormásfazékba? -- rebegte Nusika megrettenten, s az esernyője után kapott.

-- Igenis -- vette át a szót édesanyám, aki éppen akkor lépett be. -- Ebben a nagy fazékban, hideg vízben tartjuk a tormát, hogy frissen maradjon. Éppen a közepébe állítottad az esernyőt.

-- Most vizes lett -- vigyorgott Bandi --, hihi... pedig nem is torma!

Nusika már nem is hallott az élcelődést, szinte sírva indult meg a szobába. Az ám! Csakhogy aznap valahogy rájárt a rúd szerencsétlen Nusikára. Közvetlenül az ajtó mellett a földön állott egy nagy kosár tele mindenféle zöldséggel, kelkáposzta, zöldbab, tök, karalábé, hagyma, zöldpaprika, szép magasan, ízlésesen felhalmozva. És amint Nusika hátralépett, megbotlott a kosárban, elvesztette az egyensúlyt, s egyenesen beleült a zöldséges kosár kellős közepébe.

A kelkáposztafejek messze elgurultak, a tök kiugrott az utcára, a sok karalábé és paprika a csapattagok lába elé hempergett, s a zöldbab mint valami zöld zuhatag borította be Nusikát...

Nusika úgy érezte, mintha a kosár minden tartalmával együtt lesüllyedt volna valahová a feneketlen mélysébe, s valami jótékony sötétség árnyékolná be őt, mint sűrű, sötétzöld fátyol, amely alól nem láthat senkit, s őt sem láthatja senki...

Sajnos nem így volt. Nagyon is látta mindenki. Nusika vállán egy koszorú hagymával, kalapján néhny zöldpaprikával, s a ruhája csipkéjére ráakadt zöldbabcsomókkal, esze nélkül rohant ki az utcára. Van egy olyan érzésem, kedves olvasók, hogy Nusika nem lesz soká a titkárnőm. Sajnálom, hogy a zsaroló ostora múltkor az ő hátán csattant, de azt hiszem, Nusi a zsaroló nélkül is vonzza a bajt.

Volt az elmúlt napoknak még egy fontos eseménye. A szállingózó hóesésben, a karácsonyi vásáron véletlenül összefutottam Julival, a galád B. Miklós exszerelmével. Meglepett a váratlan fejlemény, hisz magam is terveztem már a találkozást. A terveim között az szerepelt, hogy elhívom majd az ex - csoporttagot egy jó erős feketére (természetesen csak szimplára), és jól kifaggatom. Ez a tervezetlen találkozás viszont legalább megspórolta nekem a kávéházi cehhet. Egy darabon együtt sétáltunk és elkezdtünk beszélgetni.

-- Voltál te mostanában a Múzeumban?

-- Mikor?

-- A múlt héten.

-- Aha, szinte minden nap megyek.

-- Az jó hely -- mondtam feszengve, mert már szerettem volna a tárgyra térni. Kapóra jött, hogy egy zsebes előttünk akart kirabolni egy nőit, aki viszont résen volt, és erősen fogta kézitáskáját. S mivel jó anyagból készült a retikül, tehát megjegyeztem -- Még szerencse, hogy ez a gazember nem szakítota el a drága holmit. Ti viszont, ha jól tudom, szakítottatok Mikivel.

Juli nem örült a frappáns átkötésnek. Szomorúan ismertette a tényeket, hogyan is mentek külön utakra ők.

-- Ez szomorú -- értettem vele egyet. -- Na mármost, kedves Júlia, ha szeretnéd sebzett szívedet a bosszú édes írjával megvigasztalni, állok rendelkezésedre.

Juli érdeklődve kapta fel a fejét.

-- De ennek természetesen ára van -- folytattam. -- Ha ellopod nekem a Csapody-albumot, garantálom, hogy B. Miklós a legsötétebb bosszúd áldozata lesz.

Juli arca megnyúlt.

-- Jaj, te semmit sem változtál -- legyintett fáradtan. -- Ilyesmiről szó sem lehet. Ne keverjük össze a magánéletet a közügyekkel. És egyébként is... nemsokára... valahol messze... új életet kezdek. Hátrahagyom a múltat, és csak előre nézek.

Így hát vállat vonva és kurtán biccentve magára hagytam a patetikusan szavaló Bihari kisasszonyt.

Mennyi esemény egy napra, úgy-e, Olvasók?

Üdvözlettel:
ifj. Farkas Gyula

Igen kedves Blogolvasóim!

Lévén pótlási hét, mást nem csinálok, csak lógatom a lábam, és fülelek ide-oda, hátha hallok vicces történetet. Azonban van más is! Stúdiumaim most már nem akadályoznak meg abban, hogy ellátogassak Skolasztikámhoz a hülyeintézetbe.

Nem csalódtam az intézmény modernségében, minden úgy volt szó szerint, ahogyan azt Poszáta nekem elmesélte. Saját szememmel láttam, hogyan részesítik hűtőfürdőben azt az elmebajost, aki magát Bonaparte (I.) Napóleonnak képzelte. Skolasztikámat viszont már nem ott találtam, ahol azt kémem elmesélte. Mivel az orvosok szerint tisztult az állapota, most már pár perces sétát is engedélyeztek számára a kertben, ahol kezén muffal, az ápolók figyelő tekintete mellett sétálgathatott.

-- Kisztihand, kedves! -- csaptam össze sarkam, és tréfásan szalutáltam. Aztán kézen fogtam nőmet, és leültünk egy kőpadra. Skolám érdeklődve hallgatta jobbnál jobb vicces fizikaórás eseteimet, sőt: a göde évfolyamtársaimmal elkövetett príma heccet is elmeséltem neki, amin hangosan bruhaházott, csak úgy zengtek az évszázados falak! Átadtam édesanyja üdvözletét is, aki mint megtudtam, Skolasztika tiszteletére megnézte a Dallas azon jelentét videón, amikor az öreg Jock meglátogatta első feleségét az elmegyógyintézetben. Ennél többre azonban nem futotta a ljubljanai díszdoktor drága idejéből.

Kedélyesen elbeszélgettünk, ám egyszer csak Skolasztika megfogta a kezem, és imígyen szólott:

-- Drága Gyula, közeleg a karácsony...

-- Tudom, már meg is vettem neked az ajándékod. Mégpedig egy Hoagy Carmichael bakelitet -- kacsintottam rá tréfásan, mókásan utalva arra, hogy bizony beletört a drága Skolasztika bicskája a Carmichael - féle máig bizonyítatlan sejtés megoldásába.

Skolasztikám -- kivételesen -- most nem nevetett a sziporkámon. Ehelyett így szólt:

-- Én is adok neked valamit. Mégpedig... mégpedig nem mást... mint a szabadságot! Élj boldogul nélkülem, egyetlen szerelmem...

-- Hohó! A Szabadság téeszt adományozod nekem? Én is olvastam ám Gergely Sándor kiváló regényét, a Forró nyár címűt, ami a falusi kollektivizálás rögös útját mutatja be. Igazán kedves tőled, hogy gondoltál rám, bár a könyv témáját tekintve nem reáltudományokkal kapcsolatos. De ez is csak azt mutatja, hogy megértetted végre: nem vagyok kockafej.

-- Gyula, félreértesz! -- sóhajtott Skola, azzal fogta magát, szép kacsóját kivette a muffból, lehúzta jeggyűrűjét, s a tenyerembe pottyontotta.

Ez beszédesebb volt számomra, mint száz szó, mint ezer mondat: tudtam, hogy ezzel örökre vége a kapcsolatunknak. Skolasztika azonban még mondott  egynehány indokot, miért is szakít, de ezeket már Helmut szorításában, aki vitte őt vissza a szobájába.

-- Úgyse lenne jövőnk... ne korlátozzon téged is a betegségem... találj magadhoz illőt... én sosem gyógyulok meg... nekem már ez az otthonom...

Még jó, hogy említette az otthont, mert csak ekkor jutott eszembe, hogy otthon még meg kell locsolnom a kosborokat, mielőtt postára adom őket. Így hát fütyörészve hazamentem. Nota bene: egy szomorú dalt fütyültem.

Hát így jártam, Blogolvasók!

Jó szelet!
ifj. Farkas Gyula

Szia, Olvasóim!

Képzeljétek csak, mi történt! Kémem, M. Poszáta jelentkezett kihallgatásra. Éppen ráértem, mivel zh-imat sikeresen abszolváltam, s lévén pótlási hét nem sok dolgom akadt. Felrendeltem magamhoz Posztátát a koliszobába, de mégis csak titkos ügyről lévén szó elpateroltam szobatársamat, Sz. Pétert a kiskocsmába (1113 Bp., Villányi út 54.) -- úgyis oda való, nem penig a József Nádor Műszaki Egyetem patinás falai közé.

Rég kaptam már hírt az ellenséges csapatról, így most kíváncsian vártam a fejleményeket, hogy is áll hát a szénájuk. Poszáta meglepő hírrel szolgált: az áruló B. Miklós és a hasonlóképpen áruló B. Júlia szakítottak!!!4 "Zsák a foltját" -- mondogattam penig mindég, hiszen a két galád úgyis összepászolt. De ezek szerént mégsem. Nos, mindenesetre örültem a hírnek, mivel most talán sikerül valahogy rávennem Julit, hogy bővebb információkkal szolgáljon. Hogy hogyan, az egyelőre maradjon titok az Olvasók előtt, mindenesetre Poszáta örömmel fogadta az általam reá testált feladatot.

A másik érdekes hír pediglen, hogy kipróbálásra került csapatunk új titkára, bizonyos Novák Anna kisasszony, ismertebb nevén Nusika. Bevallom, kicsit tartottam tőle, de ha egyszer a bátyja oly megbízható tag (bár nem egy nagy lumen), gondoltam, bizonyára nem esik messze az alma a fájától. Össze is gyűltünk hát a hétvégén szederkényi otthonomban, ahol ezúttal csend és nyugalom fogadott: anya ugyanis odaát volt nővéremnél, és a szerencsétlen sorsú Edét, valamint újszülött testvérét pesztrálta.

Meg is érkezett nemsokára a csapat teljes létszámban: Josh, Bandi és a kriptotag Poszáta. Nusika helyet is foglalt a Sphynx írógépnél. Bandi előzékenyen alátolta a széket, de hogy, hogy nem, Nusi a szék helyett véletlenül a földre ült le. Bandi szája megrándult a visszafojtott nevetéstől, én azonban csendre intettem. Hiszen érthető, hogy Nusika zavarban van ily fontos megbízást kapván.

-- Novák kisasszony, igen kiválóak a referenciái -- mondtam az önéletrajzát lapozgatva a tisztség jelentőségét fokozandó. -- Ahogy itt olvasom, tanult gépírást is... sőt még szépírást is. Ez igen dicsérendő! Megcsillogtatná számunka ezen képességeit? Levelet fogok diktálni, a címzett Bihari Júlia.

Nusika készséggel vette alabástrom kacsóiba a téntatartót, és néminemű szerencsétlenkedés után lecsavarta a kupakját. (Először ugyanis rossz irányba tekerte.) Bandi a zavartságon enyhítendő, elmondott egy informatikusos viccet ("Why do real Java programmers wear glasses? -- ??? -- Because they don't C#"), valamint segített Nusikának megkeresi az irónt.

Kedves Kommentelők!

Igazán nem tudom, miért, de annak idején (2005) még a csajozas.hu fórumán is felütötte a fejét az a tévhit, miszerént én nem létezem. Emiatti felháborodásomnak hangot is adtam egy igen nagyszerű ajánlattal egybekötve:

"Kedves Fórumolók!

Megint felütötte a fejét a gyanú, miszerint én nem létezem. Mivel ezt annyiszor cáfoltam már, hogy magam sem tudom, a legegyszerűbb, ha eljöttök Szederkénybe, és meglátogattok. Vagy egy közös mátrai túra? Lacival tervezünk egyet, ha gondoljátok iratkozzatok fel. f_gyula@citromail.hu

Üdvözlettel:
ifj. Farkas Gyula"

A neve ellenére nőnemű fórumoló sebi sebtiben válaszolt is:

"Kedves Gyula!

Nemlehetne inkább valami kevésbé mozgásigényes? (mondjuk egy kocsmázás)

Üdv"

Fórumoló Zita jobban ismerte az ízlésem, ezért az alábbiakat javallotta társnőjének:

"Kedves Sebi!

Nem hiszem, hogy kedves barátunk, ifj. Farkas Gyula élne ilyen egészségromboló ajánlattal...
sokkal jobb ötlet lenne egy séta, esetleg fagyizás a Margitszigeten. Szép növények ott is vannak.

Üdvözlettel: Zita"

De sajnos utána csúnnya váddal illetett:

"Kedves Ifj. Farkas Gyula!

Féke direkt szervezel olyan programokat ahol mi nem vehetünk részt bizonyos indokok miatt... (távolság, kedv, ismeret hiánya...) Mert nem szeretnél találkozni velünk.
A gyomrom is görcsbe rándul a gondolatra...

Félő üdvözlettel: Zita"

Sok szócséplés után úgy döntöttem, tiszta vizet öntök a pohárba:

"Kedves Fórumolók!

Amennyiben tényleg érdekel benneteket egy személyes találkozó velem (és kosborgyűjteményemmel), beszélhetünk a témáról. Pesti utat ugyan nem terveztem, de Pécs ideális helyszín volna. Várom további elgondolásaitokat ezzel kapcsolatban.

Üdvözlettel:
ifj. Farkas Gyula"

A kedves fórumolók többsége pesti, így egy pesti utat javasoltak. Nekem viszont akkoriban semmi dolgom nem volt Pesten (lévén nyár, és Skolasztikámat sem ismertem még), ezért nem nagyon akaródzott odalátogatnom, lévén költséges utazás. A többiek ezt zokon is vették. Már-már komoly vita kezdett kibontakozni, amikor is Guybrush Threepwood fórumoló újabb "furcsaságot" vett észre velem kapcsolatban.

"Kedves Fórumolók! 

Azt kitárgyaltátok már, hogy 1.) Gyulánk miért a Mátrában szeretne túrázni, ha egyébként Pécsen lakik, illetve... ha a Mátra mint helyszín számára kézenfekvő, akkor a 100 km-rel közelebbi Pest miért nem az?... ...Talán triviális a válasz, de... 

Üdv!,

Largo LaGrande"

Természetesen nem hagytam magam.

"Kedves Largo LaGrande!

Ha triviális a válasz, miért várod, hogy én mondjam ki? Ha jól tudom, Pesten nincs túl sok kosbor (ha tévedek, javíts ki), míg a Mátra ennek a paradicsoma. Gondoltam jobb lesz összekötni a kellemest a hasznossal, és egy kicsit művelődni. Nekem ugyanis nem nagy élmény csak azért utazni többszáz kilométert, hogy pár ember elhiggye rólam: létezem. Ez nekem nem többlet információ.

Üdvözlettel:
ifj. Farkas Gyula"

Sajnos ezzel kicsit aláástam népszerűségem, ez érezhető sebi sértődött hozzászólásából:

"Csöppetsem Kedves Fórumoló Gyula!

Szerintem ez rendkívül udvariatlan hozzászólás volt a részedről.. az előző is melyben "nem nagy élmény"-nek nyilvánítottad a velünk való találkozást..
nemis tudok erre mit mondani (dehogynem: fulladj a kosborokba)"

Stokes penig egyenesen önzőnek nevezett!

"Kedves farkas Gyula!

ne legyél önző! Sajnos itt a társaság nagy része lexarja a kosborokat, komoylan! Ez a valóság...

Üdv: stokes"

Ez a tömény érdektelenség drága növénykéim iránt szintén rosszulesett, így a találkozótémát egy időre jegeltük. Később azonban csak sikerült összehozni egyet (igaz, csak egy személy tette tiszteletét), de erről majd egy másik nosztalgiaposztban számolok be.

Üdvözlettel:
ifj. Farkas Gyula

Kedves Blogolvasók!

Fogadjátok szeretettel újabb nosztalgiaposztomat a "csajozas.hu"-s időszakból. Ez nem az a kellemes nosztalgiázás lesz, mivel egy 2004-es hazugságomra emlékezem. Nem szokásom az ilyesmi, de ekkor elcsábultam. Nem annyira  a hazugságvágy motivált, mint az abban lévő bizonyosság, hogy felvesznek a BME-re.

Történt ugyanis, hogy 2005 júniusában kommentelő Mad hatter (akinek személyi adatai: 1936. szeptember 16-án Szűz jegyében születtem, magasságom 169 cm, súlyom 49 kg, alkatom átlagos, lakóhelyem Budapest, zenei stílusom változó, családi állapotom nőtlen, nincsenek gyerekeim, nem dohányzom), na szóval ez a firma megvádolt azzal, hogy valótlant állítok. A fórumban ugyanis magamat elsőéves mérnök-fizikus hallgatónak datáltam, de a felvételi eredmény még ekkor nem érkezett meg. Helyesebb lett volna tehát a leendő mérnök-fizikus hallgató, amit egy másik helyen alkalmaztam is. Nos, ezzel az össze nem illéssel vádolt meg engem Mad hatter.

Igen tisztelt forumoló ifj FGy!

Természetesen lehetséges, hogy én értettem félre valamit korábbi hozzászolásaidban, ahogy ez gyakorta megesik velem, másoknak sok vidám perceket, és később azok elmesélése közben hasfogó nevetést szerezve, mindenesetre bennem az a határozott meggyőződés alakult ki, hogy Te a BME már első; éves mérnök-fizikus hallgatója volnál, és vizsgákkal terhelt évszakod még tart vagy épp most fejeződött be, de semmiképp sem csak a leendő; kategóriába tartozol. Ezt most akkor hogy magyarázza ki a Zárpi?

Először ebben a témában várja felvilágosító válaszod:
MH

Az ellentmondásra másik is lecsaptak:

Kedves fórumoló ifj. Farkas Gyula!

Először is -- bár jómagam életkoromból kifolyólag nem tartozom a fiatal nők közé, így csupán egy kósza megjegyzésem volna itt -- azt kellene definiálni, hogy a 356-os hozzászólásban is hivatkozott problémának, miszerint Te leendő elsőéves vagy-e, mi a megoldása, iletve hány lehetséges megoldása van. Másodsorban ne haragudj az új színemért, de nekem is alkalmazkodnom kell az itteni klímához, és annyian néztek már férfinak, hogy megkönnyítettem a dolgukat. Mindazonáltal és egyébiránt remélem, hogy ifjú hölgyrajongóid kitartása töretlen, még ha történetesen nem is vagy elsőéves, csak az leszel. Hidd el, aki ilyesmik miatt kiakad rád, az nem is tartozik az intelligens fiatal lányok halmazába.

Üdvözöl, és további sok sikert kíván:
x(y) (2005. július 3.)

Természetesen sikerült tisztázni a félreértést, de akkor igen nagyon aggasztott a tény, miszerint hányavetiségem következtében talán elveszni látszik majd nehezen megszerzett hitelességem. Valódiságom bizonyításának történetéről majd még beszámolok, különös tekintettel csatározásaimra kommentelő Rokk Ervinnel!

Üdvözlettel:
ifj. Farkas Gyula

Kedves Blogolvasók!

Hogy mik meg nem történnek, azt talán még ti sem tudjátok kitalálni, nyájas olvasóim! A blogszünet alatt ugyanis eléggé el nem ítélhető módon hanyagoltam a kosborcsapat ügyeit is. Márpedig ez olyan terület, ami mindig ad munkát az embernek. Talán emlékeztek, miként szakadt 2008 februárjában két részre a csapatunk, és hogy milyen hősiesen küzdöttem, hogy bizonyítsam, a mi csapatunké az egyedül helyes út. Az ellenség galád cselvetéseivel is felvettem a harcot, már amennyire erőmből telt. És aztán kiderült, kígyót melengettem a keblemen, mivel Veres András zendülést szervezett ellenem. Ezt 2009 júliusában még sikerült leverni, azóta viszont -- főként pedig a Csapody-album ismételt elvesztése óta -- igen rendezetlenül áll a csapat szénája.

Új ülést hívtam hát össze, amelyen Bandi és Josh is megjelentek, valamint a kriptotag Poszáta is. Poszáta főiskolai elfoglaltságaira hivatozva jelezte, hogy nem tudja ellátni jegyzői feladatait, így azokat készséggel másra testálná. Nem örültem ennek a fejeménynek, mivel amióta absztinens, Róbertünk kiváló munkaerő. De csak kellett valaki a helyére. Hogy nézne ki az, hogyha én, az elnök skribálnék minden egyes elhangzott szót? Bandi nem ért az írógéphez, Josh pedig szintén elfogalt. Úgy látszott, oda érkeztünk, ahol a part szakadt. Már-már úrrá lett rajtunk a teljes csüggedés, amikor a derék Josh cimboránknak eszébe jutott a mentőötlet:

-- Van ám énnékem egy húgocskám, bizonyos Nusi! Ha megválasztjuk csendestársnak, biztos szívesen gépel, mivel a vőlegénye, Fülöp épp Montenegróban hadgyakorlatozik.

Ez ám a pompás idea! Mindahányan csak ott voltunk, tapssal jutalmaztuk Josh barátunk éleseszűségét. Úgyis hiányzott már egy kis női melegség a kosborcsapatba, mely a rebellisek kizárása óta csak hímnemű egyedekből állott. Ahogy ezen méláztam, eszembe jutott, hogy volt ám nekünk még női tagunk a régi időkben. Úgy hívták, hogy Juli. De ő galád módon az ellenség szolgálatába állt... vajon mi lehet azóta vele. Ti tudtok róla valamit, kedves olvasók?

Üdvözlettel:
ifj. Farkas Gyula

Sziasztok, kedves Olvasók!

Nagyon örülök a kommentelői biztatásnak, illetve annak, hogy úgy látszik, a napokban mélyrepülésem elérte a legalsó pontját, és innen már csak felfelé vezethet az út. El is mesélem hát, mi történt velem az utóbbi időben. Figyeljetek jól, és ha bármi kérdésetek van, nyugodtan kérdezzetek.

Szóval, a hét egyik nagy eseménye volt, hogy összefutottam a régen nem látott ismerősnőmmel, Hintalan Hajnalkával. A Tiborral való szakítására minden bizonnyal emlékeztek még: Samu bácsi tanácsait követve békében váltak el. Igen ám! Csakhogy volt idő, amikor Hajnalkánk még nem vette kacsói közé a becses művet -- Spielhózni --, ennek következtében pedig nem tudta, hogyan kell békésen szakítani. Előző kapcsolatának a geodéta T. Zsolttal ugyanis viharos véget ért. Bár már mindaketten túltették magukat a szakításon, Hajnalkánk most reaizálta, hogy bizony exénél felejtette "Bányászati karsztvízszint-süllyesztés a Dunántúli-középhegységben" című szakkönyvét, ami pedig kötelező irodalom a januári szigorlatán. Hát most mitévő legyen? Kérje vissza? De azt talán közeledésnek venné Zsolti. Vegyen egy újat? De az meg súlyos pénzekbe kerül! Sajnos dilemmáján én sem tudtam segíteni, de örültem, hogy vicces pofáját viszontláthattam.

A második öröm, hogy képzeljétek, pályamunkám megnyerte a Jövő emlékei blog versenyét! Jutalmam nem más, mint egy Blu-ray lejátszó, amit a címre postáznak majd. Végre lesz megfelelő lejátszó az Öveges-DVD-imnek, illetve most már a DVD-nél tízszerte jobb felbontásban nézhetem csomornikáim növekedését.

És végezetül, el kell mondanom egy hatalmas heccet is, ami akkora nevetésre ingerelt, hogy megremegtek a BME falai. Azt hiszem, ez a zrí tette fel a koronát a hetemre.

Nos, történt a hetekben, hogy kissé elrontottam a "Waveletek, koherens állapotok és változó felbontású analízis" zh-mat, ugyanis a rendetlen Sz. Péter szobatársam elkeverte a tűzőgépem. Hogyan függ ez össze a zh-eredményemmel? Mindjárt meglátjátok.

Vittem magammal 10 db A/4-es lapot, de -- fájdalom -- összetűzetlenül. Ilyen esetekben, ugyebár, intézményünk biztosít tűzőgépet a megszorultaknak, de kissé szertelen voltam, mivel éppen eszembe jutott egy 9.-ben megesett vicces történet, emiatt elfelejtettem élni eme lehetőséggel. Így hát összetűzetlen lapokra kezdtem el írni a zh-t, és mikor végeztem, be is adtam összetűzetlenül, amit a tanerő utólag össze is tűzött enyhe megrovó pillantás kíséretében, hiszen a BME-n erre nagyon érzékenyek!

Itt jegyezném meg, hogy ez a tanerő csak egy kis nímand: tudnivaló, hogy a profok az ilyen vizsgákra csak a csicskásaikat küldik be. Mindezt a történeti hitel kedvéért mondtam el.

De nem nagyon érdekelt mindez, mivel tudtam, hogy kifogástalanul oldottam meg a feladatokat. Az ám, csak hogy este vettem észre, hogy az utolsó, hibátlanul levezetett feladatot bizony a többi iratom közé kevertem. Emiatt eshetett meg az a szerencsétlenség, hogy bizony 4-es eredménnyel abszolváltam a "Waveletek, koherens állapotok és változó felbontású analízis"-zéhámat. Gondolom, ti is osztjátok elhatározásom, azt, hogy nem hagyhattam, hogy az ötösök dzsungelét egy négyes törje meg. Még képesek lettek volna kifüggeszteni dolgozatom, mint tették azt a Fazekas Mihály Fővárosi Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium egy tanulójának esetében!

Éppen ezért úgy döntöttem, elmegyek a következő héten esedékes pót- (esetemben nyilván inkább javító) zárthelyire. Egyszer úgyis ki kell próbálni az ilyet is, elvégre egyszer BME-s az ember!

Meg is jelentem hát a pótzéhán mindenki nagy megrökönyödésére. A hüledezésekre csak annyit mondtam:

-- Hohó, cimbik! Én csak javítani jöttem.

Leültem, kikészítettem magam elé a parizeres-majonézes zsömlémet, valamint itókámat, az ionizált vizet. Alighogy ezekkel a műveletekkel végeztem, azon kaptam csoporttársaimat, hogy mind körém gyülekeztek, holott a tanteremben még számosan akadt volna üres hely.

Tudtam is, mire megy ki a játék, ezért úgy döntöttem, kissé megviccelem őket. Neki is álltam hát bőszen a feladatmegoldásnak, és úgy ültem, hogy mind a mögöttem, mint a mellettem ülők jól ráláthassanak dolgozatomra, sőt még az előttem ülő, de egyfolytában hátrafelé forgó Bécának is megfordítottam a papíromat, hogy jól láthassa a megoldást. Természetesen nem a helyes megoldásokat írtam le, hanem a fejemben lévő  -- szinte kimeríthetetlen -- adomagyűjtemény legszebb gyöngyszemeit tártam elibük. Micsoda hecc!

Jó sokáig ültem a helyemen, közben a felügyelő csicskás hatalmas betűkkel felírta a táblára, hogy már csak tíz perc van hátra a beadásig. Mihelyt realizáltam, hogy az összes göde leírta a megoldást, és elégedetten beadták feladatlapjukat, rácsavartam töltőtollamra a kupakját, és elégedetten hátradőltem. Vártam öt percet, míg mindenki ki nem ment, azzal lekaptam a kupakot, és mint egy őrült, ki tépte láncát, leírtam a megoldásokat. Szégyen, nem szégyen, utólag jöttem rá, hogy ejtettem egy helyesírási hibát! Mindegy, így is megérte, hiszen kacarászva adtam be a megoldásokat.

Két nap múlva, mikor megjelentem az eredményhirdetésen, kuncogva figyeltem a hüpe szekundánsok fancsali, de főleg hitetlenkedő arcát, sőt még egy beszélgetésfoszlányt is sikerült elcsípnem:

-- Érthetetlen, öregem, érhetetlen! Hiszen teljes egészében a Gyuláról írtam le!

No, persze ott és akkor nem osztottam meg velük ezt a zrít, mivel félő lett volna, hogy a nevetéstől nem tudom jól elmondani. Este azért a biztonság kedvéért megírtam nekik az egész történetet egy kör-emailben, nehogy kimaradjanak egy ekkora poenből! Gondolom, a térdüket csapkodták nevettükben csalafintaságomat olvasván.

Ugye, ti is ezt teszitek ezt a történetet olvasván, Blogolvasók?

Üdvözlettel:
ifj. Farkas Gyula

Kedves Blogolvasók!

Az elmúlt hetek zaklatott történéseinek hatására úgy éreztem, hogy idegeim csak a nosztalgiázásában lelhetnek enyhet. Fel is kerestem tehát internetes működésem első színhelyét, a csajozas.hu-t, és az ott talált mazsolákat most elibétek tárom.

Kedves Forumoló ifj. Farkas Gyula!

Kezdem hinni,hogy ez a fizika dolog nem is olyan nagy baromság...Történt ugyanis a minap,hogy egyik barátnőmmel sehogy sem sikerült kinyitnunk egy üveg bort, a már régóta jól bevált,és sokszor alkalmazott szempillaspirál technikával....De ekkor fantasztikus ötletem támadt,és megkerestem a fésűmet...A fésű hosszú,vékony végével lyukat fúrtam a dugóra,amit ezután már könnyen be tudtunk nyomni a szempillaspirállal...Szóval úgy érzem,mégis csak jó,ha az ember néha odafigyel fizika órán...persze azért nem kell túlzásba vinni,de mégis....
(Bocsi az offért)

Üdvözlettel:
Kriszti

Írta mindezt Kriszti, 2005. június 24-én. Öröm repeszti a keblem, hogy ekkoriban még termékeny talajra hullottak tanításaim. De természetesen akkoriban sem volt kolbászból a kerítés, jó bizonyíték erre egy ugyanezen naptári évből, de június 23-áról származó bejegyzés:

Kedves fórumoló ifj. Farkas Gyula!

Távol álljon tőlem, hogy gyanúsítgassalak, hidd el, nem ez volt a szándékom. Miért ne lehetnél igazi reg pusztán attól, hogy emlékeztetsz valakire, aki valaha itt élt és alkotott a csp-n? Azt természetesen egy percig sem gondoltam, hogy még mindig itt él, hiszen abból egyenesen az következnék, hogy te (vagy ő) kamureg. Ami, ugye, nem áll szándékomban. Maradjunk annyiban, hogy ez egy távoli sejtés, aminek hangot adtam. Remélem, e bárgyú beszólásom nem szegte kedvedet, és már a hullámok is inkább alattad, mint feletted vannak. Komoly embernek látszol, aki elszántan küzd a tudomány tengerén, ki tudja, mennyi fizikakönyvet fogsz még megtölteni a tudomány csíráival! Kérlek ezért, ne vedd zokon szavaimat, hanem inkább próbáld a jó (fizikai) oldalát nézni. Ahogy eddig is tetted.

Üdvözlettel:
x

De történt még ennél is rosszabb! Némelyek teljesen figyelmen kívül hagyták a fórum címében jelölt célt, nevezetesen, hogy itt fizikaórán történt vicces eseteket kéretik publikálni, és mindenféle butaságokkal árasztották el topikom. Ilyenek voltak:

Pistikének csak feje van. (  )
Pistikééknél karácsony van. Pistike odagurul a karácsonyfa alá, kibontják neki az ajándékot, mire Pistike csalódottan:
- Már megint sapka ?! =(

Vagy:

Úszóversenyt rendeznek három Pistikének. Az első Pistikének csak keze van, a másodiknak csak lába, a harmadik meg csak egy fej.
Elrajtolnak, akinek csak feje van, elmerül. Amelyiknak csak keze van, nagy nehezen beér a célba és megnyeri a versenyt.
Ezután visszaúsznak Fejes Pistikéért.
- Pistike, mi a f.szt csináltál?!
- Bazze, 2 évig tanultam füllel úszni erre valaki rámhúzott egy úszósapkát.

Ezek után, gondolom, kitaláltátok, hogy egy időre elhagytam a topikot. Kár a disznók elé gyöngyöt vetni, ugyebár. Hiányoltak is nagyon!

Kedves Fórumoló F. Gyuszi bácsi!

Hol a ..szomban van már ?
Miért hanyagolja el a topikját? Miért nem törődik a rajongóival? =(

Maradok tisztelettel
Y.A. (2005. június 27, Az elszallt arczu srac)

Mivel azonban a kis szívem vajból van, a kérésre mégis hajlottam. Mit kérésre? Kérések özönére! Így közismert jószívűségem okán ismét publikáltam eme fórumon. Hogy mi mindent még, azt egy következő posztomban osztom majd meg a nagyérdeművel.

Üdvözlettel:
ifj. Farkas Gyula
a BME mérnök-fizikus szakának ötödéves hallgatója kondenzált anyagok fizikája szakirányon

Kedves Blogolvasó Publikum!

Úgy tűnik, mostanában nagyon rám jár a rúd. A titokzatos zsaroló egyre keményebb módszerekhez nyúl! A minap például egy ismeretlen szaktársam belinkelt a mérnök-fizikus levlistára (kondenzált anyagok fizikája szakirány) egy linket, melyet úgy kommentelt, hogy nagyon vicces, és végig hasát fogta nevettében, míg azt bámulta a katódsugárcsövön. Gondoltam, bizonyára valami mókás fizikaórai eset, ezért sietve ráklikkoltam. A videót látva majd meghűlt ereimben vér!!! Ez volt az:

Másnap az alma materben megjelenvén azt tapasztaltam, hogy zöldfülű alsóbbéves kollégáimtól kezdve a seniorokig mindenki összesúg mögöttem, s itt-ott még egy röttyintést is lehetett hallani. Országos cimborám, Béca (akire bizonyára emlékezhettek a piris affair kapcsán) megveregette a hátam, és megkérdezte:

-- A Táncművészeti Főiskolára cseréled le a BME-s padot, öregem?

-- Miii-csooo-daaa? -- hüledeztem. -- Tán csak nem arra célzol, hogy szeretem a Protonok táncát?

-- Höö-hööööö-hööööööö! -- pukkadozott mellettem Béca, de ettől én nem lettem okosabb.

Nem sokkal eztán azonban leesett a húszfilléres: a zsaroló által közzétett videóra célozgatott egykori barátom!!!

Nos, kedves Olvasók, itt meg kell, hogy álljak kicsit. Mikor először megláttam ezt a videót, bizonyos voltam benne, hogy a gaz zsaroló képes volt és odamontírozta a fejem, valamint ismerőseim (úgymint B. Róbert, az áruló B. Miklós, a kiváló Szerjózsa, valamint a vicces történetekre mindég kapható, de annál gödébb Gyenes Tibi) ábrázatját is. Ma hajnalban viszont "irtó rosszul aludtam" (hogy A. László ismert slágeréből idézzek, köszönöm innen is Babos néninek, hogy bővítette tudásrepertoire-om). Felderengett ugyanis előttem a 2004-es balatonberényi matektábor. Ez volt az a rendezvény, amikor végre kiábrándultam a tábor kóklerségéből, mivel elég laikus társaság gyűlt ott össze évről évre, hogy rontsák a levegőt. Nemcsak a tudományos szint volt alacsony, hanem a szakácsnék szaktudása is. Történt ugyanis, hogy egy ízben az Oravecz Food Kft. szállította az alapanyagot, s az aznapi gyümölcslevesbe erjedt szilva került. A főzelék alkoholtartalma a fejünkbe szállt, és a repeta után, kedves Olvasók, én már se láttam, se hallottam. Máig sem tudom, hogy mi történt azon az éjszakán, de reggel kiadós fejfájással, katzenjammerrel, de ami a legmegdöbbentőbb: meztelenül ébredtem!!! Lehet, hogy mégsem montázs, és ez valóban megtörtént, csak eddig egy archívum legmélyén porosodott ez a kompromittáló felvétel?!?!

Most mitévő legyek, Olvasóim?! Hagyjam abba a blogot, engedve a zsaroló nyomásának?

Üdvözlettel:

ifj. Farkas Gyula

Szia, kedves Olvasók!

Képzeljétek el, milyen fejleményekkel gazdagodott életem! Történt a napokban, hogy Gitti nővérem kórházba került -- no, nem H1N1-gyel, ami miatt édesanyám is kényszerszabadságát tölti mint szederkényi tanítónő. A magyarázat igen egyszerű: megindult a szülés! Tegnap pedig életerős gyermeknek adott életet. Csak reményleni tudom, hogy nem nevelik félre úgy, mint tették azt a jobb sorsra érdemes Edével, aki ebben az évben kezdte meg bölcsődei tanulmányait. Ezúton kívánok neki sok sikert!

A másik fejlemény sokkal érdekesebb ennél és rejtélyesebb is. Történt ugyanis, hogy valaki regisztrált a nevemben a freeblog.hu-n! Mivel blogom korábban ennek a szerverén volt, így természetesen oda is létezik regisztrációm, ám az illető cselesen kijátszotta ezt, és nevem után még a titulusomat is kiírta (a BME mérnök-fizikus szakának V. éves hallgatója etc.). (Ráadásul a gödéje még el is tévesztette, mert negyedévest írt: vagy netán így is le akart járatni, azt az érzetet keltve, hogy évet kellett ismételnem?) Mondanom sem kell, hogy minősíthetetlen stylusban kommentel a nevemben (http://sodi.freeblog.hu/archives/2009/11/02/esemo_banya_xD, "Játszótér kommentrész"-re kattintsatok). Arról nem is beszélve, hogy képnek berakta Zsemle Ferencz tanársegéd urat, az ELTE TTK Általános és Alkalmazott Földtani Tanszékének oktatóját, aki egybe a Miskolci Egyetem Mikovinyi Sámulel Doktori Iskola PhD-hallgatója is! Minő felháborító eset!

Gyanítom, hogy ez az elvetemült arc nem más, mint akitől a fenyegető leveleket is kapom, illetve aki folyton borsot tör az orrom alá. De majd meglátjuk, ki nevet a végén!!!

Üdvözlettel:
ifj. Farkas Gyula

Kedves Olvasók!

A múltkori nosztalgiaposzt után az az érzésem támadt, hogy jó dolog ugyan a múltba révedés, de azért nem lenne szabad felvázolatlanul hagynom dicső jövőmet sem. A következő poszt tehát rendhagyó módon a jövendőmet taglalja majd.

Képzeljétek el, hogy 2010. április 29-et mutat a kalendáriom. Blogom túl van már a harmadik születésnapján. Lombot bontanak a körúti Ulmus minorok, a városi galambok búgása penig betölti az aethert. Jómagam zsakettben, sétapálcával hónom alatt, egy régi dallamot fütyölve rovom a Nyolcszög teret, és kedélyesen odaintek a mellettem elhaladó konflisoknak, majd felkapaszkodom egy omnibuszra, amely egészen a m. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem épületéhez repít.

Elhaladván a nemrég megnyílt aerodinamikai tanszék és laboratórium épülete mellett elcsípek egy beszélgetést a frissen ondolált Marcell-hullámos hajú Puci és kolleginája, a szilszkinbundás, harang alakú kalapot viselő Gocó közt.

-- Képzeld, aranyom, milyen egy romántikus filmet láttam tegnap a Fórum moziban!

-- Mifélét?

-- Karády játszott benne, meg az a cuki mandró. Képzeld, az egyik jelenetben a nő teljesen levetkőzött!

-- Gondolom, akkor a plebános úr csilingelt rendesen!

Kedves Blogolvasók!

A nosztalgia az egyik múltkori poszt kapcsán -- amelyben a Skolasztikával való első kapcsolatomat boncolgattam -- olyannyira hatalmába kerített a visszaemlékezni vágyás, hogy nem állhatom meg, hogy újabb anekdotákat elevenítsek fel internetes pályafutásom kezdetéről. Ez a történet 2005 júniusában játszódik, ekkor hozott létre számomra külön topikot "baguette" (aki nem mellesleg itt vezet blogot: http://kevan.org/brain.cgi?inezke ). A topik címe: "Fizikaórán történt vicces esetek -- csak ifj Farkas Gyula számára". Nagyon örültem ennek a lehetőségnek, mivel azelőtt más különböző fórumokba kellett szolgáltatnom a humort. Ezt a kuszaságot, ezt a tördezettséget szüntette meg baguette jótéteménye.

Ezzel a hozzászólással mondtam neki köszönetet 2005. június 19-én:

"Sziasztok, kedves Fórumozók!

A Dühöngő fórumtémát eddig még nem böngésztem, azért nem reagáltam. Igen megtisztelő, hogy egy ilyen külön topicot hoztatok létre, köszönöm. Értékeljem úgy, mint egy gesztust a Tudomány felé? Sajnos most válságban vagyok, nem nagyon jutnak eszembe újabb vicces esetek, de majd a lesz, azonnal jelentkezem. Viszont részetekről eddig még nem érkezett sok. Nem gondoljátok, hogy a régieket össze kéne gyűjteni? És akkor meglenne egy helyen. Jó lenne, ha felvetésemet tett követné.
Marad tisztelettel:
ifj. Farkas Gyula
a BME mérnök-fizikus szakának elősőéves hallgatója"

A topik hamar népszerű lett, minden egyes fordulatára kevés is lenne most ez a bejegyzés. Hogy mennyire üde színfolt volt a "Fizikaórán történt vicces esetek", jól példázza, hogy kommentelő Vidót is élénk nosztalgiázásra késztette:
 

"A tanárom, aki első félévben elektronikát tanított, átlag 6-7 pulóverben járt előadásokra, mert fázott a légkonditól. Egyszer egy srácnak adott plusz pontot a zh-jára, mert kitalálta hány pulóver van rajta éppen......"

Sajnos nem maradtak el a vádaskodások sem.

"Kedves Guinevere CSI!

Először is bocsásd meg nyers hangom, aminek a fórumon tért engedtem, de egy kicsit dühös vagyok. Egyik fóumozó nem átall humán arcnak nevezi, és tétele bizonyítására állandóan ostobaságokkal traktál. ez egy kicsit feldühített. de remélem, senkit sem bántottam meg. Amúgy van valami vicces történeted valamilyen óráról? Szívesen venném. Az emberi butaság nyugtató hatású.
Üdvözlettel:
ifj. Farkas Gyula
a BME mérnök-fizikus szakának 1. éves hallgatója" (2005. június 20.)

Hát igen, hosszú esztendők óta küzdök már Don Quixoteként valódiságom bizonyítására. Hogy aztán ez milyen konfliktusokba kevert fórumoló Rokk Ervinnel, és hogy a fórumozó leányok miként vesztek azon össze, hogy ki legyen az arám -- nos ez egy következő bejegyzés részét képezi majd.

Üdvözlettel:
ifj. Farkas Gyula
a BME mérnök-fizikus szakának ötödéves hallgatója kondenzált anyagok fizikája szakirányon

Kedves Blogomat Olvasó Egyének!

Meg kellett érnem, hogy kiparodizálják a diáriumomat, igazán nem is tudom, hogy miért, hiszen az már önmagában is vicces. Elvégre célja a szórakoztatás. Itt olvashatjátok: http://blogparodia.blog.hu/2009/11/13/kosbor_piroska_es_a_farkas_ifj_fizikushallgato.

Hamarosan jelentkezem rendes poszttal is, addig is olvasgassátok, s véleményezzétek a fentieket.

Üdvözlettel:

ifj. Farkas Gyula

Kedves Olvasóim!

Olyan dolgok történtek, amelyek igen csak felzaklattak. Nem is húzom tovább a dolgokat, belevágok -- in medias res -- a történtek elmesélésébe -- sine ira et studio -- éppen úgy, ahogy azok megestek. Készüljetek fel, igen csak borzadályos lesz!

Mentem haza, ott járok a Pálmánál -- ez egy szórakozóhely --, amikor velem szemben jön egy 35 év körüli srác. Ez este 7 felé volt. Kérdezte: hová megyek? Mondtam, hogy haza. És az merre van, kérdezte. A kilences óvoda felé, válaszoltam. Erre azt felelte, hogy remek, ugyanis ő is arrafelé tart. Hát mondom, hogy jó, kísérjen egy darabig. Aztán megkérdezte, hogy nem megyek-e fel hozzá, vannak gyönyörű bélyegei. Nagy bélyeggyűjtő vagyok, hát felmentem. Milyen szerencse! Ha teszem azt, kockafej lennék, és csak a kinetika, pontosabban annak vizsgálata érdekelne, könnyen nemet mondhattam volna, és akkor sosem jutottak volna tudomásomra azon információk, amiket ez az alak stúdiólakásában megosztott velem.

-- Mégsem álltál le az elektronikus diáriumod világháló történő közzétételével -- kezdte baljóslatúan.

-- Te honnan tudsz ezekről? Te volnál a rejtélyes fenyegető?

-- Csak egy jó barát. Rettenetes dolgok készülnek, légy résen!

Arra, hogy ez a cserkészköszönés hogyan került be a 35 év körüli srác szókincsébe, már nem kaphattam választ, mivel beszélgetésünket megzavarta a vici.

-- Képzeljék! -- rohant felénk pongyolájában. -- Tegnap este valaki az összes postaládát felfeszegette, hogy megszerezze a kopogtatócédulákat!

-- Az áldóját! -- mondtam, és igyekeztem volna lerázni az általam amúgy kedvelt asszonyságot, mivel a rejtélyes idegen és a fenyegető levelek írója sokkal jobban érdekelt. Igen ám, de mire ezt kiviteleztem, a ballonkabátos srácnak már bottal üthettem a hűlt helyét. Csuda érdekes!

De a megpróbáltatások ezzel még nem értek véget. Amikor koliszobámba léptem, azt teljesen üresen találtam. Ez önmagában még nem szenzáció, hiszen Péter sokat mulat lumpen barátaival (Döme, Lothar és Főnök). A bonyodalmat az képezte, hogy valaki felfeszítette az íróasztalom fiókját. Rémülten rohantam oda. A lehető legrosszabbra számítottam, és rémes vízióim sajnos nem csaptak be. Kilencedikes fizikafüzetem, amelyben pedig jobbnál jobb történetek voltak -- így például Salga Tibi lebőgése a sebességképlettel, vagy szintén Salga barátunk felsülése a neutron és neuron összecserélése kapcsán --, szóval ez a becses darab miszlikbe tépkedve, temperával összekenve, egyszóval olvashatatlanul hevert szerte a szobámban. A falon pedig, ahol Sz. Péter barátunk vicces integrálása volt nagyjából a blogom megindulása körüli idők óta, nos ez az integrál már nem fog jobb kedvre deríteni. Piros filccel ugyanis a következő szöveg volt ráírva: "Állj le a naplóval!"

Még most is megborzongok, ha csak felidézem. Ki tehette? És miért? És miért van az ellen, hogy az embereket jobb kedvre derítsék mókás történeteim?

Várja válaszotok:
ifj. Farkas Gyula

Kedves ifj. Farkas Gyula digitális diáriumát olvasók!

Itt Bene Róbert, a Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola vaisnava jógamester (BA) szakos, I. éves hallgatója posztol. Mint arra Gyula mester felszólított, híven jegyzőkönyvzem az Országos Hülye Intézetben történteket. Vittem jegyzettömböt, plajbászt, fotóapparátot és a biztonság kedvéért diktafont is.

Késő őszi verőfény és madárcsicsergés fogadott, amit csak kissé zavartak meg a bent lévő őrültek üvöltései, horkantásai és hisztérikus nevetései. A főorvos asszony, doktor Menge Leila kissé hűvösen fogadott. (Azt nem értettem tisztán, miért hívják a kollégiái Icának meg Ilának. Rejtély.) A főorvosasszony később felajánlotta, hogy egy ápoló kíséretében felkereshetem a 202-es sorszámú beteget. Le is mentünk hát a nyikorgó lépcsőn az alagsorba, s míg a zegzugos folyosókon haladtunk, kísérőm, Helmut kiselőadást tartott a modern elmegyógyászat helyzetéről.

Helmut jó ápoló volt, katonai bakancsán majd' hasra esett a napsugár. Elmesélte, hogy a mai hülye-nevelés már igen korszerű. Szó sincs a betegek fejének meglékeléséről, inkább lobotómiát hajtanak végre a delikvensen. Egy jégvágóval a szemgolyó mellett felnyúlnak az agyba, és ott motoszkálnak, majd csiribú-csiribá, a beteg olyan lesz, mint a kezes bárány. De korszerű módszer a hideg vizes fürdőkúra és az elektrosokk is. A korszerű lélektani ismeretek -- Freud Zsigmond például -- már lehetővé teszik, hogy a betegek gyógyulási esélyei a maximálisak legyenek.

-- A hindu vallása azt mondja: másért minden jót megtenni, önmagáért semmit sem, s mindenkinek élni kell -- csillogtattam meg frissen szerzett tudásom, amit "A Vaisnava jógairodalom exegetikai elmélete és gyakorlata" zh-mra tanultam meg. Jeles lett! Úgy gondolom, ez is valami.

-- Jawohl! -- szalutált a kedves ápoló, majd lassan kinyitotta a betegszoba vasrácsos ajtaját. A felénk rohanó nyáladzó hülyéket gumibottal verte szét. Mondhatom, kiváló munkaerő ez a Helmut!

Közben betértünk a 202-es szobába, ahol Skolasztika kényszerzubbonyban gubbasztott vaságya szélén.

-- Már nem sokáig lesz rajta a kényszerzubbony -- tudósított a derék személyzet.

-- Nocsak! Már a gyógyulás útjára lépett?

-- Igen. Nemsokára áttérünk a láncokra.

Skolasztika ezalatt magában dünnyögött, és idióta grimaszokat vágott.

-- Nemsokára jöhet a barbiturát -- folytatta Helmut a további kezelés részletezését.

-- Ahá! Értem. Gyógyászati kirándulás a friss levegőn!

Odanyújtottam a betegnek a Gyula mester által reám bízott ajándékokat, Helmut rögvest bele is markolt a bonbonba, és jóízűen elmajszolgatta. A bonbonból jutott khakiszín zubbonyára is. Nem mintha nem lett volna elég koszos a ráragadt vértől és agydaraboktól.

Nemsokkal eztán lejárt a látogatási idő, ezért kedélyesen búcsút vettünk, paroláztunk, és természetesen kvaterkáztunk is. Helmut mondott egy jó viccet, és megkért, hogy jelöljem be őt az iwiwen. Szimpatikus ember, úgy-e?

Üdv,
Bene Róbert

Kedves Blogolvasók!

Amikor sorban álltam a közértben, hogy Skolasztikámat bonbonnal örvendeztessem meg Róbert által, felrémlettek bennem a régi idők történetei. Ha nem bánjátok, megosztom most veletek, mi minden történt velem abban az időben, amikor Skolával megismerkedtem.

Skolasztikával 2005 decemberében hozott össze a jósorsom, és ebbéli örömömet nem haboztam megosztani az internetes közönséggel sem. A csajozas.hu nevű oldalon létre is hoztam egy topikot "Megtaláltam az igazit!" címmel. Persze nem mindenki örült ezen fejleményeknek, ősellenségem: Chriss például ilyen kommentárral illette a bejegyzésem: "Azt a fűzfán fütyülő, kiszidolozott pöcsű rézangyalát neked te lúzer seggfej hogy a vakvarjú cimbalmozna a beleiddel a fatetőn! szarom le hogy meghívsz-e az esküvőre te buzi köcsög akkor se hiszem el h van olyan nő aki gerjed rád bazzeg!", illetve: "Hogy az égig érő árvízben fickándozó piranha harapdálná darabosra a golyóidat te köcsög f.szkalap te!összevissza hazudozol bazzeg nincs is nőd!csoffadtfaszú!" (2005. december 26. Chrissről egyébként azt kell tudni, hogy sokáig riválisának tekintett egy szerelmi ügy kapcsán, és mivel értem el néminemű sikert, ezt sosem tudta megbocsátani nekem. Azt hiszem, primitívsége elriasztó példa lehet a mai ifjúság számára, ezért lehetséges, hogy "gyöngyszemeiből", melyeket nyugodtan vethet a disznók elé, még szemezgetni fogok.)

Gondolom, ehhez nem kell kommentár! De a többi fórumoló (például betmen) is kétségbe vonta hölgyem létezését pusztán annak egzotikus csengésű neve miatt. Nekem persze több se kellett, jól megvédtem szívem hölgyét! Nem minden bokorban terem ugyanis olyan lány, mint Skolasztika! Ennek igazolására álljon itt egy idézetem:

"Azonos érdeklődésünk hozott össze bennünket Skolasztikával, ez a tudományterület pedig a kinetika. Szerencsére ő sem kockafejű, ezért érdeklődik más dolgok iránt is. A nyárra például terveztünk egy jó nagy közös túrát a Mecsekbe." (2006. január 8.)

Milyen szép idők is voltak! Persze ilyen-olyan problémák akkoriban is akadtak, hogy többet ne mondjak, olvassátok el az ekkoirból származó hozzászólásomat:

"Mondjuk a wiwvel elég rossz tapasztalatim vannak: valaki például Einstein álregjén lépett be. A tudomány jeles képviselőivel való ilyen módú visszaélést nem igazán tolerálom." (2006. január 13.) Volt azonban két komoly incidens is: 2006 januárjában valaki ál-Skolasztikát regisztrált a netre! Micsoda rút visszaélés volt ez kedvesem nevével és álnok támadás szerelmünk ellen! A támadás ráadásul összefonódott 2005 rosszul sikerült szilveszterével:

Skolasztika: "Volt viszont egy kis nézeteltérésed Katával, aki a fejedhez vágta, hogy nem tudsz jól latinul. Lehet, hogy mindennek az volt az oka, hogy kissé becsiccsentett, de mindegy, ezt te nagyon zokon vetted, még én vigasztaltalak. Ó, és a másik esetről meg ne feledkezzünk: mikor Kata lerántotta a polcról apukád kitüntetését. Vagy erre sem emlékszel? Hát persze, hogy nem emlékszel." (2006. január 13.)

Nem sokáig váratott magára a gaz ál-Skolasztika válasza sem:

"Kedves Gyula!

Mit tudsz te erről? Persze, valóban úgy volt, hogy Chris nem jön el, de... Szóval én titokban meghívtam! Tudod, azt akartam, hogy végre rendezzétek ezt az egész köztetek levő pugnációt. Kata persze mondta, hogy ez nem biztos, hogy jó ötlet, de a kedvemért, azért titokban tartotta, de amikor Chris behívott abba a szobába... még jó, hogy jött Kata, és igen a civakodásban valóban leesett az a kitüntetés, de ezt most hagyjuk. Ne itt ecseteljük!

Üdvözlettel,
Ferenczy Skolasztika"

Mára szerencsére már elültek ezek a hullámok. Nem az ál-Skolasztika ténykedésén múlt, hogy akkor zátonyra futott kapcsolatom Skolával. Erről már beszámoltam, még 2007 áprilisában. Ha vissza akarjátok olvasni, klikk ide: http://kosbor.blog.hu/2007/04/04/a_romanc_vege

A többi fordulatról már ti is tudtok, kedves olvasók!
 
Mivel megszállt a nosztalgikus hangulat, lehetséges, hogy több ilyen cikkel is találkozni fogtok a blogom megindulása (2007. március) előtti időkből.

Üdvözlettel:
ifj. Farkas Gyula